Kultúra

A nyelvben talált otthonra Ilma Rakusa + FOTÓK

A nyelvben talált otthonra Ilma Rakusa + FOTÓK

2011. december 1., csütörtök
A nyelvben talált otthonra Ilma Rakusa + FOTÓK
Debrecen és Budapest után Szegedre is ellátogatott az anyai ágon magyar származású Ilma Rakusa Svájcban élő költő, író, műfordító, a zürichi egyetem szlavisztika professzora. A magyar származásáról is meleg szavakkal nyilatkozó írónő Rengeteg tenger című könyve hazai megjelenésének apropójából látogatott el a Grand Caféba a kötetet gondozó Magvető Kiadó jóvoltából. Számos nyelven értő irodalomtudós, magyarokat is szemléző műfordító és nem utolsó sorban szimpatikus személyiség – itthon mégsem ismerjük. Ilma Rakusa első magyarul megjelent kötete csak tavaly látott napvilágot a Jelenkornál, Lassabban! címmel és – a Rakusa által gyakran fordított – Nádas Péter utószavával. Az estet moderáló Bombitz Attila, a szegedi Osztrák Irodalom és Kultúra Tanszék vezetője az írónő mellett Darvasi László József Attila-díjas magyar írót is a találkozó beszélgetőpartnereként köszönthette. A két szerző együtt szereplése természetesen nem volt véletlen: Darvasi első német nyelvű kötetének megjelenésekor Ilma Rakusa gondoskodott a könyv bemutatójáról, sőt, esszét is írt róla, 2004-ben pedig Günter Grass-szal laudálta A könyvmutatványosok legendája című Darvasi-regényt, ami elnyerte a Brücke Berlin Díjat.

Gyalogolj!

Az eredetileg 2005-ben megjelent Lassabban! A kifulladás, az akceleráció és más túlzott követelmények ellen című esszékötete egyfajta recept is lehetne – közhelyesen szólva – rohanó világunkban, bár az írónő szerint csak egy a titok: legyenek szünetek! Hogy legyen időnk megállni a Városligetben nézni a játszó gyerekeket, rácsodálkozni a Grand Café előtt álló fára, nyugvópontot találni az olvasásban. Gyalog bizony másként látjuk a dolgokat, mint gyorsvonatból. Az a fontos, hogy az ember a jelenben is éljen. Most. Ha sietünk, fejben már máshol járunk. Pedig a jelen-érzet teszi ki az életet, hogy élvezünk egy teát, egy beszélgetést – vallja Ilma Rakusa. Darvasi László az írónő köteteit úgy jellemezte: „figyelmes” könyvek ezek, melyek finomságot, érzékenységet tükröznek – ha ezt nem éljük meg, sokat veszítünk.

Írónak lenni, s európainak

„Sokáig tartott, míg a magyar közönség megismerhetett, pedig magyar az anyanyelvem” – köszöntötte a felolvasásokkal egybekötött író-olvasó találkozó résztvevőit az írónő, akinek a nyelvekhez, nemzetekhez, határokhoz kötődő viszonya valóban egészen sajátos. Magyar anya és szlovén apa gyermekeként született a szlovákiai Rimaszombaton, majd Budapesten, Ljubljanában és Triesztben töltötte gyermekkora első öt évét, míg végül Svájcban telepedett le a család. Ilma Rakusa németül alkot és ebben a nyelvben mozog igazán otthonosan, ennek ellenére az esten remek magyarsággal beszélt. Mint mondta, máig, ha spontán módon nyilatkozik meg kisgyerekek, vagy állatok felé, azt automatikusan magyarul teszi, de szókincse nem elég gazdag ahhoz, hogy magyarul írjon. „Remélem, hogy egy kicsit a magyar irodalomnak is része vagyok, azáltal, hogy két könyvem most már magyar életet is élhet” – így a szerző, aki európai írónak vallja magát. Mint mondta, nyelvileg a némethez kötött, de érzelmileg, szellemileg mind a magyar, mind az orosz irodalom közel áll hozzá. A magyar gyönyörű, a németben nincs is annyi lehetőség bizonyos dolgok kifejezésére – vallja Rakusa, aki épp ezért saját németébe előszeretettel csempész bele más nyelvi formákat is.

Ott! Hon?

Tízévesen került először a kezébe Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése – mint mondta, nem csak az játszott szerepet az életében, hogy hol él, hanem az is, mit olvas – ma tízezer kötetes könyvtára van. Nemcsak gyerekként, felnőttként is sokat utazott és utazik. Arra a kérdésre, melyik országot tekinti hazájának, elmondta, nagyanyja és nagyapja még az Osztrák-Magyar Monarchia idején és területén élt, ő is ebben a mára történeti régióban érzi otthon magát, olyan városokban, mint Bécs, Budapest, Trieszt vagy Krakkó. Igazi otthonát mégis a barátaiban, valamint a nyelvben és az irodalomban találta meg – az írásban, mely az ember maga teremtette otthona. „Nem volt gyerekszobám, de három nyelven is beszéltem” – emlékezett vissza gyerekkorára az írónő, aki a kozmopolita tollával örökíti meg a nyelveket és identitásokat bejárt ént legújabban megjelent kötetében, a Kurdi Imre kiváló fordításában olvasható Rengeteg tengerben (a kötet egyébként Svájcban 2009-ben Mehr Meer címmel látott napvilágot, és elnyerte a Schweizer Buchpreist.)

Vagy-vagy

Egyetemistaként szlavisztikát és romanisztikát hallgatott, de érdekelte a zene is, mint mondta, egy ideig hezitált, hogy az irodalmat vagy a muzsikát válassza. A brezsnyevi időkben Leningrádban írta doktori disszertációját a magány motívumáról az orosz irodalomban. A műfordítás is organikusan következett, felfedezte Marina Ivanovna Cvetajeva „lírai prózáját”. Tíz évet szentelt az orosz írónak, s mint mondta, ez egyben késleltette saját szerzői pályájának megindulását, pedig egyre inkább kezdte írónak érezni magát. Vagy-vagy. Ma már keveset fordít, és szerencsés, mert mindig megválaszthatta, milyen szöveggel akar dolgozni. Többek között Danilo Kiš, Marguerite Duras, Csehov, valamint Kertész Imre és Nádas Péter fordítójaként is ismert. Ilma Rakusa arról is beszélt, gazdagnak látja a magyar irodalmat, sok hazai szerzőt olvas és ajánl is a Suhrkamp kiadónak megjelentetésre. „Büszke vagyok rá, hogy félig magyar vagyok” – így az írónő.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.