Vélemény

Vélemény: Schiff meg Bayer meg a deja vu

Vélemény: Schiff meg Bayer meg a deja vu

2011. január 24., hétfő
Vélemény: Schiff meg Bayer meg a deja vu

Schiff úgy gondolja, hogy abszolút nemkívánatos személy lett Magyarországon, ahol most a „csőcselék dirigál”, és nem hiszi, hogy valaha is újra fel fog lépni Magyarországon, vagy beutazni az országba.

Schiff András magyar zongoraművész, aki a Berlusconi, Gianfarnco Fini (Nemzeti Szövetség) és Umberto Bossi (Északi Liga) trióval megáldott Olaszországban él mostanság, megelégelte az állapotokat, ami az Orbán Viktor és a Fidesz vezette Magyarországon kialakult. A Washington Postnak olvasói levélben gratulált ahhoz, hogy a lap Magyarország putyinizálódásáról írt, és kifejtette, hogy a toleranciaszint Magyarországon rendkívül alacsony, a rasszizmus, a romák diszkriminációja, az antiszemitizmus, az idegengyűlölet, a sovinizmus és reakciós nacionalizmus tünetei nagyon nyugtalanítóak, és mindezek olyan emlékeket ébresztenek, amelyeket azt hitte, hogy régen el lehetett felejteni. Sokan félnek, összegezte, majd a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitungnak azt nyilatkozta, hogy diktatúrára emlékezteti az, ami ma Magyarországon történik, és sok magyar őt gyalázó leveleket írt az amerikai lapnak, de mivel ezeket nem közölték le, nyomban téma lett a nemzetközi zsidó összeesküvés. Schiff úgy gondolja, hogy abszolút nemkívánatos személy lett Magyarországon, ahol most a „csőcselék dirigál”, és nem hiszi, hogy valaha is újra fel fog lépni Magyarországon, vagy beutazni az országba. A konkrét okok között említette Bayer Zsoltot és az ő Magyar Hírlapban megjelent cikkét, és azt állította, hogy Bayer „megvadult fasiszta”, aki „ha nem magyarul írná a cikkeit, már világraszóló botrány lett volna belőlük”. Schiff bizonyos is benne, hogy Bayer Zsoltnak nem lesz baja a cikkei miatt, mert a médiahatóság Fidesz-tagokból áll, ők döntik el, ki a barát és ki az ellenség. Schiff András Bayer ellni kirohanását Bayer Zsolt Schiff elleni kirohanása váltotta ki, ami Paul Jandl osztrák újságíró révén téma lett a Die Welt című, a magyar baloldal és liberálisok szerint konzervatív német lapban is. A cikk címét (Nestbeschmutzer im Wald verscharren) nálunk úgy fordították le, hogy "Az árulókat az erdőben eltemetni", ami visszaadja a lényeget, de a Nestbeschmutzer jelentése egészen pontosan az, aki belepiszkít a saját a fészkébe. Bayer Zsolt a következőket írta az Ugyanaz a bűz című cikkében: „Magyarországból ’bűz árad’ – írja valami Cohen névre hallgató, bűzlő végtermék valahonnét Angliából. Cohen, meg Cohn-Bendit meg Schiff. A Népszava pedig a nagy kalapácsos ember vörös figurájával jelentkezik, és sajtószabadságot követel. A legtöbben pedig azt gondolják, hogy ez valami újdonság, s hogy ilyen hadjárat még nem volt. Botorság. Nincs új a nap alatt. Sajnos nem sikerült mindet beásni nyakig az orgoványi erdőben… A vörös rémuralom után – idehaza évtizedeken át az eufemisztikus 'dicsőséges 133 nap' név alatt fut a tömeggyilkosok országlása, és szellemi-lelki utódaik a mai napig szeretik ezeket a véglényeket – Kun Béláék Ausztriába távoznak. Egyik részük véglegesnek tekinti a távozást, hiszen világéletében gyűlölte ezt az országot (…) Mindez a harag pedig azért, mert a nép nem óhajtotta eltűrni tovább Kunékat. Íme, Schiff András szellemi-lelki rokona…” Nick Cohen, a brit Observer munkatársa, Daniel Cohn-Bendit pedig az uniós parlament zöldpárti képviselője. Ők az Orbán-kormány és Fidesz sok bírálója, támadója vagy gyalázója közül úgy kerülnek a képbe, ha nem tévedek, hogy Kun eredeti neve Kohn volt, és a Cohen meg Cohn a Kohn változata. A Kun, a Cohen és a Cohn alkotta magyarellenes Laokoón-csoport nem túl demokratikus bánásmódban részesül a Fiatal Demokraták Szövetségének egyik alapítójától, aki az orgoványi történelmi szanatóriumba utalná be őket. Kohnok ide, vörös terror oda, demokrataként nem akaródzik nosztalgiáznom Orgoványért. Orgoványban önkényes, törvénytelen és igazságtalan bosszú vezetett sok ember, köztük ártatlanok kivégzéséhez egy olyan időszakban (1919 novemberében), amikor a törvényes rend helyreállítóinak (ellenforradalmárok, különítményesek) minden adott volt ahhoz, hogy a tanácsdiktatúra helyi vezetőit, felelőseit és általában a gyanús elemeket lefogják, majd törvényes bíróság elé állítsák, ahol azok az újból hatályba lépett törvények révén elnyerik méltó büntetésüket, vagy felmentik őket, ha ártatlannak bizonyulnak. Máig kérdés, hogy személy szerint Horthy Miklósnak volt-e köze a különítményes terrorhoz, s ha igen, mekkora, de különös tekintettel arra, hogy a nem mellesleg nem demokrata és emigrációjában zsidók (például Chorin Ferenc) által támogatott Horthyt a mai magyar jobboldalon mély tisztelet övezi, az orgoványi vérengzés elvi megítéléséhez hadd hivatkozzak Horthy Miklós nyilvános állásfoglalására: „Ünnepélyesen kijelentem, hogy a zsidóüldözések ügyében, melyek felelőtlen elemeknek a bűnei, a legszigorúbb vizsgálatot indítottam, a bűnösöket, a tetteseket és uszítókat egyaránt, amennyiben a hadseregemhez tartoznak, haditörvényszék elé állítom, és őket a Magyar Nemzeti Hadsereg kötelékéből örökre kizárom, egyébként magától értetődőnek tartom, hogy mindenféle pogromot, felekezeti üldözést és egyéni akciót kérlelhetetlen szigorral kell elnyomni." Úgy gondolom hát, hogy sem fiatal magyar demokratáknak, sem Horthyt tisztelő konzervatív jobboldaliaknak – finoman szólva – nem szerencsés elvi alapon orgoványozni még akkor sem, ha elvi harcot vívnak olyanok ellen, akikkel szemben elvi fenntartásaik vannak. Bayer Zsoltnak a Kohnok és a klónok lázadása elleni fegyverténye azért tölt el a deja vu érzésével, mert mintha Csurka István már megírta volt 1990 elején, hogy „új Kun Bélák jönnek, új Lenin-fiúk”, amiből egy akkora ideológiai haddelhadd kerekedett ki, mint most, és ami ugyanúgy púp volt szegény Antall József hátán, mint most Orbán Viktorén Orgovány. Schiff Andrást lehet kritizálni, és én is megtettem már Konrád Györggyel más fórumon, akinek mi más jutna eszébe Berlinben a kétharmados többségről, mint a német nácik hatalomra kerülése, de Schiffnek és az őt pártoló német újságíróknak igazsága van, amikor provincializmust emlegetnek. Mert hát mi másként lehetne értékelni a Lenin-fiúk és az Orgovány közti időszak válogatott abszurditásait. Azt, hogy 1989-es MDF rasszista lett volna. Azt, hogy a köztársasági elnök közvetlen (nép általi) választásának hívei és az akkori MSZP-sek bonapartista diktatúrát akartak volna bevezetni. Azt, hogy az 1989-es MDF liberális ellenfelei Lenin-fiúk lettek volna. Azt, hogy Antall József a Horthy-rendszert akarta volna restaurálni, és Csurka István az ő ökle lett volna, ketten együtt meg az „úri” és a „népi” fasizmust képviselték volna vállvetve. Azt, hogy Boross Péter katonai puccsot akart volna 1994-ben a választási vereség elkerülésére, Horn Gyula meg a Kádár-rendszert akarta volna restaurálni. Azt, hogy Orbán Viktor egyszerre lett volna vagy lenne Hitler, Sztálin, Mussolini, Chavez és Lukasenko reinkarnációja. Az, hogy Orbán Viktor cigány és/vagy zsidó lenne. A magyar internetes portálok névtelen internetes kommentjeinek legszínvonaltalanabb rétegei miatt, amit én politikai kloákának nevezek, nem csodálom, hogy Schiff András meg mások a nekik írt levelek stílusa miatt panaszkodnak. De Schiff András ne legyen félszemű Jumurdzsák, mintha nem lenne tudomása a magyar baloldalnak a jobboldal elleni provinciális uszításiról és hecckampányairól. Bayer Zsolt meg annak tudatában lázadjon a Kohnok és a klónok lázadása ellen, hogy a baloldal és a radikális jobboldal egyszerre cigányozza és/vagy zsidózza Orbán Viktort, hogy a szélsőjobboldal lezsidózta Antall Józsefet, hogy a radikális jobboldal (Szegeden is) nagyítóval kereste a fideszes politikusok zsidó hozzátartozóit, hogy Csurka István leszefárdzsidózta volt harcostársát, Vona Gábort, hogy a leszefárdzsidózott Vona Gábor hívei lezsidózták Bayer Zsoltot, hogy liberálisok már leantiszemitázták egykori bálványukat, Nagy Imrét, és per pillanat még nem merik kimondani, hogy egykori bálványuk, Bibó István is antiszemita volt. Én ebből az agyalapi történetből csak és kizárólag tanulságképpen emlékeztetnék arra, hogy az első parlamenti ciklusban Szűrös Mátyást (MSZP), az Országgyűlés alelnökét azért érte az antiszemitizmus liberális vádja, mert Deutsch Tamás (Fidesz) nevét nem - a Magyarországon szokásos módon - „dajcs”-nak, hanem a német irodalmi nyelvnek (Hochdeutsch) megfelelően „dojcs”-nak ejtette, ami nyilván nehezen emészthető intellektuális élmény lenne a Frankfurter Allgemeine Zeitung és a Die Welt olvasóinak, ha beavatnák őket ebbe is. Kérem szépen, ha mindezt finoman, tárgyilagosan és kiegyensúlyozottan megírná valaki a Die Weltnek, az Observernek, a Figarónak, a Washington Postnak stb., hogy a nyugati közvélemény árnyalt és objektív képet kapjon a magyar politikai és szellemi állapotokról, akkor Nyugaton érthetően gondolnának arra, hogy Magyarországon, a magyar politikai élet minden spektrumában kollektív téboly uralkodik. És gondoljunk bele Schiff Andrással és Bayer Zsolttal együtt, hogy a Budapestre akkreditált diplomaták számára is igen egyszerű a képlet, ha a szembenálló felek állításait egyaránt igaznak fogadják el: a demokratikus Magyarországon rohadt, szemét, mocskos fasiszták (antidemokraták) és rohadt, szemét, mocskos kommunisták (antidemokraták) harcolnak egymással, hogy demokratikus felhatalmazást nyerjenek Magyarország demokratikus kormányzásáért… Végül Nick Cohenről csak annyit, hogy tessék szépen megnézni, hogy miképpen tette helyre őt az izraeli-palesztin konfliktusról írt, de az arabokat nácizó cikke miatt egy arab szerző az Observerhez hasonlóan tekintélyes New Statesman online oldalán.

Mehdi Hasan: Nick Cohen’s Nazi confusion.

És tessék szépen elgondolkodni, hogy a magyar jobboldal és a kormányzat miért nem képes megvédeni magát hasonló színvonalon akár a nyugati médiában.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.