//

A ma boldogjai, a holnap szentjei

Cikkünk frissítése óta eltelt 9 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Sokan talán úgy gondolják, csak századokkal ezelőtt élt embereket lehet szentként tisztelni, pedig a közelmúltban is nem egy tiszteletre méltó keresztény kapta meg a boldog jelzőt. Lehet, hogy néhány éven belül Bálint Sándor is új, boldogként tisztelt tagja lesz a magyar katolikus egyháznak és Szegednek.

A szent – példakép, közvetítő, közbenjáró Isten felé. Olyan ember, akiről a katolikus egyház feltételezi, hogy eljutott az üdvösségre. Kezdetben tipikusan keresztény mártírokat avattak szentté, akik szenvedést, üldöztetést vállaltak és életüket adták Krisztusért. Az első nem mártír szentként Szent Mártont tartják számon, akinek mondhatni „magyar” kötődése is van, hiszen Savariában (mai Szombathely) született. A 12-13. századig a megyés püspök jogköre volt valakit szentnek vagy boldognak nyilvánítani. Elég csak például Szent Gellért vagy Szent István példájára gondolni, akiknek a szentté avatását még I. (később szintén Szent) László király intézte egyházi közreműködéssel. Az ő szentté avatásáért viszont már a pápához kellett folyamodni, az egyházfők innentől rendszeresen szabályozták az eljárást. Az utolsó, máig érvényes rendelkezés II. János Pál pápától származik 1983-ból – tudtuk meg Barna Gábortól (második képünkön), a szegedi Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék és a Bálint Sándor Valláskutató Intézet vezetőjétől.

Helyi tisztelet

A 17. századig nem volt lényeges különbség a szentek és a boldogok között. Később az a rendszer alakult ki, hogy a szenteket az egész világegyházban tisztelet övezi, a boldogok ismerete, példaképként való számon tartása pedig egy-egy kisebb – többnyire területi – egységre, például egyházmegyére vagy szerzetesrendre korlátozódik. Jó példa lehet Árpád-házi Szent Margit domonkos apáca, aki 1943-ig Boldog Margit volt. A korábbi évszázadokban a pápa a domonkosoknak engedte meg a tiszteletét, majd az 1800-as években az Erdélyi Püspökségnek.

Minden boldog és szent kultusza egy helyi tiszteletből nő ki, hiszen a körülötte élők kezdik először követendőnek tartani annak alapján, hogy miként éli meg a keresztény erényeket. Először a püspök felé jelzik a hívek, hogy valakit szentté szeretnének avattatni. Ha a püspök egyetért a kezdeményezéssel, megkezdődik az adatgyűjtés – tudtuk meg a professzortól.

Készen találta

Az elmúlt években sokat lehetett hallani a szegedi néprajzkutató, Bálint Sándor boldoggá avatási eljárásáról. Bálint Sándort már életében nagy tisztelet övezte. A vallási néprajz kiemelkedő kutatója soha nem titkolta katolikus keresztény voltát. Derűs szívvel viselte azokat a hátrányokat, amelyeket a fennálló rendszer egyházellenessége miatt el kellett viselnie, többek között például eltiltották a tanítástól. Hitvalló keresztény emberként hűséges volt családjához, hazájához, még nyelvjárásához is. Egy évvel az 1980-ban, baleset miatt bekövetkezett halála után követője és tisztelője, Hetény János az Új Emberbe írt cikkében (Az Úr készen találta őt) javasolta a „legszögedibb szögedi” boldoggá avatásának kezdeményezését. Ifj. Lele József néprajzkutató ennek nyomán elkezdett levelezni Bálint Sándor ismerőseivel, egykori tanítványaival, kérve őket, írják le mesterükkel kapcsolatos emlékeiket. 1994-ben a levelekből összeállított anyagot egy kis küldöttség (melynek Barna Gáboron kívül tagja volt ifj. Lele József, Trogmayer Ottó, Péter László és Zatykó László is) átnyújtotta Gyulay Endre megyés püspöknek. Egy évtized telt el, mire el lehetett indítani a boldoggá avatás folyamatát. A püspök Páter Szőke Jánost nevezte ki az ügyek szervezőjének, azaz posztulátornak, aki megkezdte a tanúk kihallgatását. Gyulay püspök úr felállított egy teológiai és egy történeti bizottságot, melyek feladata az volt, hogy a Bálint Sándor-életművet vizsgálják meg, nem találnak-e benne a katolikus tanításnak és erkölcsnek ellentmondó tételeket.

A csodára várnak

Ezután az összegyűlt dokumentumokat, valamint Bálint Sándor fontosabb műveit lefordíttatták olaszra, és 2005-ben eljuttatták a Vatikánba, a Szentek Ügyeinek Szent Kongregációjához. A testület az anyag gondos tanulmányozása után elkészítette az ún. pozíciót, azaz megállapította, hogy Bálint Sándor az életszentség szempontjából megfelel a boldoggá avatás feltételeinek.

Igazolni kellett azt is, hogy a híres néprajzkutató nevét élő tisztelet övezi. Most gyakorlatilag arra vár még a kongregáció, hogy Bálint Sándorhoz kapcsolódóan történjen egy csoda, egy imameghallgatás. Már vannak egyébként ilyen beszámolók, de Róma leginkább a csodás gyógyulásokat tartja elfogadhatónak – magyarázta Barna Gábor. „De sokan érezzük már most is, hogy Bálint Sándor közreműködik, segít. Csodaszép ünnepség lenne itt a Dóm téren a boldoggá avatási szertartás” – véli a professzor.

A boldoggá avatásra egyébként ebben a fázisban még legalább egy-két évet kell várni, de volt már példa hétszáz esztendőre is… A boldog személy szentté avatáshoz pedig egy további csoda igazolása szükséges.

A ma boldogjai

A magyar boldogok tábora korunkban is gyarapodik. Az elmúlt 15-20 évben fogadták a boldogok körébe például Schlachta Margit szerzetest, az első magyar női országgyűlési képviselőt, akinek egyébként Csongrád megyei kötődése is van, hiszen a szegvári rendházba vonult be. Vagy említhetnénk a szegények orvosaként is emlegetett Batthyány-Strattmann Lászlót, illetve Meszlényi Antal esztergomi segédpüspököt.

Bálint Sándor mellett a szegedi születésű Kiss Szaléz ferences testvér neve is a boldogok közé kerülhet. Július végén Alsóvároson hét mártírhalált halt ferences szerzetes emlékére állítottak emléktáblát. A püspöki konferencia 2010 december elején hozott döntése értelmében támogatta a hét testvér – Körösztös Krizosztom, Kovács Kristóf, Hajnal Zénó, Kiss Szaléz, Lukács Pelbárt, Kriszten Rafael és Károlyi Bernát – boldoggá avatásának ügyét.

Előző sztori

Jó Arcokat keres a SZEGEDma: Lázi Nikolett

Következő sztori

Hét szegedi cselgáncsozó a dobogó tetején + FOTÓK