Vélemény: Kolontár médiacsendben

„Hol a katasztrófavédelem? Hol vannak a kritikus hangvételű írások, tudósítások? Vagy inkább hallgassunk, hallgassuk el, ne riasszuk a turistákat a Balatontól? És a Kolontáriakkal mi lesz, őket már vöröslő bundájú kutyába sem veszi a sajtó? Itt mindenki megbuggyant?”

Az olykor sietősen híreket közlő sajtó, tegnap nem tüsténkedett: kora délután a Magyar Távirati Iroda közölte, hogy „homokvihar miatt csökkent a látótávolság a 8-as főúton Devecser és Somlóvásárhely között” Alig egy órával erre, a Jobbikhoz köthető internetes portál

cikke szerint

ennél azért egy árnyalattal sötétebb volt a helyzet a korábban a vörösiszap katasztrófa következtében elhíresült környéken: „egészségügyi katasztrófahelyzet a Balaton-felvidéken” – kürtölték világgá a tényeket. Ezzel szemben, hiába kattintgattam a magyar online sajtótermékeket, melyek elvben, azonnali hírközlésre alkalmasak. A vezető, a „hírvivő” portálok közül

csak egy

adott az Országos Sajtószolgálat hírének helyet bejövő oldalán: „Viharos erejű szél hordja a szántóföldekről a homokot a 8-as főúton; Devecser és Somlóvásárhely között csökkent a látótávolság - közölte a Magyar Közút Nonprofit Zrt. Veszprém megyei ügyeletese csütörtökön. Porfelhők nehezítik a közlekedést, a látótávolság 150 méterre csökkent. Az útburkolat tisztítása egyelőre nem szükséges, de az arra közlekedők csökkentsék a sebességet - tette hozzá.” Ez a jó kis duma tartotta magát egészen délután öt óráig, amikor is a távirati iroda, a Jobbikos sajtótájékoztatóra hivatkozva, lehozta az ott elhangozottakat. (Ha igaz, ha nem, hogy a jobboldali radikális párt egyfajta médiavákumban – sajtóblokád alatt – van, tény hogy e hírt csak elvétve, illetve csak a kis és helyi portálok vették át, melyek nyilván amúgy is tudták mi a helyzet, tudták hány óra van, mennyi az annyi egészségügyi határértékügyileg.) Mindeközben e számomra döbbenetes, cinikus, érzéketlen médiacsendben a következő címek sorjáztak: „Nyilasnak látszó írót temetnek Erdélyben”, „Bajnai: a kormány súlyos károkat okoz”, „Wass Albert inkább népszerű lektűríró”, „Alázza a konkurenciát az RTL-Klub amatőr szereplős sorozata”, - és így tovább: „Schmitt Pál nem viheti magával zongoráját”, ”Megvonnák az állami támogatást a pártoktól”… Nem mondtam, hogy ezek nem fontos hírek úgy estébe hajlóan, de a nap végén, ennél azért többet vártam a hírgyáraktól, ilyen fontos kérdésben, történetesen. Ezt követően ismét az éjszakába nyúlóan kellett várni, hátha valami konkrétumot, kézzel foghatót tudhatunk meg, arról, mi is történt, történik ott rokonnal, baráttal, ingatlannal, jószággal, értékkel, egészséggel. Egyedüli tájékozódási pontként az idokep.hu online negyedóránként frissülő szmog térképe maradt, melyen csak nem akart tisztulni a helyzet, a riasztóan vörösen éktelenkedő folt csak nem tágított, a Balaton-felvidék felül. Ekkor már végképp nem mertem volna fogadást kötni, hogy a reggeli híradások, vagy portálnyitó anyagok közé beverekszi e magát a hír. Reggelre kelve aztán láttam – igaz csak részben – tévedtem. Az MTI (nyílván még a délután folyamán, a helyszínen járt riportere) már a valós helyzetet tükröző képet festet az ottani állapotokról, de a hírt egyik nagy portál sem vette át, egészen éjfél ellőttig. Ekkor tudhattuk meg, immáron hivatalosan (ha a Jobbik kijelentéseit nem, de a közmédiát annak vesszük), hogy

„a kutyát is rózsaszínűre festette a szálló por kolontáron”!

Ebből kiderült, hogy valóban, baj van, az MTI kora délelőtti tudósításával szemben nem a szántóföldek pora nehezítette a látási viszonyokat, ismét az egészségügyi határérték háromszorosát mérték Kolontár környékén, sőt ez megy napok óta! A viharos erejű északi szél miatt az Ajka és Kolontár közötti utat és a tározóktól délre található településeket is belepte a vörösiszap. A mérőállomás február 27-i beüzemelése óta a korábbi rendkívül száraz idő miatt többször is előfordult, hogy négy-ötszörös határérték-túllépést regisztráltak a műszerek, ami egyértelműen az iszaptározók felőli kiporzásnak tudható be. A probléma nem új keletű, a jelenségről januárban volt az első híradás, akkor a hó vált rózsaszínűvé, áprilisban is felkavarták a kedélyeket a böjti szelek, ekkor a polgármester jelezte csupán széljárás kérdése, mit kap el a vörösiszap, akár a Balaton térségét is elérheti az

egészségkárosító szennyezés.

Magyarán, bekövetkezett az, aminek be kellett, és a következőekben is várhatóan többször be kell teljesülnie, dacára a Balaton közelségének, mely a főszezonban a magyar turisztikai bevételek harmadát produkálja. Ennek fényében is, érthetetlen az a lazaság, nemtörődömség, mellyel a kérdést kezelik a hatóságok. (A tározó befedését nyár közepére ígérték, most a jobbik – jobb híján – a tározó tetejének locsolását javasolta.) Péntek reggelre a keleti szél elkergette a port, illetve az lassan ismét leülepedett a környéken, tudják: „mint a guánó, keményen, vastagon”! És akkor most, mi lesz? Hol a katasztrófavédelem? Hol vannak a kritikus hangvételű írások, tudósítások? Vagy inkább hallgassunk, hallgassuk el, ne riasszuk a turistákat a Balatontól? És a Kolontáriakkal mi lesz, őket már vöröslő bundájú kutyába sem veszi a sajtó? Itt mindenki megbuggyant? Az internet mindenhatóságának médiavilágában, ki – hány perc erejéig - gondolta, hogy homokviharnak lehet beállítani egy több sebből vérző kezeletlen gennygócot, amit hol vörös iszapnak, hol kiporzásnak (de nem megoldott kérdésnek) neveznek. Reggelre, úgy látom már a szerkesztők is felébredtek, egyre több helyen kerül a vezető hírek közé, ami megtörtént és ismét megtörténhetik. Több mint furcsa volt ez a rövidzárlat a sajtó egésze részéről. Folytatása következik?