Vélemény

Vélemény: Mi lesz ebből?

Vélemény: Mi lesz ebből?

2012. május 3., csütörtök
Vélemény: Mi lesz ebből?

Tele a belváros üresen ásítozó, ideiglenes nyári galériáknak minden további nélkül alkalmasnak tűnő (amúgy kiadó, eladó) üzlethelységekkel. Hát akkor? Van annyi kiállítani képes, magát bármikor, a nyáron megmutatni hajlandó művésze Szegednek, akikkel munkáik révén megtölthetnénk a belváros kihasználatlan belső tereit, mi több, egy színfolttal tehetnénk magunkat még vonzóbbá a világ számára? Szentendrén sem zavarnak senkit a galériák, inkább ellenkezőleg, becsalják a mellékutcákba is az embereket.

Eljött ismét május elseje, mely dátumhoz kötötten az „átkosban” hagyományosan megnyíltak a teraszok, megnyílt a Vigadó, no és persze a Partfürdő is megtelt gyerekzsivajjal… Az időjárásra az igazán hosszúra nyúlt hétvégén egy szavunk sem lehetett, vagy csak annyi, hogy a kelleténél is melegebb, nyarakat idéző strandidőnk van. Dörzsölhetnék hát tenyerüket a ligetbe kitelepült vendéglátósok, ha nem 2012-t írnák, hanem egy tíz-húsz évvel ezelőtti dátumot, amikor még volt a Ligetbe látogatóknak – egy egész napos kiruccanásra elegendő – pénz a zsebükben. Akkor a „munkásosztály” már kezdett leszokni az „ingyen” sörről és virsliről – az már akkor is jobbára csak a nyugdíjazottaknak dukált –, de még megengedhette magának a májulást, ebédestől, ringlispílestől. Ma már mindez a múlté: a vendéglátósok nem sietnek megnyitni a teraszokat a belvárosban, hiszen kinek? Majd ha jön a szabadtéri játékok, talán akkorra, addig sem kell fizetni a drága helypénzt. A Vigadóról, az újszegedi Liget szégyenfoltjáról ne is ejtsünk szót, valakinek biztos nagyon megérte, pedig de kár is volt anno magánkézbe adni. És ha már strandidőt emlegethetünk, nem feledkezhetünk meg a szintén szebb időket látott Partfürdőről sem, amely jelenleg zárt kapukkal várja az oda tévedőket. Persze ott van a szomszédban a nem annyira árnyas, ligetes, családias, kevésbé olcsó SZUE és a még drágább (nem kerülgetem: egyeseknek megfizethetetlen egy napra is, nem hogy hétvégenként), turistáknak, szállodavendégeknek épített „víziváros”, Dóra kutastól, hogy még véletlenül se jusson egy csöpp a jóból a kispénzű szegedieknek. De ha még csak ez volna. Majd morgunk néhány napig, majd tudomásul vesszük, hogy már a május elsejék sem a régiek. De nemsokára valóban itt a nyár, jönnek egymás hegyén-hátán a rendezvények és persze a turisták, hogy legyen kinek laknia a nyakra-főre, ilyen-olyan pályázati pénzből épülő hotelekben. És ezek az egy-két éjszakás turisták majd elképednek, hogy egy ilyen szép, jó adottságokkal rendelkező város miként engedheti meg magának, hogy a szűkebb-tágabb belváros portáljai koszosan (nem egyszer üvegfelületeik mögött vészesen lestrapáltan) igénytelenül meredjenek vissza rájuk. Talán megértik majd, hogy itt is a multiké a főszerep a kereskedelemben, hogy a plázák elszívják a vásárlóerőt, mint otthon, náluk… Mégis, azt mondom, nem kellene ennek szégyenszemre így lennie, így maradnia, balkáni módra. Elvégre ez itt már (ez itt még) Európa, és ott, a Lajtán túli területeken az ilyesmit tűrhetetlen hanyagságnak tartják. Nem élni adottságainkkal, lehetőségeinkkel, valóban bűn, és az hogy ez így van, annak igenis vannak felelősei, mi magunk, az ötlettelenségünk, az összefogni képtelenségünk, az egymásra mutogatásunk! A napokban azon törtem a kobakom, hogy egy Szentesről elszármazott pécsi illetőségű, újabban nagyon látványos, de könnyen installálható projektekkel foglalkozó szobrász ismerősömnek hol találhatnék kiállítóteret Szegeden. Mondjam azt, hogy sok helyütt, csak ajánlani kell, kivárni a sorát? Vagy maradjunk annyiban, hogy kapásból sehol, pedig volna rá igény, talán? Erre azt mondom: tele a belváros üresen ásítozó, ideiglenes nyári galériáknak minden további nélkül alkalmasnak tűnő (amúgy kiadó, eladó) üzlethelyiségekkel. Hát akkor? Van annyi kiállítani képes, magát bármikor a nyáron megmutatni hajlandó művésze Szegednek, akikkel munkáik révén megtölthetnénk a belváros kihasználatlan belső tereit, mi több, egy színfolttal tehetnénk magunkat még vonzóbbá a világ számára? Szentendrén sem zavarnak senkit a galériák, inkább ellenkezőleg, becsalják a mellékutcákba is az embereket. Az akár a helyszínen is megvásárolható festményekkel, fotókkal, plasztikákkal teli kirakatoktól, az ajtóban kávézó művészektől talán megváltoznánk mi magunk is, és vendégeinkkel együtt talán Szeged hangulata, kisugárzása, ha csak egy nyár erejéig is! Okozhatnánk egy kis amszterdami hangulatú kulturális pezsgést városunkban? Igen, csakhogy ehhez szükség lenne arra, amiről városunk mostanság nem igen híres! Ehhez önzetlenségre, belátásra, jó szándékra és még egyszer: összefogásra lenne szükség Porlódon. Futottam egy kört: beszéltem képviselővel, művelődésszervezővel, kollegával, művészekkel. Mindannyian rendkívül jó ötletnek tartották az elképzelést, csak hát a megvalósítás! „Tudod, milyen Szeged, a kereskedő pénzt, az IKV pénzt akar! És ki fogja fizetni a rezsit, a takarítást, festést, ki fogja mindezt meghirdetni?” – sorolták a megkérdettetek saját – keserű tapasztalatokon nyugvó – aggályaikat. Ezzel szemben pécsi barátom szerint ott már volt példa arra, hogy egy üzletház ideiglenesen művészeti központtá vált néhány hétre. A múlt héten a fővárosi önkormányzat is megelégelte az üresen meredező, sorsukra hagyott kirakatokat,

programot is alkottak

, igaz, ők nem galériákban gondolkodnak, csupán a portálok egységes fedésére, ami nem olcsó mulatság, akkor már legyen mögöttük, bennük élet! Az IKV új igazgatója pedig szintén az elmúlt hét végén

lakossági fogadóórákat, új szemléletet

hirdetett… Lehet, meg kéne látogatni, meg kéne keresni, de talán maga jelentkezik a szerkesztőségben azzal, hogy beszéljünk róla, mihamarabb, mert tetszik neki az kezdeményezés, országos mintaprojekt lehet belőle, és bizony a május gyorsan eltelik, mindjárt itt a nyár! Lehetne ebből egyfajta a szegedi példaként elhíresülő cselekvési program, bérlők, vagyonkezelők, városvezetők és művészek, turisztikai szakemberek között? De ha nem lesz belőle semmi, az is példaértékű lesz. És jobban értjük majd, miért nem működik semmi normálisan ebben a városban. Hogy egy Partfürdő hogyan nem lesz teli medencékkel, üres és kihasználatlan!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.