Népes hajóhad navigált a Búvár-tavon + FOTÓK

Szombaton a pláza mögött nem akármilyen látványosság tanúi lehettek az arra látogatók: különböző történelmi korokat idéző hajók hasították a Búvár-tó lenge szél fodrozta vizét. Tizedik alkalommal rendezték meg hajómodellezők Szegeden az országos bajnokság helyi fordulóját.

Kétkéményes, monarchiakori hajó araszol békésen a vízen, amikor mögötte váratlanul, nagy sebességgel egy második világháborús német schnellboot bukkan fel, fedélzetén teljes harckészültségében lévő a legénységével. Pillanatokkal később egy hidegháborús szovjet gyártmányú Osza-osztályú rakétanaszád siklik elő a nádas takarásából, fedélzetén négy, P-15 Termit típusú rakétájának hatalmas indítókonténereivel. Harc azonban nincs, egyik gyönyörű hadihajó sem kerül ma a tó fenekére, a naszádok átmanővereznek a bóják között, majd befutnak a stéghez, ahol gazdáik kiemelik őket a vízből. Nem egy időn és korokon átívelő monumentális tengeri ütközet egy epizódjába csöppentünk, hanem az országos hajómodellverseny idei ötödik állomását jelentő Szeged Pláza Kupa futamába, melyet immár tizedik alkalommal rendeztek meg a rókusi állóvízen.

"Tavaly elmaradt a szegedi verseny a hazai rendezésű világbajnokság miatt, mivel a két időpont egybeesett. De egyébként minden évben július közepén rendezzük meg a versenyt" - tudtuk meg Hüvös Ferenc szegedi főszervezőtől, aki maga is elismert, komoly flottával bíró hajómodellező, s e futamra is négy műremekét hozta el. A tavalyi vb-n egyébként a legjobb magyar eredmény három 5. hely lett, melyből a civilben közjegyző Hüvös Ferenc kettőt is jegyez, azonban nem elégedett a teljesítménnyel. "Van még hová erősítenünk a nemzetközi mezőnyben" - tette hozzá, miközben a tavon egy aknásznaszádot követően a Smit Nederland vontatóhajó futotta bemelegítő köreit az első futam előtt.

Rádióhullámokkal hullámháton

No, de hogy is néz ki egy hajómodellverseny? Mint a főszervező felvilágosít minket, két részből tevődik össze a verseny. Egyrészt a hajók esztétikai megjelenését bírálja el egy bizottság, akik az építés pontosságát, a dokumentációkhoz való hűséget a részletességet, aprólékosságot értékelik 0-tól 100 pontig, azután pedig végig kell navigálni egy akadálypályán, ahol a bóják jelölnek ki egyméteres kapukat a vízen. Itt szintén 100 pont a megszerezhető maximum. E két pontszám összege adja a verseny végeredményét. "Kell egy szép hajó, és ügyesen kell tudni vezetni" - sommázott a modellező. Kiderült, az hogy egy-egy modell milyen korszakot jelenít meg, vagy milyen sebességre képes, nem fontos, szintidőn belül kell teljesíteni a pályát, és pontosan kell navigálni. "Mivel különböző korú, típusú és méretarányú hajók épülnek, így a sebességük nem is lenne összehasonlítható" - fűzte hozzá beszélgetőpartnerünk, aki egyébként elsősorban az Osztrák-Magyar Monarchia első világháborús hadihajóinak méretarányos, úszóképes, rádió-távirányítású elektromotor hajtotta modelljeit építi meg előszeretettel immáron húsz esztendeje, illetve "dobozból" szovjet/orosz modernebb egységeket. A jelen versenyen Hüvös Ferenc "flottáját" ennek szellemében az osztrák-magyar Sankt Georg (avagy Szent György) páncélos cirkáló, a szovjet Varjág rakétacirkáló, a Szovremennij rakétás romboló - osztályának névadója -, és a bevezetőben már említett második világháborús német schnellboot képviselte. Utóbbi hamarjában vízre is szállt, ekkor játszódott le a fenti, kissé kiszínezett jelenet. A verseny nyolc kategóriában zajlott, a szabad kézzel épített hajók és a dobozból épített makettek kategóriájában három-három méret szerinti alkategóriára bontva, valamint az ifjúsági versenyzők és a gőzgépekkel hajtott vízi járművek is külön mezőnyt képviseltek. Nem tévedés, még mindig méretarányos modellekről beszélünk, amelyek között bizony gőzhajók is akadnak. "A gőzhajók e területen abszolút különlegességnek számítanak. Ezek a hajók már nagyon komoly műszaki felkészültséget igényelnek, hiszen gázzal fűtött, vizes kazánnal működő, valódi, 2-3 hengeres gőzgéppel hajtott hajókról van szó, melyek közül több is indul a versenyen" - hallhattuk a némiképp ámulatba ejtő információkat a főszervezőtől, aki hozzátette, itt bizony már nem elég hátul a garázsban a satuasztal, a professzionális műszaki ismeretek mellett itt esztergagépek, marógépek is kellenek az építéshez.

Korokon át a Temestől a Viribus Unitisen át a Szovremennijig

Végigsétálva a soron a szemünk szebbnél-szebb műremekeken akadt meg a teljesség igénye nélkül: itt a Temes monitor, egy modern német folyami tűzoltó-, valamint egy vízirendőrhajó, és egy ugyancsak német aknásznaszád. Majd tekintetünket egy óriás, a K. u. K. haditengerészet csatahajója, a Viribus Unitis ragadja meg. "Két-három évbe telt a megépítése. Eredetileg fából készült a teljes hajó, de idővel kirepedezett, így az alját cserélni kellett. Egyszer már átépítettem, de ha most kezdenék neki, megint máshogy építeném" - mondja a fenséges hadihajó tulajdonosa, Völgyi László, székesfehérvári modellező. A Viribus Unitis a Császári és Királyi Haditengerészet saját korában a legmodernebbnek számító, dreadnought-típusba tartozó négy legnagyobb, Tegethoff-osztályú csatahajójának első darabja volt, az első hajó a világon, amelynek fő lövegtornyaiba egymás mellé három hajóágyút építettek, meghatározva a löveggel épült hadihajók konstrukcióját a második világháború végéig. Az osztály utolsó egysége volt a tragikus sorsú, teljes egészében magyar építésű Szent István csatahajó, melyet 1918. június 10-én süllyesztettek el olasz torpedónaszádok az Adrián. A Viribus Unitis is szomorú véget ért: 1918 október 31-ének éjjelén olasz könnyűbúvárok aknát robbantva küldték a polai kikötő fenekére, pedig akkor már a béketárgyalásoknak megfelelően a Monarchia átadta azt a Délszláv Nemzeti Tanácsnak... A híres csatahajó mellett egy másik, a vizet megjárthoz hasonlító német schnellboot, majd egy hidegháborús építésű, szovjet eredetű, lengyel zászlóval ellátott torpedónaszád következett. Szomszédságában egy Osza rakétanaszád húzódott meg, majd ismét korszakváltás, az osztrák-magyar haditengerészet Tb. 100M torpedónaszádja, majd a Helgoland gyorscirkáló következett. A sort a "Hüvös-flottilla" négy egysége, majd gőzgépes vízi alkalmatosságok zárták. De rajtuk kívül még számos vízi alkalmatosság ott sorjázott, várva vízre bocsátását, a jó szelet, a jó futást. Jó hangulatban, sok beszélgetéssel s látványos vízi manőverekkel teli versenyről szól hát a fáma a Búvár-tó partján, megvan a közös hang is a közel félszáz hajómodell gazdái és a kilátogató szépszámú érdeklődő között, akik a büszke tulajdonosok révén akár a legaprólékosabb műszaki, vagy éppen történeti ismeretekkel is gyarapodhattak, egy-egy elmúlt korokat vagy éppen modern időket megtestesítő hajó kapcsán.