Vélemény: Gyanús ez a magyar…

Aki egy kicsit mélyebben beleássa magát az elmúlt évek Európai Unió kontra Magyarország történéseibe, jól láthatja, hogy nem másról, mint a jövő évi EU-parlamenti választások nyitányáról van szó, amelyben a baloldal (is) szeretne jól szerepelni.

Lassan szinte megszokjuk, hogy heti rendszerességgel érkezik hozzánk komoly intés, feddés, szankciókkal való fenyegetőzés, netán valamilyen érdemesnek hitt útmutatás. Természetesen Brüsszelből, Európa jelképes fővárosából. Ezekkel egyidejűleg, mintegy tartozékként, jönnek az Isten tudja miből merített, honnan fakadó alpári gyalázkodások, amelyek már olyan szintre süllyedtek, hogy erősen meggondolja az ember: érdemes egyáltalán foglalkozni velük? Persze, számukra nyilván nem is ez a fontos, hanem az, hogy állandóan napirenden tartsák a magyar ügynek nevezett lufit, amelybe bele lehet azután tömni a „demokráciahiányt, a sajtószabadság megsértését, az EU engedélye nélküli alkotmánymódosítást , a bűnös rezsicsökkentést, az antiszemitizmust, a túltengő hazafiasságot” is. Természetesen nem maradhat ki egy kis orbánozás sem, ami viszont az önkényuralmi rendszer felemlegetésével párosul, hogyhogy nem, itt azután megismételhető az eddig felsorolt paletta, hiszen mindezek az anomáliák, amelyek a magyar társadalmat jellemzik, csak neki köszönhetők. Valamit tenni kell, mondják a bölcsek, cselekedni kell, amíg Magyarország nem tér le az EU által körvonalazott - és a paradicsomba vezető - útról. Itt van például ez a Rui Tavares nevű portugál EU-képviselő, aki komoly jelentést készített az unió szakbizottságának a „magyarországi alkotmányos helyzetről”. Emberünk, aki néhány évvel ezelőtt még a portugál kommunisták egyik pillére volt, amit ő ugyan állhatatosan tagad, olyan szakdolgozatot készített, amelynek tartalma, de főleg tárgyilagossága,körülbelül azon a szinten mozog, mintha jómagam készítenék egy hasonlót például a korábban Új-Hebridák néven ismert, most Vanatau szigetállamként működő ország alkotmányos helyzetéről… Néhány gyöngyszemet ki lehet és ki is kell emelni ebből az iskolai dolgozatból: a szakpolitikus például leírja, hogy túl sok kérdést szabályoznak nálunk a sarkalatos törvények. Így van, de ez már nem „új hiba”, korábban működött ez a jogintézmény. Tavares hivatkozik a velencei bizottságnak arra az állásfoglalására, amely még el sem készült, sőt, annak feltétlen teljesítését várja el hazánktól! Romaellenességgel és antiszemitizmussal vádol bennünket, ugyanakkor mélyen hallgat arról, hogy a romagyilkosságok 2010 előtt történtek, s azt sem említi, hogy a most regnáló kabinet több intézkedést is foganatosított a gyűlöletbeszéd, az antiszemitizmus és a romaellenesség minden esetleges megjelenési formái ellen. Ez a tény is elkerülte a derék EU-képviselő figyelmét, meg egyébiránt is minek ezzel foglalkozni egy ilyen kis ország esetében, amikor a bizottság egyes tagjait sem érdeklik a tények, a valóság és többen ki is jelentették, hogy „az apró részletek nem számítanak”. Micsoda cinizmus! Egy ország alkotmányos rendjét vizsgálják, mélyen beavatkoznak a belügyeibe, diktátumokat szerkesztenek és mindeközben az apró részletek számukra teljesen feleslegesek. Mint ahogyan, nagyobb részletek is, mert a lényeg azon van, hogy minél erőteljesebb politikai vádiratot írjanak Magyarország ellen és, ha az EU-atyák rábólintanak a jelentős ismeretekkel rendelkező zöldpárti portugál szakdolgozatára, akkor még az a veszély is fennáll, hogy javaslatot tesznek az ország szavazati jogának felfüggesztésére! Jó, aki egy kicsit mélyebben beleássa magát az elmúlt évek Európai Unió kontra Magyarország történéseibe, jól láthatja, hogy nem másról, mint a jövő évi EU-parlamenti választások nyitányáról van szó, amelyben a baloldal (is) szeretne jól szerepelni. Ehhez a kampányhoz, illetve annak előkészítéséhez bőven hozzájárultak azok a magukat „hazafias értelmiségnek” nevező irodalmárok, filozófusok, publicisták, akik az elmúlt években járták a Nyugat országait és teli szájjal szórták az igét: ahol csak lehetett ott befeketítették Magyarországot, valótlanságokat, aljas rágalmakat intézve az állítólag hazájuknak nevezett, őket kitaníttató, nevelő, kenyeret adó ország ellen. Most kéjesen dőlhetnek hátra székükön, hiszen építő jellegű munkájuknak többé-kevésbé beérett a gyümölcse. De nem maradnak ki ebből a magyar EU-parlamenti képviselők sem, kik hatalmas vehemenciával igyekeznek meggyőzni kinti pártfrakcióikat, hogy Magyarországon nincs demokrácia, szólásszabadság, ellenben van a bevezetőben felsorolt sok-sok hiányosság, ami anarchiába vezet. Bizony, ennek örülnének a legjobban a barátaink, ha ez bekövetkezne – az ő áldásos munkájuk eredményeként. Amiben viszont még nem szabadna annyira bízniuk, hiszen a magyarok egyre többen ismerik fel a háttérben húzódó piszkos játékokat, s egyre többen és többször reagálnak is ezekre. Mélyen elítélik őket. Most azon gondolkodom, mit szól vajon Brüsszel a mi ByeAlexünk Malmőben való fellépéséhez? Ez a szakállas filozófus fiú magyarul énekelt, s így lett 10. a 39 induló között. Nehogy véletlenül bekerüljön a Tavares-jelentésbe, miszerint ez a fellépés – ezen a nyelven -, kérem szépen, tiszta nacionalizmus! Azután diszkvalifikálják. Bár ezek az utolsó sorok éppen olyan valóságtartalommal bírnak, mint az idézett zöldpárti politikus magas röptű értekezése…