BOR-line: Mózes Ervin munkahelyteremtő beruházása + FOTÓK, VIDEÓ

Az ultramaratoni futó, aki anno 1127 kilométeres versenyt teljesített az USA-ban. Mózes Ervin, Szeged Megyei Jogú Városának címzetes főjegyzője a rendszerváltás után maga adta át későbbi munkahelyét a szegedi önkormányzatnak...

- Ahogy minden vendégünket, úgy önt is először a borfogyasztási szokásairól szeretnénk faggatni. Szereti-e a bort, s ha igen, milyen bort fogyaszt legszívesebben?

- Rendszeres borivó nem vagyok. Amikor valamilyen családi rendezvényre jövünk össze, akkor szívesen kóstolom: nehezebb ételekhez testes vöröset, könnyebbekhez rozét. Vigyáznom kell azért, mert nekem hamar megárt, egy-két pohárnál többet nem iszom. Nagyrészt tisztán fogyasztom, egy-egy nagyobb siker, sporteredmény megünneplése alkalmával szívesen fröccsözök.

Borfesztivál: közkedvelt, ráadásul kulturált

- Sokan a város egyik legszebb időszakaként emlegetik a Szeged-napi kavalkádot, benne az immár hagyományos borünneppel. Ön szerint mit jelent Szeged számára a borfesztivál, s milyen gyakran fordul meg itt?

- Nagyon tetszik, ahogy szépen kiteljesedett, közkedvelt és kulturált rendezvénnyé vált. Nekem ilyen szemmel is figyelnem kell: van-e rendbontás, hangoskodás, ami a lakosságot zavarja. Szerencsére elenyésző számú ilyen bejelentés érkezik, ami azt jelenti, hogy a borkultúra és az emberek magatartáskultúrája is fejlődik. A nem szegediek is előszeretettel látogatnak el városunkba ezekben a napokban, kilátogatnak ide a Széchenyi térre, ami szerintem igazán hangulatos, tágas, ráadásul reprezentatív helyszín. Fontos, hogy semmilyen kár nem keletkezik a tér növényzetében, fáiban, szobraiban, az összes helyi rendezvényünk közül ezt érinti a legkevesebb lakossági kifogás.

Nézze meg a SZEGEDma TV videóját is!

http://youtu.be/-DAJpq3m4f8

Jegyzői tisztség: első nekifutásra még nem sikerült

- Térjünk rá szakmai, közéleti kérdésekre. Előző vendégünk, Lippai Pál, Szeged 1990 és 1994 közötti polgármestere azt mondta, hogy a Fidesz és az SZDSZ liberális erői annak idején 1991/92-ben már Mózes Ervint szerették volna jegyzőnek, az MDF-KDNP-FKgP koalíció ellenállása miatt végül mégsem kapott többséget a közgyűlésben ez az előterjesztés. Hogyan emlékszik erre az időszakra?

- Ez az időszak a tanácsrendszer lebontásáról, az önkormányzatiság kialakításáról szólt. Fiatal szakemberként lelkes híve voltam az 1990. évi 65. törvénynek, az önkormányzati törvénynek. Nagyon szerettem volna látni, hogyan fog majd működni. A tanácsrendszerben a megyei tanács számított a közigazgatás központjának, ott dolgoztam, mert mindig szerettem a szakma sűrűjében lenni. A rendszerváltással egy megyei jogú város azonnal központivá vált. Szegeden az akkori politikai erők nem tudtak megegyezni a jegyző személyében. Életem első pályázata volt ez, nem jártam sikerrel, de a dolog nem hagyott bennem mély nyomokat. A köztársasági megbízotti hivatalba kerültem, így folyamatosan figyelemmel követhettem a megyei önkormányzatok, köztük a szegedi tevékenységét, ami további pályafutásom szempontjából rendkívül sokat jelentett.

Kísért az SZDSZ-es múlt

- Utána kacérkodott a politikai szerepvállalással is az SZDSZ színeiben, országgyűlési képviselőjelöltként indult 1994-ben, mi motiválta erre?

- Ugyanaz a gondolatkísérlet buzdított, mint a jegyzői posztot illetően, ki akartam magam próbálni egy más területen is. Párton kívüliként kerestek meg engem, ismervén közigazgatási területen végzett munkámat. Azt mondták, eltelt négy év, látni az önkormányzatiság alakulását, gyengeségeit és erősségeit. Egy nagyobb horderejű közigazgatási változásra készültek akkoriban, és arra kértek, hogy jogalkotóként vegyek részt a munkában, közigazgatási tapasztalatomat kamatoztassam majdan az önkormányzati bizottság keretein belül. Ez ismét egy kihívás volt, s kiderült számomra, hogy nem vagyok politikus alkat.

Annus József

(MSZP) mindkét választási fordulóban megelőzött, így véget is ért életemben ez a szakasz, közigazgatási szakember voltam, és az is maradtam, jogalkalmazó, nem pedig jogalkotó. Nem tartanám magam alkalmasnak politikusnak.

- 2013-at írunk, az SZDSZ már elsüllyedt a magyar politikai mocsárban. Önt viszont 19 év után is gyakran emlékeztetik SZDSZ-es múltjára, szerepvállalására a politikai csatározások során. Hogy fogadja ezt?

- Nem örülök neki, ha felemlegetik, de nem hagy bennem nyomot, mert politikai szerepet sem akkor, sem később nem vállaltam. Tisztában vagyok a munkámmal és az életutammal, a közéleti szerepvállalással ez jár - van, aki jobb, van, aki rosszabb szájízzel emlékszik rá, de mivel semmi olyat nem tudtam csinálni, ami komoly változást okozott volna, így a lelkiismeretem nyugodt.

Nem eresztette el a közigazgatás

- Milyen út vezetett később Szeged város jegyzői székébe?

- 1994-ben új kormány és megyei közigazgatási hivatal állt föl, itt hivatalvezető-helyettes, majd vezető lettem. Ekkor tárult ki a kapu a munkámban a megyei közigazgatásra, az állam fejével tudtam gondolkodni, állami vonalon képzeltem el a jövőmet. Később 2000-ben minden megyei közigazgatási hivatal élére új pályázatot írtak ki, s akkor nem nyertem, így dilemma elé kerültem. Sok megkeresésem, ajánlatom volt különböző cégektől, de ez egy új pályára állított volna. A közigazgatás vonalán maradtam végül, így a szegedi jegyzői iroda vezetőjévé váltam. Azért tartom ezt életem egy fontos szakaszának, mert jegyző sem lehettem volna anélkül, hogy nem látom alulról is az apparátus működésének folyamatát. 2003. január 23-án választottak Szeged jegyzőjévé. Nagyon szeretem ezt a hivatást, ami - hangsúlyozom - csapatmunka. Minden, amit elértünk, az apparátus eredménye. Jómagam nagyon szeretek csapatban dolgozni, mert tudom, a magányos farkasok kora lejárt. Büszkeséggel tölt el, hogy két magas állami kitüntetésben részesültem. Kitüntettek a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel, illetve a 2006-os árvízvédelmi tevékenységért a Magyar Köztársaság Lovagkeresztjét is átvehettem. Utóbbi esetben rendkívül komoly közigazgatási és szakmai szervezőmunka eredményével tudta a csapat megóvni a várost az elképesztően nagy víz fenyegetésétől.