Vélemény

Vélemény: Így illene!

Vélemény: Így illene!

2011. június 19., vasárnap
Vélemény: Így illene!

Azt, hogy a helyzet tragikus, vagy, hogy majd javul idővel, senki nem mondja! Nem szeretünk az elkeserítő valósággal szembenézni, ugyanakkor reményvesztettek is vagyunk egyben?

A múltkoriban, egy tévéműsorban mutattak be egy nénit, aki kevéske nyugdíjából minden hónapban félretesz valamennyit, hogy másokon segítsen. Épp egy GPS-re valót kuporgatott össze, melyet a mentőszolgálat egyik gépkocsijába szereltek be, hogy könnyebben megtalálják a sürgős eseteket. A sors fintora, hogy ugyanebben az időben számoltak be a médiumok arról, hogy egymás után több esetben is (az ablakot bezúzva) törtek fel nem egy sürgősségi kocsit a néhány tízezer forintos navigációs eszközért (míg személyzetük, a betegért menve elhagyta a járművet). Amilyen felemelő és egyben lehangoló az első történet, olyan vérforraló a másik. Nem elég, hogy nyugdíjasok gyűjtenek a mentők megsegítésére, mások, a megélhetésiek, a mentőket fosztogatják, rongálják, talán épp a nyugdíjas adományát csapják zaciba, másnap meg ugyanarra a mentőre várnak hisztérikusan ordibálva, hogy hol késik, mikor a gyereküket éri baleset… Azt lehetne mondani erre, hogy ez van, ilyenek a társadalmi állapotaink, ezek a kiragadott esetek pedig csak mindennek a lenyomatai. Azt, hogy a helyzet tragikus, vagy, hogy majd javul idővel, senki nem mondja! Nem szeretünk az elkeserítő valósággal szembenézni, ugyanakkor reményvesztettek is vagyunk egyben? Lehet-e azt mondani, hogy becsületes munkával, az összes törvény betartásával, tisztességesen lehet boldogulni Magyarországon? Lehet! De hogy nem hiszünk ebben, arról tanúskodik az összes stiklink, ügyeskedésünk, a számlaadás elmulasztásától, a jogtalanul rokkant-kártyával parkoláson át, a szlovák rendszámig, az utalványok félpénzen készpénzzé tételéig, hogy ne soroljam tovább. Persze, lelkünk rajta, ki lehet jelenteni, hogy én nem, csak a többiek, de mégis csak valahogy így működnek (illetve nem működnek) ezek a dolgok, így él máról-holnapra ez a fránya ország, ilyen a mi kis hazánk. Ha mégis vannak kivételek, hát ők tartják el, míg bírják, a szegényebbnél is szegényeket, az elesetteket, és a felzárkózni képteleneket, a mindennek a perifériáján élőket, de a gazdagok hasznáról, a felső középosztály gondtalanságáról is ők gondoskodnak. Mondom mindezt azért, mert az adakozás ugyan anonim, de a híradásokat figyelve ritkán találkozni a tehetősek, nagy adományaival! Mintha csak a kisemberek moccannának meg, egy-egy katasztrófa, vagy jótékonysági akció során. Mikor hallottak utoljára, arról, hogy egy politikus lemondott volna jövedelme (nem egy, hanem legalább) tíz százalékáról? Vagy én lennék süket ezekre a dolgokra? Az évente közzétett 100 leggazdagabb hány százaléka fizetett be az államadósság csökkentő alapba, s helyettük hányan a kisemberek közül? Csak azért kérdezem ezeket, mert egy politikusnak, vagy nagyvállalkozónak (tudom, nem szeretnek szerepelni, nem engedi szerénységük) mindig jól jön egy kis pozitív hírverés, míg Mari néninek lényegében mindegy - egyik kezében a szatyorral, másikban a mentősöknek felajánlott GPS készülékkel. (A tisztánlátás kedvéért, a gyermekétkeztetéstől, a katasztrófavédelemig mindenütt megjelenő, amiben lehet segítő vállalkozásokat nem veszem egy kalap alá az egyének áldozatvállalásával.) Azon is elgondolkodtam, hogy egy ellenzéki érzelmű polgártársunk, vajon (ha módjában áll) befizet-e, mondjuk az államadósság-csökkentő alapba, vagy megvárja, míg az övéi lesznek hatalmon, mintha a szomszéd tehenéről lenne szó? (Nem mintha csupán ettől várnám hazánk további boldogulására de mégis?) Tudom én, hogy amióta a világ, kell lennie gazdagnak és szegénynek, és hogy nem minden a pénz és a hatalom, meg hogy a szegény embert az ág is húzza, hogy vannak az egyenlőknél is egyenlőbbek! De mégis: két évtized elteltével tudomásul kéne venni, hogy kapitalizmus van Magyarországon, da a kapitalistáknak, és a felső középosztálybelieknek is (pártállástól függetlenül) több belátással kellene lenniük, és társadalmi pozíciójukhoz méltóan viselkedniük. Legalábbis így illene!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.