Tápai Búcsú: hagyomány és vattacukor + FOTÓK

Minden év október első hétvégéjén felkavarja a falu csendes hétköznapjait a Tápai Búcsú. Vasárnap mi is elvegyültünk az árusok és forgózók tömegében.

A Hétvezér utcánál csatlakoztunk a néptáncosok felvonuláshoz. Miközben meg-megálltak, táncoltak és énekeltek az előttük megnyíló tömegben, volt időnk egy kicsit körülnézni, milyen portékát hoztak magukkal idén az árusok. Mindenhol édességhalmok csillogtak: a pultok roskadoztak a színes gumicukrok, tükrös mézeskalácsszívek, vattacukorfelhők, tejkaramella-kockák és kókuszrudak alatt. A levegőben a kürtöskalács édes illata szállt. Az édességes standok mellett érdekesebbnél érdekesebb búcsúfiát kínálgattak az árusok: kínai játékokat, ruhákat, élethű játékfegyvereket, és ahogy haladtunk előre mellettük, már a színes parókák sem leptek meg. Kézművesekkel azonban alig találkoztunk. Akik mégis eljöttek, szomorúan üldögéltek néptelen standjaik mögött. A néptáncosokat kísérve elértük a forgók mellett felállított nagy fekete színpadot, megnéztük másfél órás műsorukat, és ismét rádöbbentünk, hogy a magyar néptáncnak bizony nincs párja. Habár évről évre egyre kevesebb a hagyományos kézműves árus, és a céllövöldékben elferdítik a puska csövét, hogy ne lehessen helyesen célozni vele, a Tápai Búcsú mégis az év legkedvesebb ünnepe a falu életében. Nélküle talán október elseje sem lenne és az ősz sem érkezhetne meg.

Lele Zsófia