Vélemény: A kádári nosztalgia bűvöletében…

Sokan már azt is vizionálják, hogy „nem hagyja ezt annyiban az EU, lesz egy-két szava a magabiztos magyar kormányfőhöz”. Lehet, hiszen az itthoni hírvivők a korábbiakban is igyekeztek minél gyorsabban (félre)tájékoztatni a brüsszeli korifeusokat és befeketíteni hazájukat a lehető legnagyobb mértékben.

Alig mondta el a magyar miniszterelnök szombaton délelőtt Tusványoson a beszédét, amelyet egyébként a közszolgálati televízió és rádió is közvetített, megjelentek az első híradások az internetes portálokon és a pártok honlapjain. A korszerű műszaki vívmányoknak köszönhetően ez kétségkívül dicséretes dolog, hiszen az érdeklődők, akik nem követhették az élő adást, gyorsan tájékozódhattak az ott elhangzottakról. Ez idáig rendben is volna, a gond mindösszesen annyi, hogy ez a tájékoztatás a legtöbb esetben nem arról szólt, amit Orbán Viktor mondott a csaknem egy órás beszéde során, hanem inkább arról, hogy mit mondott rosszul vagy egyáltalán minek mondta, amit mondott… Nos, mind a jobb-, mind a baloldalon elsősorban azt emelték ki az elhangzottakból, hogy hazánkat mindeddig legfőképpen a „pénzszivattyúk” sújtották és részben sújtják ma is. Többnyire reálisan idézik a kormányfőt a bankokkal és a multinacionális cégekkel kapcsolatban, külön kiemelve, hogy a politikai szabadság ellenére Magyarország kiszolgáltatott helyzetben van és a nálunk, az általunk megtermelt javakat külföldre viszik, amivel értelemszerűen gyengítik gazdaságunkat, általános fejlődésünket is. Egy kis cinizmus azonban már itt is vegyül a tudósításokba, hiszen olyan elemeket is hozzáadnak a beszédhez, amik nem hangzottak el, mint például, hogy: Orbán harcot indított a multik ellen! Pedig éppen azt fejtegette, hogy rájuk is szükség van, csak a közteherviselésből nekik is ki kell venniük a részüket. A legtöbbet idézett passzus azonban kétségkívül az Európai Unióval való kapcsolatunk volt. A baloldalon persze úgy tálalták az elhangzottakat, hogy Orbán már nem hisz az EU-nak, s hozzátették, hogy szerinte befellegzett az uniónak, meg a úgy általánosságban a miniszterelnök csak „ekézte alaposan” Brüsszelt…Hát igen, nem fér kétség hozzá, nem udvarolta körül az uniót, helyette szerintem nagyon világosan rámutatott a szervezet válságára, az uniós testületek munkájának eredménytelenségére és világosan kimondta: rossz irányt vett az EU amikor maga alá akarja gyűrni a tagállamokat, ahelyett, hogy lehetővé tenné mindenki számára a saját fejlődésnek kibontakozását, nemzetgazdaságának megerősödését, akkor válhatna az unió is erős országok szövetségévé. A nemzetgazdaság kifejezés nagyon gyorsan kivágta a biztosítékot a balliberális sajtóban, mert azonnal úgy reagáltak, hogy: Orbán magyar nemzeti nagytőkét akar! S ennek egyértelmű jele az is, hogy utasította Varga Mihály pénzügyminisztert, a bennünket oly' nagyon kedvelő IMF pénznyelő automatának adjuk vissza a teljes tartozásunkat, utána tisztán állhatunk az Úr színe elé…A Teremtő emlegetése pedig csak olaj a tűzre, hiszen a keresztény/keresztyén értékekre való utalás eleve bűnös tett egy magát demokratának nevező ellenzéki számára. Sokan már azt is vizionálják, hogy „nem hagyja ezt annyiban az EU, lesz egy-két szava a magabiztos magyar kormányfőhöz”. Lehet, hiszen az itthoni hírvivők a korábbiakban is igyekeztek minél gyorsabban (félre)tájékoztatni a brüsszeli korifeusokat és befeketíteni hazájukat a lehető legnagyobb mértékben. Most sem tétlenkednek, hiszen a legnagyobb ellenzéki párt egyik tagja rögvest ország-világ tudtára adta, hogy a tusványosi felszólalás nem volt más, mint egy jól felépített kampánybeszéd, amely elsősorban a határon túli magyaroknak szólt és a nemzetállami ideológiát népszerűsítette. Pedig hát valójában arról volt szó, hogy egy erős anyaország nélkül a határon túl élő magyarság sem lehet igazán erős. A múlt században az igazságtalan trianoni békediktátum által szétszórt nemzet, az erősen megtizedelt magyarság a kettős állampolgárság bevezetésével kezdi visszanyerni igazi identitását, egyenes derékkal, felemelt fejjel jár már a világban és tevőlegesen is igyekszik részt venni a nemzetet érintő kérdések megvitatásában, megoldásában is. S ez a jól felépített „kampánybeszéd” éppen a közös, a magyarság önazonosságán alapuló kérdések megvilágítását célozta. Orbán ugyanis beszámolt a hallgatóságnak arról, hogy milyen - 11 pontból álló - cselekvési programot dolgoztunk ki és valósítottunk meg itthon és arról, hogy ennek a kettős állampolgárság is egyik sarkalatos pontja. Semmi többet. Nem volt benne uszítás,” k…va országozás”, semmilyen utalás azokra, akik most habzó szájjal blamálják és fennhéjázó módon magyarázzák a nyári szabadegyetemen elhangozottakat. A rengeteg internetes hozzászóló néhány soros, vagy egészen komoly értekezését olvasva, engem egy rövid bejegyzés gondolkodtatott el. Mindössze ennyit írt az úr vagy a hölgy: Boldog kádári idők!.. Hát, a „tollat ragadó” kommentelő életkoráról nyílván nem kell vitát nyitnunk, ám arról, hogy valakinek a rendszerváltás után csaknem negyedszázaddal is ekkora nosztalgia-sóhaj szakad ki a kebeléből, arról már igen. Tudniillik az úr (vagy hölgy), egykoron elvtárs (vagy elvtársnő), ennyi idő elteltével sem érti, mi is történt és történik körülötte, ő még mindig a „régi szép idők” bűvöletében éli az életét. Lehet, hogy azt sem tudja - már demokráciában élünk, erről is esik szó néha, nyugodtan lehet „vesszenorbánozni”, szidni a fennálló elnyomó rezsimet, s nosztalgiázni napestig. Ő is a mi honfitársunk, mindezt megteheti békében. Isten éltesse sokáig.