Vízen innen, vízen túl – 1. rész
Ha az elmúlt évtizedet nézzük, Szeged a Tiszát és a hozzá kötődő strandjait finoman szólva sem használta ki megfelelően, sőt, mintha a sor végére száműzték volna a beruházások, fejlesztések tervezésekor.
„Az egykori hagyományos tiszai életet egyelőre a civil lakosság tartja életben, az önkormányzati, állami kezelésben lévő területekre évek óta nem született egy termékeny megvalósítási program sem, illetve már csak akkor, mikor már az 1879-es árvíz réme fenyegetett. Hiszen az egyetlen előrelépés a Tiszához kötődő fejlesztések közül, hogy a 70-es évek után végre ismét hozzányúlnak a gáthoz, felújítják a szegedi oldal betonemelvényét” – mondta el portálunknak Kohári Nándor (Fidesz-KDNP) önkormányzati képviselő, aki többek között a Tisza-parti Szent István-népünnepély főszervezője, s a folyóhoz kötődő hagyományok minden formáját támogatja.
Árvízvédelem nem erény, hanem kötelesség
„Az árvízvédelem a város mindenkori vezetőinek kötelessége, s nem biztos, hogy kérkedni kell azzal, hogy 40 évig semmi érdemlegeset nem tettek ez ügyben, csak mikor – a 2006-os árvíz után – már, némi képzavarral élve: „ég a ház”. Ráadásul a Tisza-part, mint turisztikai látványosság kiaknázatlan marad továbbra is” – tette hozzá. A rakpart felújítását a lépcsősorral, a rondellával egyébként nem tartalmazza a pályázat, így a fiatalok továbbra is a töredezett betonfokokra ülnek ki a nyári estéken.
A Tisza szegedi szakaszán a horgászok és a hajósok mellett a strandolók is kedvüket lelték, s lelik a folyóban. Hosszú évtizedek óta három népszerű szabad strand üzemelt a városban: a Sárga üdülőtelepnél a Maros-torkolat és a téli kikötő szomszédságában, a Foka a Felső Tisza parton és a Lapos a Belvárosi híd újszegedi oldalán.
Elhanyagolt szabadstrandok
A jobboldali politikus szerint ahogy a várost szegélyező partfalnál tette, úgy hanyagolta el szabad strandjait is a város. „A Laposon büfé, lábteniszpálya is működött, éjjel-nappal fogadva vendégeit, majd szép lassan az enyészeté lett minden. A tiszai fürdőzés, a szabadstrand-üzemeltetés feltételeit – többek között mentőcsónak, úszómester, tusoló – saját erőből nem kívánta finanszírozni a város, vállalkozásnak pedig nem adta tovább e lehetőséget. A szegediek azonban nem mondtak le a tiszai fürdőzésről – továbbra is pancsolnak, immár a tilosban. Az áldatlan állapotok és a civil nyomás hatására végül 2010 nyarán alakítottak ki a Partfürdőn egy 30 méteres szakaszon szabad strandot. Ám a lakosok továbbra is tömegével látogatják a Tisza homokos partjait. Megoldás hosszú távon eddig nem sikerült találni a Tisza és Szeged harmonikus, turisztikailag is előnyös kapcsolatára. Hiába látta el fürdőváros jelzővel Botka László polgármester városunkat, miután pályázati pénzből megépült a gigafürdőn, a Napfényfürdő Aquapolis. E jelző finoman szólva is csak szerényen akasztható ki a Szeged tábla mellé” – így Kohári. (Gyimesi László tanácsnok nemrég épp arról beszélt egy sajtótájékoztatón, hogy eddig közel félmilliárdos veszteséget termelt az új fürdő.)
Évtizedekig a Tiszába folyt a Partfürdő szennyvize?
A mellette fekvő Partfürdő funkcióját sem találja meg a város, költeni nem akar rá, a medencék állapota egyre csak romlik, miközben a hely a fás, árnyékos környezetével, a kempinggel nagyon sokrétűen hasznosítható. A Szegedi Ifjúsági Napok helyszíneként már évek óta bizonyít, a fiatalok körében is könnyedén tehető vonzóvá, csak a szerepét kell megfogalmazni, s megteremteni hozzá a feltételeket.
Nagy botrányt kavart ráadásul nemrégiben, hogy egy műszaki felülvizsgálat során kiderült, évtizedek óta a Tiszába folyt a Partfürdő szennyvize, a vécék, mosogatók, tusolók szürke leve. A csatornarendszert teljesen fel kellene újítani, és a medencékben sosem volt gyógyvíz, termálvízben lubickoltak a szegediek, mégis évek óta megkaphatta a fürdő a működési engedélyt. A városháza reakciója szerint a szennyvízproblémák dacára a jelenlegi üzemeltető mégis működtethetné a medencéket, ha ásványvízzé minősítteti a termálvizet. A Jobbik erre úgy reagált, a városháza torzítja a tényeket, a jogi bizottság pedig pedig úgy határozott, hogy bár a szakmai vélemények nem támasztják alá a városháza állítását, de ha a polgármester előterjesztésében utasítja az ásványvízzé minősítést, és ezzel vállalja a felelősséget arra, hogy így működhetnek majd a medencék, akkor a fürdőt üzemeltető városi cég, a Szegedi Ifjúsági Ház Nonprofit Kft. vezetése elindítja az eljárást. A legutóbbi közgyűlésre azonban nem került be ilyen előterjesztés – így idén nyáron nagyon valószínű, hogy nem lehet fürdeni a Partfürdő medencéiben.
A tiszai élet tehát, ahogy már évszázadok óta, továbbra is a szegediektől marad színes, az úszóházaktól, a horgászoktól, a hajósoktól na és a tilosban strandolóktól.
A sorozatunk 2. részében a város egyéb fürdőzési, strandolási lehetőségeiről írunk majd.
