Közélet

Nagycsaládban boldogságban – jó gyerekből sosem elég

Nagycsaládban boldogságban – jó gyerekből sosem elég

2012. január 7., szombat
Nagycsaládban boldogságban – jó gyerekből sosem elég

Hét gyermeket nevel Baktóban a Szűcs házaspár, akiket karácsonykor immár 15 éve ajándékoz meg két toledói família. A közel 110 ezer forintból élő Szűcsék, ha szűkösen is, de boldogok, a család ritkán kirándul, de a lányaik középkori táncokat ropva mégis láthatnak világot.

Szeged testvérvárosa, Toledo évtizedek óta küld nagycsaládosoknak ajándékokat.

Szűcs Tamást

és családját épp 15 éve lepik meg karácsonyra a tengerentúlról.

„Annamária lányunkat

kivitték öt hétre az Államokba is. Nagyon jó a kapcsolatunk azzal a két famíliával, akik minden évben megajándékoznak minket” – mesélte nem sokkal az ünnepek után a feldíszített fa mellett a családfő, mikor a nagycsaládosok karácsonya felől érdeklődtem elsőként. „Ilyenkor elmegyünk itthonról, mi a szomszédba, a lányok pedig sétálni, és ha látjuk már, hogy kigyúlt az égő, a fa már a szobánkban van, akkor hívjuk is telefonon a gyerekeket, hogy jöhetnek haza, meghozta a Jézuska a karácsonyfát. Előfordult, hogy csak banán került a fa alá, de olyan is volt, hogy egy nagyobb ajándékot kapott az egész család, például egy új porszívót, aminek együtt örültünk” – idézi fel az ünnepeket a férj, aki feleségére nézve,

Szűcs Ginával

együtt számolja össze a családot. „Nyolc gyermekem van, de az egyik lányom,

Szilvia

az előző házasságomból született, őt ritkábban látjuk. A jelenlegi családunkba hét gyermek érkezett: egy fiú,

Zoli

, aki 31 éves és hat lány.

Orsi

lányom már férjnél van, ő 23 éves, Annamária 22,

Kati

19,

Zsuzsi

17,

Évi

12,

Anita

pedig 5 éves. Orsinak már van egy kisfia is.”

Táncolva kirándulnak a lányok

„Úgy nevelem a lányaimat, hogy 16 éves korukig nem mehetnek sehova. Az iskolán kívül mazsorettezni járhattak régebben, most meg a Pavane tánccsoportba, akik középkori táncokat mutatnak be. A kamaszlányok hozhatnak könnyelmű döntéseket 14-15 éves korban, ettől védem őket, és bizony mikor elérték a felnőttkort, ők maguk mondták minden esetben, hogy de jó, hogy ez így történt” – avat be nevelési filozófiájába is Szűcs Tamás, aki immunrendszeri problémák miatt 44%-os rokkantsági szociális juttatást kap. „Szívproblémáim is vannak, és a gerincemnél elkoptak a csigolyák, nem tudok rendes munkahelyen dolgozni. Kiváltottuk az őstermelői igazolványt, tavasszal csirkét nevelünk, most nyulaink vannak, ebből jön némi mellékes. A feleségem főállású anyasági juttatást kap, 25 ezer forint körüli összeget, az én rokkantsági juttatásom 27 ezer forint, három gyerekre kapunk plusz 5 ezer forintos szociális támogatást a tanuláshoz, és e felett van a családi pótlék, ami az óvodás-iskolás korú gyerekek után 16 ezer forint. Egy hónapban körülbelül 110-120 ezer forint között mozog a család állandó bevétele. Nehezen jövünk ki belőle, be kell osztani, de az ételt és a rezsit sikerül fedeznünk. Igaz, télen nem fűtünk minden helyiséget, és a gáz mellé fát is szerzünk vagy kapunk, ami nagy segítség. A család nyaralni nem jár, azt is meg kell néznünk, hogy milyen élelmiszert vásárlunk” – hallhatunk a nagycsalád mindennapi küzdelmeiről is. Megtudtuk, hogy moziba, színházba, szórakozni nem járnak el Szűcsék, a gyerekekkel egynapos kirándulásokra ruccannak ki olykor. A lányok a Pavane tánccsoporttal járnak el hosszabb túrákra, és a fellépti díjukból fedezik azt, ledolgozzák az együttesnél a turné árát, így voltak már külföldön is.

Öröm a babázás, jöjjön hát még egy!

„A rezsink 50 ezer forint körül mozog mindennel együtt, a fűtésszezonban hidegebb hónapokban 80 ezer forintig is felmehet. Ilyenkor összehúzódunk két szobába, és azt a két helyiséget fűtjük, ahogy most is. A kenyérből napi két kiló fogy, az iskolai szendvicsre és a reggelire elmegy az egyik. Mégis a gyerekeim, amit lehet, megkapnak, saját kézzel készítettem nekik például medencét még a 90-es években. Élményt ajándékozunk a gyerekeknek saját erőből. Volt, hogy egy rossz autót elcseréltem egy pónilóra, évekig lovagoltak a gyerekek a hátsó kertben” – mesél az ajándékozott örömökről is a családfő. „Nálunk szinte minden hónapban van vagy születésnap vagy névnap. Egyedül az április és az augusztus a ’szabad’, ezért a közös bulik is rendszeresek” – így Szűcs, akitől felesége veszi át a szót. Az asszony elmeséli, hogy már harminc éve nevelnek gyerekeket, 1983 óta folyamatosan járnak óvodába. „Mi nem is terveztük, hogy sokgyerekesek leszünk. Megjött az első, és annyira aranyos volt, szófogadó, hogy gondoltuk, ha ez ekkora öröm, ilyen jó dolog ez a babázás, akkor jöjjön még egy, aztán még egy…” – mosolyog a feleség, hozzátéve, hogy mindenkinek van egy feladata az életben, nekik úgy látszik, a sors a gyereknevelést adta.

Mit dolgozzon 24 év anyaság után?

„Én azt támogatom, hogy a szülő nevelje a gyereket, mert később magán kívül mást nem hibáztathat, ha valami félrecsúszott a nevelésben. A mieink nem jártak napközibe se, itthon voltunk mindegyikkel, a sors is úgy hozta, hogy én is idehaza vagyok, de ennyi gyerekhez kell is a két ember. Sokan azért nem vállalnak nagycsaládot, mert az idejüket féltik. Mások a pénz miatt nem merik. Pedig a mi példánkon is látszik, hogy fel lehet nevelni szerényen, de tisztességgel akár nyolc gyereket is” – emelte ki a férj, majd arról beszélt, hogy nekik nem nagyon volt sok idejük gondolkodni a jövőjükről. „A feleségem jövőre már nem kaphatja a főállású anyasági pótlékot, de hova menjen dolgozni az a nő, aki 24 éve anya, gyereket nevel?” – teszi fel kissé aggodalmasan a kérdést a ház ura. A házaspár elmondja, hogy egyelőre nem komoly a félelmük, mert a Jóisten mindig a lehetőségek elé vezette eddig őket, még az apró dolgokban is. „Az egyik ilyen szép történet, mikor egy konténer mellett több vödröt fedeztünk fel, épp hiány volt a háznál műanyag ládákból; takarmánynak, jószágnak, a kerti munkához kellettek volna a vödrök. Elhoztuk hát azokat, de mindegyik aljában lötyögött különböző színű festék. Feleségem mondta is, hogy azokat hozd, amelyikben kevés van. Mikor otthon kibontottuk és megnéztük őket, kiderült az egyikről, amelyik majdnem félig volt, hogy külső falfesték, a többi maradék meg beltéri. Így családi munkában kifestettük a nagyszobát színesre, és a házunk külső falát egyszínűre. A gyerekekkel együtt dolgoztunk, akik azóta is sokat segítenek a házimunkában” – mosolyog egymásra a pár.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.