Málovics György az LMP válságáról

Cikkünk frissítése óta eltelt 9 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Nézeteltérések vannak: az a furcsa, hogy ez Magyarországon furcsa

Január folyamán három LMP-s országgyűlési képviselő is bejelentette, hogy lemond vagy kész lemondani képviselői, frakcióvezetői mandátumáról. A folyamat Kaufer Virággal kezdődött, aki Magyarországon szokatlan módon mandátumáról is lemondott, aztán jött Scheiring Gábor, majd a napokban Schiffer András is bejelentette, távozik a frakció éléről, és kiszáll a párt minden vezető testületéből. Mi ez, pártszakadás vagy egyfajta tisztulási folyamat? Mit gondol erről a helyi LMP? – kérdeztük Málovics Györgytől, az LMP megyei koordinátorától.

Virág civil szervezetben, mozgalomban dolgozott korábban, az ő motivációja a kilépésnél a legjobb tudomásom szerint az volt, hogy szélmalomharcnak érezte a parlamenti munkát, ahol a kétharmados többség gyakorlatilag az ég adta világon mindent megvalósít, amit akar, függetlenül az ellenzék munkájától, szándékaitól. Úgy érezte, civilként most sokkal hasznosabb szerepet tud betölteni bármilyen magyarországi változásban, mint a Parlamentben, ahol a befektetett munka ellenére teljesen hatástalannak érezte a frakció próbálkozásait.

Scheiring Gábornak két oka volt a kilépésre: azt nyilatkozta, úgy érzi, a frakcióban vannak ellentétek, amelyeket nem jól kezel a frakció, másrészt Cambridge-ben doktori képzésben vesz részt, amit eddig a parlamenti munka miatt halasztott, de ezt tovább nem teheti. Ő eleve is úgy jött haza 2010-ben Cambridge-ből az ösztöndíjáról, hogy részt vesz az országgyűlési kampányban, majd visszamegy. Mostanra minden határidőt túllépett, ezért döntött most így. Nem azt mondta, hogy lemond a mandátumáról, hanem azt, hogy heti egy napot tud a parlamenti munkában, frakcióban részt venni, fizetése 80 százalékát beadja az LMP-be, és ha a frakció vagy a tagság úgy kívánja, akkor lemond a mandátumáról. Mind a két lépés nagyon karakán, én pozitívnak látom. Nem gyakori Magyarországon, hogy politikusok feladják jól fizetett politikai pozícióikat.

András nem mondott le a frakciótagságáról, képviselőségéről, csak a frakcióvezetésről, mégpedig azért, mert az LMP szövetségesi politikájában véleménykülönbségek adódtak úgy a párton belül, mint a frakcióban. Úgy vélte, nem képes a frakciót azon az úton tartani, amit ő a tagság körében is követendőnek érzékelt, hogy az LMP független politikai erővé fejlessze magát anélkül, hogy közeledne az elmúlt nyolc évben fontos szerepet betöltött politikai szereplőkkel, akiket most sokan hajlamosak – sajnos – jobb színben látni, mert a Fidesz kétharmada tényleg úthengerként működik – megítélésünk szerint – nagyon sokszor ember- és társadalomellenesen.

– A mostani baloldali ellenzéki oldalon azért nem csak szocialisták és Gyurcsányék vannak…

– Így igaz. Ezeket a dolgokat kell kibeszélnünk. Azt látnunk kell, hogy a szövetségesi stratégiák kapcsán különböző álláspontok körvonalazódtak, ami teljesen természetes. Sőt éppen azt mutatja, hogy az LMP egy demokratikus párt. Lehet, hogy Magyarországon furcsának minősül, hogy ilyen dolgok kapcsán viták vannak egy pártban, mi ezt teljesen normálisnak tartjuk. Az elsöprő kétharmad alapvetően tömegek megélhetését veszélyezteti különböző gazdasági és társadalompolitikai intézkedései által, másrészt elkezdte lebontani a demokratikus intézményeket, amit többen már úgy értékeltek, hogy Magyarországon a demokrácia végveszélyben van. Ez két dolgot hozott magával. Az egyik az, hogy feltűntek és megerősödtek új civil mozgalmak, amelyek jelenleg baloldaliként vannak pozicionálva, legalábbis a sajtóban így jelennek meg. Emellett a Fidesz antidemokratikus viselkedése miatt színre léptek azok a – megítélésem szerint egyáltalán nem demokratikus, hanem szimplán haszonelvű – erők, amelyek az elmúlt nyolc, illetve húsz évben is jelen voltak a magyar Parlamentben. Az MSZP-re és a Demokratikus Koalícióra gondolok, akiknek most lehetőségük van arra, hogy az elmúlt nyolc év általuk elkövetett ámokfutása dacára önmagukat kvázi demokratikus ellenzékként tüntessék fel.

Ebben a környezetben nem tudtuk kellő gyorsasággal tisztázni a viszonyunkat a többi szereplőhöz, négy-öt hónapig sodródtunk, közben intenzív parlamenti munka folyt, friss párt vagyunk, szervezeti és egyéb kérdésekkel is foglalkoznunk kellett. Most kerültek felszínre az egyébként eddig is meglévő, ám félig-meddig szunnyadó és nem eléggé kibeszélt véleménykülönbségek, hogy az LMP tulajdonképpen milyen ügyekben, kivel és milyen mértékben működhet együtt, aminek ugye különböző formái lehetnek.

– Azóta létrejött-e hivatalos pártálláspont az együttműködés formáit, módozatait illetően?

– Nincs hivatalos pártálláspont, a jövő héten lesz a kongresszusunk, ami foglalkozik ezzel a témával, így egyelőre csak a saját személyes benyomásaimról tudok beszámolni ezzel kapcsolatban. Ráadásul ez a szűrő jó eséllyel jobban tükrözi a helyi tagság véleményét, mint az országosét, lévén az előzővel sokkal szorosabb a kapcsolatom. Ez alapján úgy vélem, a választási együttműködésről, jelenleg az LMP-n belül a többség nem gondolja azt, hogy ez vállalható és hasznos dolog. Különösen azért nem, mert sokan úgy érezzük, hogy amit az MSZP és a DK csinál, az nem más, mint a saját legitimációs válságukra adott válasz. Ők teljesen hitelvesztett erők. Rá is tapadnak a hiteles szervezetekre, mozgalmakra és mivel bizonyos értelemben az LMP is ilyen, ránk is. Részben ennek tudhatjuk be részükről a nagy összeborulási hajlandóságot. Mi azonban semmi esetre sem szeretnénk – legalább is érzésem szerint a párttagok nagy többsége nem – asszisztálni ahhoz, hogy ezeket a levitézlett, haszonelvű erőket visszahozzuk csak azért, mert most van egy tényleg borzasztó rossz társadalom- és gazdaságpolitika.

– Az ellenzék táborához közel álló politikai elemzők ilyenkor a kisebbik rossz elméletével hozakodnak elő.

– Ezzel két probléma van. Egyrészt tulajdonképpen ez vezette ilyen helyzetbe az országot. Ha most Orbán lesz a nagyobbik rossz, és azért szavazunk az MSZP-re meg a DK-ra, akkor legközelebb majd fordul a helyzet, és megint az MSZP meg a DK lesz a nagyobbik rossz, aztán meg ismét a Fidesz stb. Hosszú távon ez nem látszik egy szívderítő, érdemi változást eredményező útnak. Másrészt a kisebb rossz megítélésében sem egységes az LMP, mert sokan úgy vannak vele, hogy a Fidesz valamivel kisebb rossz az MSZP-hez és DK-hoz képest, sokan úgy, hogy az MSZP a kisebbik rossz, a DK-t talán kevesen tartják kisebb rossznak, de még ez is elképzelhető. Sokan pedig úgy vannak vele – például én magam is –, hogy bizonyos ténylegesen meglévő tartalmi különbségek ellenére mind e formációk nagyjából ugyanannyira vállalhatatlanok.

– Mit szeretne akkor az LMP, ha jelenleg egyik oldal sem elfogadható a számára?

– Egy tényleges politikai kultúraváltást, szakítást az elmúlt húsz év működési módjával,
korruptságával. Az LMP nagyon távol áll ettől a két politikai szervezettől. Bár erről sincsen
egységes pártálláspontunk, sokan gondoljuk úgy, hogy az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz.

– A technikai koalíció esélye is távol áll önöktől?

– Esetében az a baj, hogy praktikusan nagyon nehéz kivitelezni. Szép ötlet, ami a párton belül is talán nagyobb támogatást élvez a választási együttműködésnél – bár erről sincsen hivatalos döntésünk. Ez ugye azt jelentené, hogy az összefogás csak arra irányulna, hogy a demokratikus minimumokat visszaállítjuk, amelyek kétharmaddal visszaállíthatóak. Ezekben az előre rögzített minimum ügyekben akkor esetleg együtt tudnánk működni. Ez nem jelentene konkrét választási szövetséget. Az együttműködés egy harmadik, még enyhébb szintje, ha a civilek meghirdetnek különböző politikamentes rendezvényeket, és oda meghívják LMP-t, akkor elmehessen, még ha ott más pártok is jelen vannak. Erre volt példa a január 2-ai rendezvény, ahol azt szabtuk feltételül, hogy politikus, beleértve az LMP- s politikust is, ilyen rendezvényen ne szólaljon fel, ne próbálja azt kisajátítani vagy hangadója lenni.

– A párt vezetésében milyen a hangulat, mit érzékel, hiszen ön is tagja az LMP országos politikai tanácsának?

– Ez választott testület, így nem tükrözi tökéletesen a tagság véleményét. A testületben azt érzékelem, hogy többségben vannak azok, akik a választási szövetségtől teljesen elzárkóznak, a technikai koalícióra nagyon szkeptikusan tekintenek, azt mondják, ügyek mentén bárkivel, bármikor együttműködünk, ha az a politika megújítását és az ország általunk vélt érdekét szolgálja. Ha például adott esetben 2014-ben változások lesznek, az nem jelenti azt, hogy mi eleve elébe megyünk mindennek, amit az új többség szeretne. Erre mondta Schiffer András, hogy a választások után akár az ördöggel is hajlandó együttműködni a demokratikus normák visszaállítása érdekében.

– Ezek szerint a tüntetésekre se menjenek el politikai erők, ez kizárólag a civilek kiváltsága lehet?

– Szerintünk sérül a tüntetés autonómiája, ha politikai erők ott föllépnek, szerepet vállalnak. A civileknek természetesen nem mondunk nemet, örülünk, ha ők aktívak és ránk is partnerként tekintenek, de amikor más pártok is megjelennek, részünkről a részvétel mindig eseti elbírálást igényel.

– Schiffer frakcióvezetői posztról történő lemondása után ki lesz az LMP vezetője? Még ha hivatalosan nem is így hívják, ő volt a párt első embere…

– Az LMP-nek nincsen formális vezetője, nincs a szervezetben ilyen pozíció, ebben az értelemben a párt sokkal demokratikusabb, mint a többi. Van egy frakciónk, amely többször nyilatkozatot tett, hogy szeretné követni a tagság és a kongresszus elvárásait. Az a baj, s szerintem jórészt ebből fakadnak ezek a véleménykülönbségek is, hogy olyan gyorsan történtek ezek a változások, hogy az elvárások nem egyértelműek a frakció számára. Nincsenek egyelőre mindenki számára egyértelmű állásfoglalások arra vonatkozóan, hogy ezt vagy azt szabad, vagy nem. Schiffer András nem azért képviselte leggyakrabban a sajtóban az LMP-t, mert ő szóvivő lett volna, hanem mert ő volt a frakcióvezető. Azt nem tudom megmondani, hogy ezután majd hogyan változik a sajtófigyelem. Formálisan Schiffernek mostantól semmilyen vezető pozíciója nincsen, a párton belül nem kell a helyére senkit választani, hanem majd a frakción belül kell frakcióvezetőt.

– Ez a felhajtás az LMP körül árt vagy használ a pártnak?

– Véleményem szerint ez most nagy lehetőség az LMP-nek, hogy önmagán is tanulja a részvételi demokráciát. Egy borzasztó gyors és turbulens reakciót igénylő környezetben kell működnünk részvételi elveinknek megfelelően, erre egy szervezet sem képes csak azért, mert ő ezt szeretné. Ez egy tanulási folyamat. Óriási előrelépési lehetőségnek fogom fel a jelenlegi helyzetet, hiszen tudjuk majd tisztázni a különböző témákhoz és egymáshoz való viszonyunkat, meg tudjuk tanulni azokat az értékeket és képességeket, amelyeket a társadalmi részvétel megkövetel – az empátiától kezdve a nyitottságon át a másik véleményének elfogadásáig.

Egyrészt úgy néz ki, krízisben van az LMP, másrészt, ha az LMP okos, akkor ezt a válságot fel lehet úgy használni, hogy előnyére váljon és megerősödve kerüljön ki. Az, hogy konfliktusok, nézetkülönbségek vannak, az teljesen természetes egy demokratikus szervezetben, az a furcsa, hogy Magyarországon ez furcsa. Az nagyobb baj, ha ezek a konfliktusok szőnyeg alá vannak söpörve. Ezek most felszínre kerültek, ezért megítélésem szerint kiváló tanulási és fejlődési lehetőség az LMP számára a mostani helyzet.

Default thumbnail
Előző sztori

Bizakodóak a londoni elemzők az IMF-tárgyalásról

Default thumbnail
Következő sztori

Schmitt: a tanulás az alapja mindennek

Legutóbbi hasonló cikkek