Egyetem

90 Szegeden töltött évét ünnepelte az egyetem + FOTÓK

90 Szegeden töltött évét ünnepelte az egyetem + FOTÓK

2011. október 10., hétfő
90 Szegeden töltött évét ünnepelte az egyetem + FOTÓK

Egyetemtörténeti konferenciával és az első szegedi rektor, Menyhárt Gáspár sírjának koszorúzásával emlékezett meg a Szegedi Tudományegyetem hétfőn az első szegedi tanévnyitó 90. évfordulójáról.

A 2011-es esztendőt az egyetem "múltjára ébredésének" terveztük, vagyis a jubileum okán többet foglalkozunk a múltunkkal ebben az évben - mondta az SZTE Szaklevéltára által szervezett konferencián köszöntőjében

Pál József,

az egyetem nemzetközi és közkapcsolati rektorhelyettese.

Májusban arra emlékeztek

, hogy 430 éve, 1581. május 12-én

Báthory István

erdélyi fejedelem egyetemalapító oklevelet adott ki, melynek nyomán megszületett az a jezsuita akadémia, amely utódának és szellemi-kulturális örökösének vallja magát a Szegedi Tudományegyetem. Most pedig az egyetem Szegedre kerülésének 90. évfordulója vált aktuálissá (1921. október 9-én tartották az első tanévnyitót). A tudományos tanácskozáson kolozsvári, pécsi és hódmezővásárhelyi előadókat is köszönthettek, a közönség soraiban pedig jelen volt többek között

Makk Ferenc

történészprofesszor, az Egyetemtörténeti Bizottság elnöke.

Elűzött egyetem

1918. december 24-én a román hadsereg alakultai bevonultak Kolozsvárra- kezdte előadását

Vekov Károly

, a kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetem professzora. Miként minden románok által megszállt erdélyi területen, a tényleges döntés innentől a gyulafehérvári román nagygyűlés által megválasztott, Szebenben székelő kormányzótanács irányított. A román közigazgatás térhódításával párhuzamosan tettek lépéseket az anyaország politikusai.

Lovászy Márton

, a magyar kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere elrendelte

V. Károly

és

Ferenc József

képeinek eltávolítását, utóbbi nevének törlését az universitas nevéből, sőt épületének homlokzatáról, illetve a Szent Korona-ábrázolások eltakarását.

Már 1918. december 11-én összegyűltek Kolozsváron a román hallgatók képviselői azt követelve, hogy alakítsák át az universitast román egyetemmé. A korabeli román érvek között fontos helyet foglalt el a román diákok, illetve hallgatók nagy száma a magyar közép- és felsőoktatási intézményekben. Később is gyakran megfogalmazott érvként a kolozsvári magyar egyetem ellen az merült fel, hogy végig elmagyarosító szerepe volt. Arról már kevésbé szóltak, hogy az 1918-19-ben és később tevékenykedő erdélyi román nemzeti mozgalom, azaz az erdélyi román értelmiség java része éppen a kolozsvári egyetemen tanult... - emelte ki Vekov Károly. Némi huzavona után született meg a döntés, hogy a románok átveszik a kolozsvári egyetemet, aminek kivitelezésével Ghibu Onisifort, a román kormányzótanács oktatási osztályának főtitkárátbízták meg. Az egyetemi tanács elutasította az eskütételt. Egy román katonai egység vonult az egyetem épülete elé, nyilvánvalóan Ghibu kérésére, aki a rektorhoz, Schneller Istvánhoz sietett, miközben megérkezett a kolozsvári piac katonai parancsnoka, és mikor a rektor kijelentette, hogy csak az erőszaknak enged, lejátszódott az a szimbolikus jelenet, amikor Ghibu felkérésére az őrnagy a rektor vállára tette a kezét, ezzel jelezve, hogy a hatalmi erővel alkalmazásával kényszerítik a Schnellert az egyetem átadására. Az egyetem vezetősége hónapokon keresztül ellenállt a nyomásnak, ám sorra utasították ki Kolozsvárról és az országból a magyar professzorokat, beleértve az ekkor 71 éves rektort - összegzett Vekov Károly.

Ha nem az állam, majd az egyház

Pukánszky Béla, a Juhász Gyula Pedagógusképző Kar professzora a rektor személyének bemutatásával folytatta az egyetem történetét. Schneller 1921 januárjában - immár Magyarországon - lemondott egyetemvezető tisztségéről, mert nem akarta befolyásolni a tanácsot azzal a véleményével, hogy ő Szegedre szeretné átmenekíteni az ideiglenesen Budapesten működő egyetemet. Pukánszky Béla szólt arról a "fantomegyetemről" is, ami Kolozsváron maradt Kolosváry Bálint irányítása alatt. Erdész Ádám, a Békés Megyei Közgyűlés Levéltára igazgatójának előadásából kiderült, azért fogadták kétkedve az anyaországba menekített egyetem budai elindulását 1920-ban, mert ezt az Erdélyben maradtak jogfeladásként élték meg. Közben egy felekezetközi egyetemet terveztek létrehozni a Kolozsváron maradtak, kivonva az állam, és aláhelyezve az egyház fennhatóságának az intézményt, ám ennek megvalósítása kudarcba fulladt.

Kényszernek engedelmeskedtek a professzorok

A kolozsvári egyetem ideiglenes, 1919-21 közötti budapesti működéséről szólt Vincze Gábor, a hódmezővásárhelyi Emlékpont munkatársa. A történész kiemelte: bármit is tartottak az Erdélyben maradottak, s bármit is vélelmezett később az utókor, azok a professzorok, akik 1919 őszén elhagyták Kolozsvárt, kényszernek engedelmeskedtek. Budán szálltak meg ideiglenesen az egyetemi tanárok, miközben erdélyi származásúak egy "lobbicsoportja" kormányzati szinten kötelezte el magát amellett az opció mellett, hogy az elűzött universitas Szegeden folytassa működését. Debrecen is "bejelentkezett" a felsőoktatási intézményért, ám a hajdúságiak későn ébredtek. Az előadásból kiderült: Somogyi Szilveszter szegedi polgármester karolta föl a Tisza partjára történő költözés ügyét, s a város az önzetlenségben odáig ment el, hogy nemcsak épületeket ajánlott fel (kórházakat, iskolákat költöztettek át, vontak össze), hanem több mint 8 millió korona hitelt is felvett. A katolikus egyház és a lakosság is megmozdult, 1920 májusában népi kezdeményezés, aláírásgyűjtés indult az egyetem szegedi indulásáért. Később persze változott a helyzet, hiszen az elköltöztetett intézmények vezetői, az érintett iskolákba járó gyerekek szülei, a kórházakért aggódó polgárok körében megjelent az elégedetlenség is, ezt azonban a polgármesternek az első szegedi rektor, Menyhárt Gáspár segítségével sikerült letörnie. Közben Budán, a kolozsvári egyetem átmeneti szállásán 1920 januárjában megindult a rektori és a dékáni hivatal működése, illetve a vizsgáztatás, március 16-án pedig az oktatás is. Kezdettől fogva világos volt azonban mind a professzorok, mind a kormányzat számára, hogy ez csak kényszermegoldás, s az universitas Szegeden talál majd otthonra. Mindez 1921 őszén történt meg.

A szegediek nemzeti érdeknek tartották az universitas befogadását

Miklós Péter történész-muzeológus (Móra Ferenc Múzeum) azokat az erőfeszítéseket mutatta be, melyeket Somogyi Szilveszter az intézmény Szegedre telepítése érdekében tett. A polgármester - többekkel együtt - kiküszöbölte a professzorok, a hallgatóság, a karok, a klinikán elhelyezése kapcsán jelentkező problémákat, a húszas évek közepére segítségével rendeződött az egyetem sorsa, nyugodt mederben folytatódhatott a munka. Vajda Tamás, az SZTE Szaklevéltár vezetője előadásában Szádeczky-Kardoss Lajos nemzetgyűlésbeli tevékenységét elemezte. Mint a kolozsvári egyetem korábbi rektora Szádeczky komoly szerepet vállalt abban a vitában, melynek végén az 1921 júniusában született törvény az intézményt (ideiglenesen) Szegeden helyezte el. Kiss Róbert Károly levéltáros rávilágított: a nehéz gazdasági helyzetben lévő, ellátási nehézségekkel, menekültáradattal küzdő Szeged lakossága nemzeti érdeknek tartotta az egyetem befogadását. 1921 tavaszán gyorsultak föl az események, a tárgyalások, ekkor jelölték ki véglegesen a város által az intézmény rendelkezésére bocsátandó épületeket is: az áttervezési munkálatokat Korb Flóris építész végezte. A Dugonics téri ingatlan (addig ítélőtábla) kapcsán a polgármesternek az igazságügyi tárcával kellett megegyeznie, a minisztérium kemény feltételeket szabott, de Somogyi elérte a helyi közgyűlés jóváhagyását a kontraktusra. 1921 október végére befejeződött az egyetemi épületek felújítása, s a húszas évek közepére - a Tábor utcai bérház felépítésével - az oktatók elhelyezése is végleg megoldódott. Zárásként Homoki-Nagy Mária oktatási rektorhelyettes, az SZTE jogi karának professzora idézte fel Menyhárt Gáspár alakját, heroikus küzdelmét, egyetemszervezői tevékenységét. Bemutatta azt a hosszú és rögös utat, mely odáig vezetett, hogy a tanárok és a diákok számára valódi egyetemi életet teremtett Szegeden. A konferenciát követően az SZTE képviselői koszorút helyeztek el az első szegedi rektor sírjánál a Belvárosi temetőben.

Arany Mihály - Pintér M. Lajos

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.