Hungarikumok III.: Az Európa-szerte elismert citeramester

A SZEGEDma.hu érdekességeket gyűjtött a Széchenyi téri kézművesek sátrának ajánlásából. Szakál László, a citerázás mestere nemcsak játszik, hanem készíti is hangszereit.

A Hódmezővásárhelyről érkezett

Szakál László

a minap bemutatott Ágnes

édesapja. „Az alma nem esik messze a fájától”, tartja a közmondás, és ez a Szakál családra is igaz, ugyanis egészen a nagyszülőkig visszavezetve foglalkoznak kézművestermékek gyártásával. Az idős férficiterákat készít otthoni műhelyében. Mindössze nyolc éves volt, mikor édesapja először készítette el neki hangszerét, amit egyébként a Széchenyi téri vásárba is magával hozott. Az otthoni példa szenvedéllyé nőtte ki magát, a citeramester 20 évvel később népzenekari tag lett. „Csak száraz fából lehet jó hangszert készíteni” – tudtuk meg a munkafolyamat tudományának alapjait. Egyik citerájához még 1975-ben kezdett el faanyagot gyűjteni, de csak 1995-ben foghatott hozzá a munkához, ugyanis addigra nyerte el az anyag a megfelelő állapotot. Szakál László tavaly októberben a népi iparművész díjat is elnyerte, mint a Dél-Magyarországi Alkotók Népművészeti Egyesületének tagja. Francia és litván városokban járt, Brüsszelben pedig kiállítása is volt az Európa szerte elismert művésznek. Citerajátékaiból még lemezt is kiadtak. Portálunkat megörvendeztette zenéjével, eljátszotta nekünk a citerások himnuszát,

Rózsa Sándor

dalát, illetve az – egyetemisták körében átdolgozásként is ismert – Vörösbort ittam az este című nótát.

Gaál Bernadett