80+1: Kalandozás a szabadtéri történetében

A Szegedi Szabadtéri Játékok tavaly ünnepelte fennállásának 80. évfordulóját, emblematikus darabjával, Madách Az ember tragédiájával Vidnyánszky Attila rendezésében. 80 plusz 1: idén is megér egy áttekintést a szabadtéri-történet.

A ’30-as éveket írjuk, Európában már hagyományuk van a szabadtéri rendezvényeknek, nem véletlenül írja a költő

Juhász Gyula

1926-os cikkében, hogy Salzburg mintájára lehetne rendezni szabadtéri játékokat a Tisza-parti városban is. A kezdeményezésben a költő mellett

Balázs Béla

filmesztéta és a rendező

Hont Ferenc

is szerepet játszott, nem is beszélve a korszak meghatározó kultuszminiszteréről,

gróf Klebelsberg Kunóról

, akinek özvegye később emlékirataiban úgy fogalmaz, férje sugalmazására rendezték meg először 1931-ben a Játékokat, kihasználva a Dóm térnek a velencei Szent Márk térhez hasonló adottságait.

Túl nagy?

A Dóm tér alkalmassága azonban korántsem volt magától értetődő, elég csak arra a színházi szakmai vitára utalnunk, hogy vajon létrejöhet-e igazi kontaktus színész és néző között ekkora színpadon. A választ

Németh Antal

adta meg a koncentrált megvilágítás és tömeghatás érvével. A verseny nagy volt, ebben az időben 10-12 város, köztük Pécs és Debrecen is kísérletezett hasonló szabadtéri színházi népünnepély meghonosításával – eredménytelenül. A nézőtérre – az évek során hétezer férőhelyig bővülő –, szétszerelhető fatribünt terveztek. 1931. május 4-én Szegeden miniszteriális bizottság döntött arról, hogy a Magyar passió című darabot a Nemzeti Színház előadásában a Dóm téren rendezik meg – a teátrum vállalta az anyagi kockázatot. A darabban olyan nagyszerű színészek léptek a csillagtetős színpadra, mint

Lehotay Árpád

(Jézus),

Cs. Aczél Ilona

(Mária) vagy

Palágyi Lajos

(Pilátus). Az előadás után

Hevesi Sándor

rendező a Pesti Naplóban egy másik vitás kérdést vetett fel: „Csak olyan darab adható elő, melynek főszereplője a templom, csak olyan nemzeti színjáték, melynek gyökerei lenyúlnak a vallási érzésbe.” Az ember tragédiája és a Jedermann előadásán gondolkoztak a szervezők 1932-ben, de

Gömbös Gyula

honvédelmi miniszter megvonta a támogatást a tribün felépítéséhez, ezért Hont Ferenc a Szép Heléna darabot mutatta be a Stefánia sétányon.

Egyre híresebb

1933-ban Hont Ferenc végre színre viheti a Tragédiát. A város és a helyi sajtó is a Játékok mellé áll. „Augusztus 26-án, kissé hűvös időben, zsúfolt nézőtér előtt zajlott az első Tragédia – szabad ég alatt; a Szegedi Szabadtéri Játékok igazi születésnapja” – írja a Szegedi Szabadtéri Játékok kézikönyve (1931-2006). Főszerepben Lehotay Árpád, Tőkés Anna és

Táray Ferenc

játszik

Buday György

vetített színpadképei előtt. A következő évben nyolc előadással megy Az ember tragédiája, Tőkés Anna Évája mellett Ádámot ezúttal Táray alakítja, Luciferként pedig

Csortos Gyulát

láthatja a nagyérdemű

Bánffy Miklós

rendezésében. Külföld is figyel a Tisza-parti városra, az „Ünnepi Játékokról” a The Times és a New York Herald Tribune is cikkezik. 1935-öt írunk, műsorra tűzik az – idén is aktuális – Parasztbecsületet, melynek dirigálására magát

Mascagnit

kérik fel, a főbb szerepekben a milánói Scala tagjai lépnek színpadra. Emellett

Hubay Jenő

Cremonai hegedűs című egyfelvonásosa és a felújított Tragédia kerül a programfüzetbe. Új helyszínen, az újszegedi uszodában

Morselli

Glaukos című olasz mesejátéka színesíti a repertoárt. A lapok elismerően szóltak a Budapesti Hangverseny Zenekar koncertjéről is.

A magyar gondolat

Minden előnye ellenére eleinte nem vállalja fel a város a szabadtéri szervezését, és bár jótékonyan hat az idegenforgalomra, a Játékok kezdetben szűk bevétellel tudnak működni, a város csak 1936-tól vette szárnyai alá. Ekkor a művészeti programot

Janovics Jenő

alakítja ki, a hagyományos Tragédia mellett a kortárs irodalom is sikerrel debütál,

Herczeg Ferenc

Bizánc című darabja, valamint a János vitézzel az első daljáték is felhangzik a Dóm téren. 1937-ben az előző évek sikerprodukciói mellett új darabként jegyzik a Fekete Máriát. „Szeged nem a magyar Salzburg, ne is törekedjék az lenni. Szegednek egészen más a hivatása. Testesítse meg a magyar gondolatot, legyen tolmácsa a magyar szellemi életnek, tolmácsolói pedig a magyar rendezők, magyar művészek legyenek” – mondja el az első élő rádióközvetítésben Janovics.

Az első csúcs

A játékok korszakának első csúcspontjaként 1938-at emlegetik, ekkor a teljes műfaji skála felvonult a csillagtetős színpadon az operától a daljátékig: Az ember tragédiája, a Háry János, egy Kodály-hangverseny,

Verdi

Requiemje a dómban (ekkortól váltak rendszeressé az orgonahangversenyek), valamint a Turandot, világhírű előadókkal (

Giuseppe Brevario, Dora Doria, Gina Cigna

).

Szent István

halálának ezredik évfordulója alkalmából

Újházi György

történelmi tragédiája, az István király népe is helyet kapott a műsorban. A sikerek ellenére az 1938-as év is deficittel zárult, a számvevőszék nem szívesen engedte a Játékok megrendezését. A ’39-es repertoár is színes volt: Magyar passió, Bizánc, Tragédia, Turandot. Lelkes fogadtatásban részesült Verdi Aidája

Nádasdy Kálmán

rendezésében. A szabadtéri hangversenyen a 250 tagú budapesti és szegedi filharmonikusokból, valamint a Honvéd zenekarból álló együttest

Fricsay Ferenc

vezényelte.

Csend és fellendülés

A háború miatt hosszú csend, húsz év szünet következett a Szegedi Ünnepi Játékok történetében, melyet 1959-ben a Hunyadi László bemutatója tört meg. Felejthetetlenek a szabadtéri Bánk bánok

Simándy Józseffel, Komlóssy Erzsébettel

és

Moldován Stefániával

, de 1965-ben itt mutatkozik be Solom mesterként Vaszy Viktor nagy felfedezettje,

Gregor József

is. A Dóm téri színpad valóban világot jelentő deszkákká vált,

Margaret Tynes, Gail Gilmore

és

Mario Malagnini

is játszik Szegeden, de említhetjük

José Curát

is. 1972-től honosodtak meg a Dóm téri néptáncgálák, 1984-ben debütált a szabadtéri színpadán az István, a király, ezzel a rockopera és a musical is beemelődött a repertoárba. Nagy nevek nem csak a színpadon, hanem a színpad előtt és „mögött” is tevékenykedtek a szabadtéri körül, itt dirigált Fricsay Ferenc és Vaszy Viktor is, hatvan éven át alkotott itt a Kossuth-díjas díszlettervező,

Varga Mátyás

, valamint Buday György grafikusművész is álmodott díszletet a csillagtetős színpadra.

Forrás:

Nikolényi István: A Szegedi Szabadtéri Játékok kézikönyve (1931-2006). Szeged: Bába Kiadó és Szeged MJV Polgármesteri Hivatal, 2006.

Összeállította: A.M.