Liberális karácsony

Cikkünk frissítése óta eltelt 11 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Nem vagyok szakértője az amerikai jogrendszernek és igazságszolgáltatásnak, de az a jogi alternatíva, hogy a betlehemi jászol keresztény szimbólumát más vallások szimbólumaival együtt kihelyezhetik, meglehetősen „amerikásnak”, amerikaiasan liberálisnak tűnik.

Az egyik kereskedelmi televíziós csatorna Magyarországon meglepőnek mondható karácsonyi filmmel lepte meg Karácsony után a magyar nézőket. A „Nagybetűs karácsony” (Christmas with a Capital C) címmel sugárzott film története napjainkban játszódik Alaszkában, egy kisvárosban, ahová hosszú évek után tér vissza egy híres, gazdag és jól menő ügyvéd. A város keresztény polgármestere az ügyvéd diákkori riválisa. A közösség (=lakosság) az ő vezetésével készül arra, hogy az évtizedes hagyományoknak megfelelően ünnepelje a karácsonyt: Boldog karácsonyt! feliratú molinókat raknak ki középületekre, és a város főterén (közterületen!) betlehemi jászolt helyeznek el. Azaz csak helyeznének, mert az ügyvéd petíciót nyújt be, mert ezek a rítusok szerinte sértik az államnak (=helyi közhatalomnak) az alkotmány által előírt vallási semlegességét. A polgármester vezette kis képviselőtestület zavarba kerül: nem akarnak eleget tenni az ügyvéd követelésének, de egy per, amit az ügyvéd kilátásba helyezett, rengeteg pénzbe kerülne, és ezért például nem lehetne tavasszal betömni a kátyúkat a közutakon.

Bár a filmben nem hangzik el a „liberális” kifejezés, a polgármester és az ügyvéd között az Amerikát általában jellemző megosztottság és ellentét kel életre: a szerves közösségként megszerveződő vidék (kisvárosok) keresztény és konzervatív világa, valamint a nyugati és – főleg – keleti part nagyvárosainak (New York, Boston, Philadelphia; Los Angeles, San Fransisco) „liberális” miliője, ami miatt az előbbiek a „liberális” jelzőt eléggé degradáló módon használják.
A filmben egy filmsztár, Daniel Baldwin vállalta el az arrogáns nagyvárosi (liberális) ügyvéd szerepét, aki azért arrogáns, mert nyíltan megvallja, hogy a kereszténységét képmutató népbutításnak, a kisvárosok hagyományokhoz hű közösségeit meg elmaradottnak és – ezért – felvilágosítandónak és modernizálandónak tartja. Ami miatt érdemesnek tartom hosszasan részletezni a sztorit, az az, hogy a liberális modernizátor az alkotmányosságba és az állampolgári jogokba csomagolta harcát, és a sötétség elleni jogi küzdelme nagyjából jól tükrözi az amerikai közállapotokat. Nos, miután a polgármester nem adja be a derekát, és kitart amellett, hogy az ötven éve hagyományosan kihelyezett betlehemi jászolt a hagyományoknak megfelelően megint csak kihelyezik közterületre, az ügyvéd perre megy. Az illetékes bírónő még terepszemlét is tart a városban, majd felvázolja a lehetséges jogi alternatívákat: 1) nem helyezik ki a jászolt a közterületre; 2) kihelyezik, de más vallások szimbólumaival együtt; 3) nyilvános, de nem a város (=közhatalom) tulajdonában lévő területre vagy magánterületre helyezik ki. A jogi kényszerhelyzetben a polgármester végül úgy dönt, hogy a jászolt nyilvános, de nem a város tulajdonában lévő területen, a városon kívül állítják fel.

Nem vagyok szakértője az amerikai jogrendszernek és igazságszolgáltatásnak, de az a jogi alternatíva, hogy a betlehemi jászol keresztény szimbólumát más vallások szimbólumaival együtt kihelyezhetik, meglehetősen „amerikásnak”, amerikaiasan liberálisnak tűnik. A liberális ügyvéd és a bírónő ugyanis az állam (=közhatalom) vallási semlegességének elve alapján cselekedett. A liberális ügyvéd még aláírásokat is gyűjtött, aminek lényege, hogy a város világi polgárait (=adófizetőit) és az ő alkotmányos jogaikat sérti, ha az őket is magukba foglaló „köz” területén keresztény szimbólumokat emelnek – ráadásul az ő adójukból is finanszírozva. Ezt értem, de rendkívül izgalmas fordulatot vett volna a film, ha a keresztény polgármester elfogadja a bírónő alkotmányos-törvényes alternatívái közül a másodikat, és a betlehemi jászolt más vallások szimbólumaival egészíti ki, avagy más közterületen helyezi el más vallások szimbólumait.

Ugyan mely vallások szimbólumait lehetne kitenni Krisztus születésének ünnepén? (Az angolban a Karácsony ráadásul Christmas, azaz Krisztus születése!) Az iszlámét? A buddhizmusét? A hinduizmusét? Képtelenség. Ha pedig a jog mégis ezt a lehetőséget kínálja, abszurddá és nevetségessé válik az egész ünnep. Kivéve akkor, ha például az adott város muzulmán, buddhista vagy hindu stb. polgárai merő toleranciából vagy valamilyen teológiai rokonszenvből kifolyólag maguk is ki akarják venni részüket Krisztus Születésének megünnepléséből. Csakhogy a filmben szó sem volt erről. Az amerikai bírónő merőben teoretikus, spekulatív és életidegen alternatívát is kínált tehát, amit ha elfogad a keresztény polgármester, igen nagy dilemma elé állította volna a liberális ügyvédet és követőit, mert bár a bírói verdikt szerint a keresztény betlehemi jászol önmagában jogilag sérthette alkotmányos jogaikat, ám sérelmüknek semmilyen jogalapja nem lett volna, ha 1) a Kisded figurája Dávid csillagos lepelbe lett volna burkolva ; 2) a három királyok közül az egyik turbánban és vörös félholddal díszített kaftánban lett volna megjelenítve , a másik félmeztelen buddhaként lett volna ábrázolva , a harmadik meg hinduként jelent volna meg homlokán vagy kopasz feje búbján horogkereszttel .

Az alkotmány- és törvénytisztelő liberális ügyvédet és követőit ki kellett volna elégítenie ez az alkotmányos és törvényes, ám életidegen megoldás, amiből viszont az következik, hogy őket igazából nem sértette az, hogy világi (nem vallásos) polgárként vallásos szimbólumokba kell ütközniük közterületen, mert szimpla és átlátszó keresztényellenesség vezérelte őket. Aminek bőven megfelelt volna, ha a jog a keresztény szimbólumok használatát nevetséges helyzetbe hozza.

Előző sztori

Orbán Viktor: 2012 legyen a remény éve!

Következő sztori

A falualapító Koch család sarja Alsóvároson + FOTÓK