Nagy-Britannia felbomlásától tart a királynő

Nagy-Britannia felbomlásától tart a brit uralkodó annak nyomán, hogy a május eleji skóciai parlamenti választásokon abszolút többséget szerzett a tartomány függetlenségéért kampányoló Skót Nemzeti Párt (SNP).

A skót kormányt a május 5-i választások óta immár többségben vezető SNP első embere,

Alex Salmond

tartományi miniszterelnök már a választások másnapján kijelentette, hogy pártja a következő négy évben ki akarja írni a helyi népszavazást Skócia függetlenségéről. A The Sunday Times című vezető konzervatív vasárnapi brit lap értesülései szerint Skócia elszakadásának - és így az Egyesült Királyság felbomlásának - lehetősége már

II. Erzsébet

királynőt is aggasztja. Az uralkodó egy magán jellegű megbeszélésen ezt jelezte is

David Cameron

brit miniszterelnöknek. A lap forrásai szerint a királynő a skóciai választások után a Buckingham-palotában tárgyalt a konzervatív párti kormányfővel arról, milyen következményekkel járhat a monarchiára az SNP győzelme. Udvari illetékesek hivatalosan is kérték, hogy a Downing Street bízzon meg egy alkotmányjogi szakértőt az unió felbomlásáról szóló lehetséges forgatókönyvek kidolgozásával arra az esetre, ha Skóciában valóban kiírják a függetlenségről szóló referendumot, és azon az elszakadást pártolók győznek - írta a The Sunday Times. A lap udvari forrásai szerint a királynő - bár belpolitikai ügyekben soha nem fejt ki nyilvánosan véleményt - folyamatos informálást igényel ebben a kérdésben, különös tekintettel arra a kilátásra, hogy esetleg ő lehet az 1707-es angol-skót unióval létrejött jelenlegi Nagy-Britannia utolsó uralkodója. Salmond mindazonáltal rendszeresen biztosítja az udvart arról, hogy Skócia akkor sem szakítaná meg kapcsolatait a monarchiával, ha függetlenné válna Nagy-Britanniától. A skót kormányfő többször kijelentette például, hogy a független Skóciának is II. Erzsébet királynő maradna az államfője. Ez korántsem lenne példátlan alkotmányos berendezkedés: a zömmel egykori brit gyarmatokból és függő területekből álló Nemzetközösség számos független tagországának, köztük például Kanadának, Ausztráliának és Új-Zélandnak is változatlanul a mindenkori brit uralkodó az alkotmányosan elismert államfője. A brit monarchiára vonatkozó törvények bármilyen módosítását ezeknek az országoknak a törvényhozásaival is el kell fogadtatni. A skót elszakadás valós tétje azonban gazdasági jellegű. A Skót Nemzeti Párt elszakadási programja ugyanis az önálló skót állam finanszírozását nem utolsósorban az északi-tengeri brit lelőhelyekről felszínre hozott nyersolajra alapozná. Az SNP-nek már az 1970-es években is az volt az egyik politikai jelszava, hogy az északi-tengeri olaj "Skócia olaja". Mindemellett dűlőre kellene jutni Londonnal a jelentős kiterjedésű és értékű skóciai királyi birtokok és egyéb gazdálkodó egységek - például a skót tengerparton kiépülőben lévő szélerőmű-hálózat - bevételeiről is. Ezek jelenleg a Crown Estate, vagyis a Korona összesen 6,6 milliárd font (kétezer milliárd forint) értékű tulajdoni portfolióját összefogó szervezet kezelésében vannak. A királyi birtokok jövedelmi és adókérdéseit a brit pénzügyminisztérium és a Crown Estate közötti összetett megállapodás-láncolat szabályozza, amelynek szerves részét alkotják a Korona kiterjedt skóciai birtokai és más gazdasági egységei, köztük a királyi család első számú skóciai rezidenciája, Balmoral, ahol az uralkodó minden évben hónapokat tölt.