Marekné Pintér Aranka: Nem jár pedagógus-elbocsátással az állami fenntartás

Amikor szeptember közepén Hoffmann Rózsa bemutatta a sajtó képviselőinek a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ megbízott elnökét, Marekné Pintér Arankát, arra figyelmeztetett, hogy ez a központ felelős a köznevelési intézmények állami fenntartásáért és működéséért.

Olyan horderejű átalakulásról van szó az oktatásban, amely nagyságrendjében a klebelsbergi intézkedésekhez hasonló, csaknem 3 ezer intézményt, 1,2 millió tanulót és 120 ezer pedagógust érint.

Marekné Pintér Arankát

erről faggattuk.

– Mi tette szükségessé az iskolák államosítását és az új rendszer bevezetését?

– Pontosítással kezdeném, nem államosításról, hanem állami intézmény fenntartásba vételről beszélhetünk. Az különbözteti meg az államosítástól, hogy a tulajdonjog nem kerül az állam tulajdonába, hanem alapvetően az önkormányzatoknál marad. Így az ingatlan felett ők rendelkeznek a jövőben is. Ezért tartom hibásnak az államosítás szót. Itt egy feladat állami fenntartásba vételéről van szó. A fenntartás fogalom is teljesen új értelmet nyer. Korábban fenntartóként definiáltuk azt, aki az iskolát működtette, üzemeltette és irányította, tehát az önkormányzatokat. Most ez a fenntartás szó a közművelődési törvény módosításával szakmai irányító, szakmai felelősként nevesíthető. Elválik egymástól a működtetés és a fenntartás új fogalma. A működtetés az az üzemeltetés, amely a tulajdonosnak a tulajdona feletti diszponálását, míg az állami fenntartás a pedagógusok bérfizetését, a pedagógiai munka irányítását, ellenőrzését, megszervezését jelenti. Ami szükségessé tette a rendszer átalakítását: az apróbb önkormányzatok elszegényedtek, nem tudtak bevételre szert tenni, és nem tudták az intézményeiket megfelelő módon működtetni, fenntartani. Sajnos kialakult az a helyzet, hogy az apró települések szegényedő önkormányzatainak iskoláiban nehezebb körülmények között találták magukat a diákok. Nemcsak az infrastruktúrára gondolok, hanem többek között a megfelelő szakos pedagógus biztosítására, a fűtésszámlák kifizetésére. Az is problémaként jelentkezett, hogy a spontán iskolaválasztással spontán szegregáció is kialakult, hiszen a szülő, aki tehette, arra törekedett, hogy elvigye a gyerekét a jó iskolába, a nagyvárosi iskolába. A kistelepüléseken így tényleg egy leszakadó réteg maradt csak. Ez olyan társadalmi probléma csíráját tartalmazza, amire az állami beavatkozás szükségessége megfelelő válaszokat tud majd adni. Felmerül a kérdés, a nagyok – akik el tudják tartani iskolájukat – oktatási intézményeit miért kell állami fenntartásba venni? Azért, hogy egységes szakmai irányítás, odafigyelési rendszer alakulhasson ki, és valóban közelítsünk ahhoz, hogy a hozzáférés lehetősége mindenhol hasonló színvonalon történjen. El kell jutnunk oda, hogy az alapfokú oktatás például mindenütt azonos kompetenciák birtokában lévő gyereket bocsásson ki, legyen az kistelepülés vagy nagyváros, ahol nem azt kell hallgatnunk, hogy a szakképzésben nem tud esetleg írni, olvasni a tanuló, mert nem tanították meg. Az egységes szakmai irányítást jelenti, s ez indokolja ezt a fajta változtatást.

– A tankerületi igazgatóságok megalakulásával mi marad az iskolaigazgatók hatáskörében, a pedagógusok felvételéről vagy elbocsátásáról – például – ki dönt?

– Válaszomat két részre bontom. Pillanatnyilag a köznevelési törvény azt tartalmazza, hogy a munkáltatói jogokat az iskolaigazgató gyakorolja. Azonban a rendszer kialakításának folyamatában, amikor eljutottunk oda, hogy az iskola önálló költségvetési egységként nem funkcionál a jövőben, mert vagy a működtetőnél jelenik meg a költségvetése vagy az állami intézményfenntartó központnál, ami felvetette annak a problémáját, hogy akkor az igazgató nem tud munkáltatói jogokat gyakorolni, hiszen pénzvonatkozás miatt nem tud elrendelni túlmunkát. Ezért az igazgatónál a szakmai irányító feladatok erősödnek meg, a pénzügyi tevékenysége ilyen módon eltűnik, és az intézmény egészének szakmai irányításáért, működtetéséért lesz felelős. Ugyanazt a fajta szervezőmunkát kell elvégeznie, ami eddig is a munkakörébe tartozott, miközben a pénzügyi vetület okán a döntéshozatal ezekben a kérdésekben a járási tankerületi igazgatóság szintjére tolódik. Ha egy pedagógus beteget jelent, az igazgató az első ember, akinek szólnia kell, neki kell gondoskodnia a helyettesítésről. Ha nem tud, mert éppen az iskolájában nincs szabad ember, akkor ott van a tankerületi igazgató, aki a tankerület területén a mobil helyettesítési rendszer kidolgozásáért felelős, és oda tudja irányítani az adott helyettest, ahol szükség van rá. Ez a fajta szervezőmunka is azt szolgálja, hogy szakmailag jobban működő legyen a rendszer.

– Az országban 198 tankerületet terveznek, most zajlik az igazgatói állások pályáztatása. Novemberben kezdik meg a munkát, január 1-től pedig már élesben indul az új rendszer. Nem túl rövid ez a két hónap arra, hogy belejöjjenek a munkába, és az iskolákban biztosítani tudják a napi szintű operatív működtetés feltételeit?

– Ez a két hónap már egy olyan felkészülést tesz lehetővé, ami a korábbi időszakokban nem mindig volt adott. Sokszor úgy indult, hogy megkezdte a működését valami január 1-jén, és akkor állt fel az adott hivatal is. Mi szeptember 1-jével kezdtük meg az építkező munkát, hogy legyen idő ennek az előkészítésére. Ha november elsején az álláshirdetésen nyertes tankerületi igazgatók megkezdik tevékenységüket, akkor mi azzal készülünk, hogy a kezükbe adjuk azt a fajta menetrendet, hogy a saját járási tankerületükről minden adat a rendelkezésükre álljon, ami az adatbázisokban fellelhető. A kezükbe adjuk azt, milyen átadás-átvételi megállapodás-mintákkal, hogyan történjen ez a fajta előkészítő munka, az átadás-átvétel részleteinek a megbeszélése, amit március 31-ig bezárólag tudunk csak a különféle átvezetések, egyeztetések miatt lezárni. Ez az ütemtervünk, ami – úgy hisszük – fizikailag tartható, lebonyolítható, egyedül a megyeközponti tankerületekre hárul nagyobb feladat, hiszen a járásokban az intézményszám és a településszám magasabb, ott feszítettebb tempó szükséges. A Megyei Jogú Városok Szövetségével május óta folytatott egyeztetések előrehaladott állapotban vannak, bízom benne, hogy ezt közösen meg fogjuk tudni oldani.

– Mennyire lesz hatékonyabb, esetleg olcsóbb egy ilyen rendszer fenntartása?

– Az államtitkársági és más tárca által elvégzett előzetes számítások szerint az oktatásirányítás rendszere pont az elaprózottsága okán sok alkalmazottal számol. A megyei intézményfenntartó központokban is több százan foglalkoznak oktatásüggyel, illetve az egyes önkormányzatoknál is. Ami megtakarítást jelenthet, az nyilván egy átláthatóbb, koncentráltabb rendszerben való működtetés, illetve a pedagógusok helyettesítési rendszerében való másfajta gondolkodás. Most például sok helyütt előfordulhat, hogy egy pedagógusnak alacsony óraszámú kötelező órája van, mert heti 1-2 órás tárgyat tanít. Nincs kitöltve a kötelező 22 órája, ezért biztos, hogy más hasznos tevékenység, szakkör, ilyen-olyan foglalkozás szerepel a tantárgyfelosztásban, de – úgy gondolom – ebbe lehet egy hatékonysági kontrollt bevinni és egy gazdaságosabb működtetést elérni. Általában a rendszer-átalakítások nem arról híresek, hogy rögtön megtakarítást eredményeznek, hiszen először be kell fektetni ahhoz, hogy egy ilyen rendszert kialakítsunk. Megtakarítások igazán majd a gazdaságos, áttekinthető működtetéssel érhetők el.

– Konzultáltak-e az illetékes önkormányzatokkal, intézményekkel az átadás-átvételről, és mikor kerülnek sorra az igazgatók, a pedagógusok, akik egyelőre teljesen tájékozatlanok az átalakítások ügyében?

– Jómagam május 15-étől augusztus 31-ig miniszteri biztosként kezdtem meg a konzultációkat. Elsősorban a Települési Önkormányzati Szövetségekkel, így a Megyei Jogú Városok Szövetségével, a Faluszövetséggel, és a TÖOSZ-szal folytattam – volt, ahol több körös, volt ahol egyszeri – konzultációkat, hiszen ennek az átadás-átvételnek a főszereplői most a települési önkormányzatok lesznek. A 3000 lélekszám alatti falvak esetében a működtetést is az állam vállalja, a nagyobbaknál pedig a települési önkormányzat lesz az állam partnere. Ezt a fajta közös gondoskodást az ügyről, ezt részleteztük, ennek próbáltuk felfedni minden buktatóját, lehetőségét. A pedagógusok, intézményvezetők tájékoztatását most szeptemberben kezdtem meg oly módon, hogy a kormányhivatalok, illetve a pedagógiai intézetek szerveznek megyei fórumokat, amelyeken személyes megbeszélésekre is sor kerül. Igyekszem minden megyében felvilágosítani a pedagógusokat, az új hivatal felállásával készülünk honlappal, írásos tájékoztatóval is. Ehhez egy kis türelmet kérünk még, hiszen a kormányrendelet 60 napot ad az SZMSZ-ünk megalkotására, a hivatal felállítására, most még a harmincadiknál sem tartunk. Igyekszünk minél szélesebb körű tájékoztatást adni, mert magam is érzem, hogy az átalakítás legfontosabb eleme pontosan ez.

– Több ezer pedagógus elbocsájtásáról olvashatunk, lesz–e leépítés és milyen mértékű?

– Nem. Olvasom, hallom magam is, megértem ezeket a nyugtalanságokat, de nem tervezünk ilyet. Az államtitkárság számításai szerint a nyugdíjba vonulók száma elegendő arra a mennyiségre, ami esetleg a tanulólétszám-csökkenésből adódóan indokolt. Nekem ez az információ áll rendelkezésemre, ilyenfajta tervezett elbocsátásról azért sem beszélhetünk, mert a tantárgyfelosztásokat ősszel, most szeptembertől elkészítetten viszik tovább az iskolák január 1-je után is. Amikor mi január 1-jén átvesszük az iskolákat, ők ugyanúgy végzik tovább a munkájukat – reményeink szerint –, nem kell nekik semmit sem érezniük, hogy a fenntartó személyében bekövetkezett valamilyen változás. Amit érezni fognak az az, hogy a szakmai segítség, a szakmai támogatás minden járásközpontban elérhetővé válik a számukra, illetve jogutódlással bekövetkező munkáltatóváltásra kerül sor, tehát a pedagógusok kapnak egy erről szóló dokumentumot.

– Az életpályamodellre tervezett pénzből számíthatnak-e a pedagógusok jövőre béremelésre?

– A Nemzetgazdasági Minisztérium költségvetés-tervezési szakaszában úgy tudom, olyan 70-75 milliárdos elkölthető összeget irányzott elő az életpályamodell bevezetésére. Ennek az előkészítését az oktatási hivatal bevonásával végzi az államtitkárság.

– A rendszer átalakításának mikorra lesz meg a látható, kézzelfogható eredménye?

– Abban bízom, hogy a látható eredmény napról napra kell hogy megjelenjen folyamatos átmenettel. Nem egy sebészi beavatkozásról van szó, amikor azt mondjuk, itt elvágtuk, és jön egy új, hanem egy folyamatos, a hibákat, nehézségeket kiküszöbölő átalakításról kell gondolkodnunk. Ezek évek múltán hoznak olyanfajta látványos eredményt, ami a hozzáférhetőségben jelentkezik, de ezeket már a következő ősztől el kell kezdenünk biztosítani. Meg kell néznünk, milyen körülmények között, milyen szakos ellátottsággal, milyen infrastrukturális feltételekkel működnek most az iskolák. Oda kell a fejlesztést irányítanunk, ahol van gyerek, és érdemes beruházni, ahol pedig nincs, ott más megoldásokat keresni. Ezek a döntési elvek a következő év feladatait jelentik.

– Lesz-e menet közben lehetőség korrekcióra, ha valami nem az elképzelések szerint alakul, tudnak-e, akarnak-e változtatni rajta?

– Az oktatásügyet élő, organikus rendszernek kell elképzelnünk, ezért az új hálózatot is teljesen másként tervezzük, mint a klasszikus közigazgatási struktúrát. A változás ezért sem a járási hivatali rendszerben jelenik meg, hanem a szaktárca önálló, hálózatos kooperációra építő tankerületeiben. Egy flexibilis szisztémát kell elképzelni, ahol a tankerületi igazgatók egymással, a központtal rugalmas, napi kommunikációban működnek. Újfajta megközelítést igényel ez az átalakítás. Gyors beavatkozásokra, gyors korrekciókra is kész rendszert kell kialakítanunk, mert mindenkinek az adott időszak az egyedüli az iskolában, és nem megismételhető. Nem lehet azt mondani, majd a következőben máshogy lesz, most kell egy rugalmasan reagáló, odafigyelő, intelligens struktúrát kiépíteni. Ezért hangsúlyozom az önkormányzatokkal való együttműködést, a települési jelzőrendszerek fejlesztését: védőnő, családsegítő, pedagógus, óvónő együttesét. Nem egy elszigetelt, statikus új struktúra megjelenésével kell számolnunk, hanem egy élő rendszerrel, aminek minden egyes baját, gondját rugalmasan kezelnünk kell.