Vélemény: Szocialista kampánystart Kolozsváron

„Ne fizessünk rá a kettős állampolgárságra! Ne fizessünk havi 20 000 forintot családunk pénzéből! Ne fizessünk mások helyett adót, nyugdíjat! Ne fizessünk állásunkkal az olcsó határon túli munkavállalók miatt! Ne fizessünk álmainkkal, mert nehezedik a lakáshelyzet! A kettős állampolgárság a határon túliak számára nem megoldás, viszont az országnak és nekünk jelentős teher! December 5-én szavazzunk NEMmel!”

A helyesírási hibáktól sem mentes felhívásra még sokan emlékeznek 2004-ből. S arra is, hogy az uszító, a következetesen csak „határon túliak” megnevezést használó ( a határon túli magyar kifejezés még véletlenül sem fért bele a förmedvénybe) plakátoknak meg is lett az eredménye: a magyar szavazópolgárok többsége ugyan igennel voksolt, de mivel kevesen mentek el véleményt nyilvánítani, így győzött az akkori kormány akarata. A „ne fizessünk álmainkkal, mert nehezedik a lakáshelyzet” pompásan megfogalmazott ellenérv hatásos volt: nem kellett fizetnünk az álmainkkal. Azóta azonban nagyon sok magyar ember álmában előjön a szégyenteljes nap, amikor lemondott a „határon túliak” számára adható – inkább csak jelképes – gesztusról. Nem kellett „havi 20 000 forintot családunk pénzéből” sem fizetni (máig megmagyarázhatatlan, hogy miként jött össze ez az akkor még jelentősebbnek mondható summa!), fizettünk és fizetünk ma is ennél többet az akkori korrupciós összefonódások, a kitalicskázott milliárdok, a ránk erőszakolt és hűbéri alázattal elfogadott külföldi kölcsönök miatt! Egyszóval megérte ilyen és ehhez hasonló plakátokat gyártani, mert „nem fizettünk rá a kettős állampolgárságra…” Az azóta eltelt több mint nyolc év alatt azonban nagyot fordult a világ. A jelenlegi kormány és parlament első nagy horderejű döntése volt a határon túl élő magyar honfitársaink számára adandó állampolgárság. Az egykori hangadók most is megszólaltak, mi több prófétáltak: baj lesz ebből, nagy baj, majd meglátjuk, mert a „határon túliak” ide csődülnek, kihasználnak bennünket, miattuk megy tönkre az ország stb. stb. Azután elcsendesült a siratók kara, itthon már kevésbé, külföldön, elsősorban Nyugaton, annál inkább hallatták hangjukat a magukat hazafiaknak kikiáltó jóakaróink és mocskolták Magyarországot ott, ahol csak mód nyílt erre. Azután – derült égből villámcsapásként – az egykori elutasítók, a félők és rettegők, megjelentek a „határon túliaknál”! Kolozsváron, Erdély fővárosában, Mesterházy Attila, a Magyar Szocialista Párt elnöke a nemzetpolitikáról kívánt előadást tartani…Az sem mellékes, hogy ki hívta meg a szocialisták vezérét és munkatársait. Az a Markó Béla, aki nemrégiben még az RMDSZ teljhatalmú elnöke volt és nyíltan vállalta az anyaországi szocialistákkal való szoros együttműködést és a barátságot. Ő most a Kós Károly Alapítvány elnöke, s e minőségében kívánt együttműködési megállapodást aláírni az MSZP-s Szabó Vilmos vezette Táncsics Alapítvánnyal. A kincses városban egyébként eléggé kellemetlen meglepetés várta a vendégeket, mert az Erdélyi Magyar Ifjak szervezete elállta az útjukat, hosszú, kínos percek következtek, addig a szégyenteljes december 5-re vonatkozó „emlékeztető táblákat” (Nem bocsátjuk meg! Nem felejtjük el!) voltak kénytelenek szemlélni, mígnem megérkezett a román rendőrség és az ő segítségével jutottak be a fórum színhelyére. A delegáció tagjai között figyelhettünk fel a szegedi Ujhelyi István országgyűlési képviselőre, Tabajdi Csabára, EP-képviselőre, Teleki Lászlóra, a Gyurcsány kormány romaügyekért felelős államtitkárára, Török Zsolt szóvivőre és a már említett Szabó Vilmosra is. A fórum közönségét a házigazdák alaposan megválogatták és csak a „megbízható” személyeket engedték be a terembe! Az összejövetelt követően Mesterházy Attila Kolozsvár legdrágább szállodájában (ahol egyébként megszállt a küldöttség) sajtótájékoztatót tartott, s ezen erősen „mea culpázott”, elmondván, hogy pártja szemléletváltást kíván végrehajtani a külhoni magyarsággal kapcsolatos politikájában! Hozzá tette, hogy a 2004. december 5-i szavazáson az MSZP rossz politikai kérdésre (?) rossz választ adott, ezzel kárt okozott a magyar-magyar kapcsolatoknak. Téves döntés volt a részükről és ő most szeretné megkövetni azokat, akiket ezzel a lépésükkel megsértettek, sorjázta a baloldali ellenzéki párt elnöke. Azután távoztak Kolozsvárról, meg kell jegyezni, simábban, mint, ahogyan érkeztek, hiszen már a román rendőrség támogatását élvezhették. A szocialisták erdélyi látogatása egyértelmű kampánylépésnek számít. Ezt mondja egyébként a máig karizmatikus forradalmi személyiségnek számító Tőkés László EP-képviselő, aki az erdélyi reformátusok nevében is kikéri magának, hogy „az erdélyi magyar értéknek – valóságos transzilván hungarikumnak – számító Kós Károly megszentelt nevét és művét bárki is a meghívott és nemzetietlen politikusokkal kompromittálja!” Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke szerint meglepő volt, hogy Mesterházyék kimerészkedtek Erdélybe, s ez a különben hiteltelen és álságos lépésük egyértelműsíti a választási kampány kezdetét. Selmeczi Gabriella, a Fidesz szóvivője ennél is keményebben ítéli el a szocialisták kolozsvári kiruccanását. Azt mondotta, hogy az ellenzéki párt már nemcsak a hazai utcákat, hanem a határon túli magyar településeket is gyűlöletkeltéssel akarja elárasztani, s az a Ron Werber, aki annak idején kieszelte a külhoni magyarok elleni gyűlöletkampányt, most szavazatokért küldi „kuncsorogni” az MSZP elnökét… Szóval, zajlik az élet az ellenzéki kampányfronton. S miután a „határon túliak” körében is lehet voksokat szerezni a jövő évi választáson, nincs más hátra – próbálkozni kell. Annak árán is, hogy a fejünkre olvassák egykori csúfos magatartásunkat. De, hogy a dolog még izgalmasabb legyen: a napokban megjelent információ szerint a szocialisták táborából kivált mikroközösség, a Demokratikus Koalíció, összeállította további cselekvési programját, s ebben egyik fejezet „a szomszédsággal és magyarságpolitikával” foglalkozik! Így azután nem kizárt, hogy megvalósul egyik jeles magyar publicista víziója, miszerint láthatjuk mi még Kolozsváron Gyurcsány Ferencet is a nyakában egy „Én is erdélyi vagyok!” feliratú táblával…