Vélemény: Zárt kapuk mögött – Szappanopera adatvédelemről és információszabadságról I. rész

A politikusi hozzáállás hazánkban nagyjából azt tükrözi, hogy minél kevesebb információt osztunk meg a nyilvánossággal, annál kisebb az esélye, hogy a következő választáskor bármit is számon kérjenek rajtunk.

Az adatvédelem és az információszabadság területén a személyes adatok védelme és a közérdekű adatok nyilvánossága között kifeszített vékony kötélen kell lavíroznia annak, aki előre szeretne jutni. A téma szakértői, ha másban sokszor nem is, de abban biztosan egyetértenek, hogy a közérdekű és a közérdekből nyilvános adatokat mindenkinek, különösebb erőfeszítés nélkül meg kell tudnia ismerni. Az információszabadság tehát nem azt jelenti, hogy külön kérésre ki kell adni a választópolgárnak az őt érdeklő adatokat, hanem pontosan azt, hogy olyan helyen kell elhelyezni azokat, ahol bárki könnyen hozzáférhet.

Nem egy használaton kívüli vécében elsuvasztott, bezárt iratszekrény fenekén, az ajtón a következő felirattal: Vigyázz! A leopárd harap!

A magyar államberendezkedésből január elsejétől (talán nem véglegesen) sikerült kiírni az adatvédelmi biztos intézményét. Olyannyira, hogy a korábbi ombudsmanok korábbi weboldalára a google is már csak

„Tárolt változat”

-ként emlékezik. Jóri Andrást pedig a volt országgyűlési biztosok

névsorából

is kifelejtették. Az adatvédelmi biztos helyébe lépő Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság sem nagyon törekszik arra, hogy az immáron lezárt ombudsmani tevékenységet

a saját honlapján

megjelenítse, dacára annak, hogy vezetője, Péterfalvi Attila korábban adatvédelmi biztos is volt. Pályájának ebben a szakaszában számos olyan állásfoglalást adott ki, amelyek az önkormányzatok adatkezelését, így különösen a zárt ülésekkel kapcsolatos információkat érintik. Mivel az ombudsmanok az Országgyűlés előtt évente kötelesek beszámolni, ezek az állásfoglalások, ha nem is túl egyszerűen, de

a parlamenti honlapról

visszakereshetők. Nyoma tehát ezeknek is van, de jó rendesen meg kell küzdeni azért, hogy hivatalos forrásból rájuk leljünk. A politikusi hozzáállás hazánkban nagyjából azt tükrözi, hogy minél kevesebb információt osztunk meg a nyilvánossággal, annál kisebb az esélye, hogy a következő választáskor bármit is számon kérjenek rajtunk. A parlamenti döntések az érdekeltekkel meg sem vitatott önálló képviselői indítványokból születnek, melyek tartalmát a rossznyelvek szerint sokszor benyújtóik is csak az utolsó pillanatban ismerik meg. Egy politikai patthelyzetben lévő városban pedig a válságszituációkat zárt ajtók mögött zajló tanácskozásokon vitatják meg. Ezt láthatta (illetve nem láthatta) a szegedi közvélemény is

múlt pénteken

, amikor a szocialista városvezetés és a Fidesz-frakció a költségvetés vitáját negyedórásból nyolcvan percesre nyúlt megbeszélésen, a nyilvánosság kizárásával döntötte el. Sajnos erre a szituációra elég nehéz lenne ráhúzni az adatvédelmi biztosnak az 1799/K/2005 állásfoglalását (lásd a

2005. évi beszámoló

554. oldalán), mivel az a rendszeres munkaértekezletek nyilvánosságáról szól, tehát sokkal inkább vonatkozik

a közgyűléseket megelőző napra

meghirdetett ún. egyeztető fórumokra, mint erre a sebtében összehívott tanácskozásra. Persze önmagában már az is áttörés lenne, ha a csütörtöki üléseken elhangzottak nyilvánosságra kerülnének. Mert mit is válaszolt Péterfalvi Attila 2005-ben a Fejér Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjének? „Az Ön által említett gyakorlat azáltal, hogy a választópolgárok, illetve a nyilvánosság számára lehetetlenné teszi magának az ülésezés tényének az előzetes megismerését, továbbá a formális képviselő-testületi ülésen a vitát, az álláspontok ütköztetését kiküszöböli, sérti az Alkotmánybíróság határozatában megfogalmazott – az Ötv. 2. §-ának (1) bekezdésére támaszkodó – követelményeket, ezáltal a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő jogot is.” Az Alkotmánybíróság ugyanis a következő megállapítást tette: „a közérdekű információkhoz való szabad hozzáférés lehetővé teszi a választott népképviseleti testületek, a végrehajtó hatalom, a közigazgatás jogszerűségének és hatékonyságának ellenőrzését, serkenti azok demokratikus működését. A közügyek bonyolultsága miatt a közhatalmi döntésalkotásra, az ügyek intézésére gyakorolt állampolgári ellenőrzés és befolyás csak akkor lehet hatékony, ha az illetékes szervek felfedik a szükséges információkat” Mondhatnánk, hogy nincs itt baj, hiszen elméletileg még rendelet is van, ami a szegedi közgyűlés nyilvánosságának biztosításáról szól. Csakhogy az is a használaton kívüli vécében. Nemrégiben ugyanis a városi honlapon lecserélték a rendeletekre irányító oldalt. Most az

ide belinkelt

verzió érhető el. Ebben egészen 2003-ig kell lemennünk, hogy a keresett jogszabálynak nyomát találjuk. Meg is tudjuk, hogy 2003. június 30. óta hatályos. Szöveg viszont nincs. Azt csak

a régi oldalon

leljük meg. (Megjegyzem, a február 24-i közgyűlés előterjesztései össze-vissza küldözgetnek a hatályos rendeletekhez,

van olyan

, amelyik egyenesen erre a „tesztrendelet” nevű oldalra irányít.) Itt már egészen a múlt évezredig kell visszakeresnünk, hogy az ide vonatkozó szabályozásra ráleljünk a 49/1999. (X. 25.) Kgy. rendelet formájában. Biztos, ami biztos gyorsan le is mentettem, sőt

ide is bekötöm

, hátha rajtam kívül más is akar röhögni egy jót. A vélhetően mai napig hatályos rendelet alapján ugyanis „Az ülések felvételeiről a Kht. VHS másolatot készít, amelyet a jegyző a Csongrád Megyei Levéltárban helyez el az ülést követő 10 munkanapon belül.” A Kht. (ami esetünkben a Városi Televízió Nonprofit Kft-t jelenti) nemcsak a VHS másolatok készítésére köteles, hanem elméletileg az egész ülést rögzítenie kellene. Ezzel szemben bárki, aki a tévé előtt ülve szeretné nyomon követni a városházi történéseket nagyon jól tudja, hogy 17 órakor vége az adásnak, a teremben ülők pedig láthatják, amint a stáb csomagol. A reflektorokat lekapcsolják, a karzaton ülőkre sötétség borul. És innen – dacára az ülésteremben benn ülő újságíróknak – felpörögnek az események.

Múlt pénteken

a közvetítés végeztével röpke egy óra alatt megtárgyalt a Tisztelt Közgyűlés 23 (!) napirendi pontot. Hol marad a vita, a vélemények ütköztetése? Beszorult a zárt ajtók mögé. Hogy az ott elhangzottakból mi tartozik a nyilvánosságra, az majd a jövő heti epizód témája lesz.