Vélemény

Orbán és Gyurcsány Machiavelli tanításainak tükrében

Orbán és Gyurcsány Machiavelli tanításainak tükrében

2010. november 2., kedd
Orbán és Gyurcsány Machiavelli tanításainak tükrében

Orbán Viktor 2010 áprilisa óta újra Magyarország miniszterelnökének mondhatja magát, Gyurcsány Ferenc pedig másfél évvel bukását követően ismét bontogatja szárnyait, nemrég megalapított MSZP-s platformján keresztül. Sőt, egyes jól informált bennfentesek azt is sejteni vélik, hogy az exkormányfő idővel új pártot alapít majd.

Úgy gondolom, hogy amennyiben

Niccoló Machiavelli

napjainkban - a mai demokratikus viszonyokat figyelembe véve - írná A Fejedelem című művét - amelynek így valószínűleg más címe is lenne - alighanem a fentebb említett két politikusnak is helyet szorítana benne, hiszen a rendszerváltás utáni magyar politikatörténet meghatározó szereplőiről van szó, akik mindemellett meglehetősen érdekes pályát jártak/járnak be.

Orbán Viktor

például több mint 20 éve oszlopos tagja a magyar politikai elitnek. Vezetésével egy ifjúsági szervezetből alig tíz év alatt kormányzópárt jött létre, valamint ’98 és 2002 között egy három pártból álló koalíciót vezetett sikeresen. Mindezt két, a meglepetés erejével bíró választási vereség követte (a 2002-es és a 2006-os országgyűlési választásokra gondolok), amelyek ellenére is tömegeket tudott maga mögé felsorakoztatni, s mely által sikerült megőriznie vezető szerepét a politikai paletta jobb oldalán. Idén pedig az általa irányított pártszövetség kétharmados többséget szerzett a magyar országgyűlésben, amelynek eredményeképpen Orbán Viktor a harmadik köztársaság valaha volt legnagyobb befolyással bíró miniszterelnökévé vált. S a Fidesz elnöke minden jel szerint sokáig meg szeretné őrizni pozícióját: a választási győzelem után ugyanis a kormányzás mellett saját maga és a pártja hatalmát is tovább erősíti. Minden feladatkörbe hozzá hű személyeket delegál, s a kétharmad adta lehetőségekkel is úgy él, hogy azzal a polgári szövetség is jól járjon. Mindez azonban valamilyen szinten érhető - bár több lépést magam is helytelenítek -, mivel Orbán Viktor válságos időszakban tölti be a miniszterelnöki tisztséget és ahhoz, hogy hatékonyan cselekedhessen, el kell hárítani minden útjában álló, de törvényesen áthidalható akadályt. Magyarán erősíteni kell a hatalmát, melyhez a kétharmados parlamenti többség megfelelő alapot nyújt. Természetesen a demokrácia alapelvei szempontjából lehet bírálni az Orbán vezette Fidesz egyes lépéseit, s így az ellenzék bizony joggal szólal fel néhány személyi kérdés (például

Schmitt Pál, Domokos László, Stumpf István

) láttán, vagy éppen a gyors és néha a szakmaiatlanság látszatát keltő alkotmánymódosítások következtében. Orbán Viktor azonban tisztában van azzal, hogy az ország olyan helyzetben van, amikor nincs idő fennakadni egyes morálisan támadható, de ugyanakkor törvényes döntés kapcsán. Hiszen most csak a végeredmény számít, és nem csak az ország, hanem Orbán Viktor és pártja szemszögéből is. A Fidesz ugyanis - nagyon leegyszerűsítve a dogot - amennyiben jól kormányozva kivezeti az országot a válságból, növekedési pályára állítja a gazdaságot és mindezek által javít az életszínvonalon, akkor azzal a magyar emberek és a Fidesz is jól jár, mivel így az ország fejlődő pályára áll, a polgári szövetség vezetői pedig reménykedhetnek abban, hogy a választópolgárok újfent az Orbán Viktor vezette pártra bízzák az ország irányítását. Ellenkező esetben viszont Magyarország és a Fidesz is rosszul jár, hiszen ha a párt nem tud úrrá lenni a hazánkban uralkodó állapotokon, akkor annak az országra nézve beláthatatlan következményei lehetnek, az Orbán vezette Fidesztől pedig tömegek fordulhatnak el, amely így könnyen elveszítheti a kormányzati pozícióját is. Ami pedig Gyurcsány Ferencet illeti… a szocialisták egykori vezére még az előző rendszerben tanulta meg a politikusi „szakma” alapjait. A rendszerváltás után a gazdasági életben helyezkedett el és ért el sikereket, majd visszatért a politikai arénába:

Medgyessy Péter

főtanácsadója, gyermek-, ifjúsági és sportminiszter, miniszterelnök, s végül pártelnök lett. A kormányfői széket Medgyessy Péter lemondását követően szerezte meg 2004 őszén - sokak szerint „puccsal” - és azt a 2006-os választások után is megőrizte. 2007-ben az MSZP elnökévé is megválasztották. Gyurcsány - akárcsak napjainkban Orbán Viktor - mindent megtett hatalmának biztosítása érdekében. Mindezt ráadásul olyan eredményesen tette, hogy még az őszödi beszéd után is majd 3 évig hivatalban maradhatott, s 2009 áprilisában is önként dönthetett távozásáról, semmint félreállították volna. Még az utódját, a hozzá lojális

Bajnai Gordont

is ő nevezhette meg. Gyurcsány számára azonban a tisztségek elvesztése - 2009-ben még a pártelnökségről is lemondott - szükségképpen a befolyásának a csökkenésével is járt. A volt KISZ vezér - akármilyen ügyesen is keverte a kártyáit - tehát megbukott, s ma gyakorlatilag szemtanúi lehetünk annak, ahogyan összeszorított fogakkal keresi a helyét a magyar politikai életben. Mindezek után jogosan merül fel a kérdés, hogy vajon miért sikeres Orbán Viktor? Miért tud talpon maradni 20 éve? S ezzel szemben miért bukott meg Gyurcsány Ferenc? A kérdések megválaszolásához, talán segítséget nyújthat a bejegyzésem elején már említett Machiavelli tanítása. Az olasz politikai gondolkodó A Fejedelem című művében részletezte - természetesen XVI. századi viszonyokat figyelembe véve - a kormányzás művészetéhez szükséges képességeket, tulajdonságokat. S bár sok tanácsa a demokratikus rendszerekben megvalósíthatatlan lenne, bizonyos megállapításai a mai napig érvényesnek tekinthetőek. Machiavelli a fejedelem leglényegesebb tulajdonságának - s ebben az elképzelésében sok igazság rejlik - a virtus birtoklását tartotta, ami alatt a politikai cselekvést tápláló erőt értette. Szerinte a politikus akarata nem erény, hanem olyan erkölcsi jelleget nélkülöző tulajdonság, mely a fejedelem számára nélkülözhetetlen a céljai eléréséhez, és amelynek lényege a körülményekhez való alkalmazkodás, a változó helyzet felismerése és az ahhoz igazított cselekvés. S mindennek mércéje a politikai hasznosság, azaz, hogy a fejedelem milyen sikerrel tudja megőrizni hatalmát. S ez utóbbiak esetében a fejedelemnek ugyan be kell tartania az erkölcsi szabályokat, de amennyiben a helyzet úgy kívánja gonosz cselekedetek végrehajtására is képesnek kell lennie. Mindez a XXI. században úgy értelmezhető, hogy a politikusoknak alkalomadtán - akár kormányzati, akár ellenzéki szerepkörben vannak - élniük kell a politika sötét oldalát képező eszközökkel is. Példának okáért napjainkban ide tartozik a médiabirodalom kiépítése, lojális pártkatonák delegálása a meghatározó feladatkörökbe, különféle kampánytechnikák alkalmazása, bizonyos törvénymódosítások (például választási törvény), a pártfinanszírozás egyes kérdései, vagy éppenséggel a politikai riválisok lejáratása. Mindezek ugyanis hasznosak lehetnek a hatalom megszerzése, illetve megtartása érdekében. S az összes többi politikai rendszerhez hasonlóan a demokráciában is csak a hatalommal rendelkezők tudják végrehajtani programjukat. Mindezek alapján kijelenthetjük, hogy mind Orbán Viktor, mind pedig Gyurcsány Ferenc rendelkezik a közügyek gyakorlásához elengedhetetlen - s Machiavelli által meghatározott – virtussal, és bizony mindketten alkalmazták/alkalmazzák a politika sötét oldalához tartozó eszközöket is. Mégis Orbán hosszú ideje sikeres, míg Gyurcsány - a karrierje szempontjából - három eredményes, és három - finoman fogalmazva - nehézségekkel teli év után csúfos véget ért, s bár mindent megtesz, hogy talpon maradhasson, alighanem már soha sem lesz belőle miniszterelnök. S akkor miért sikeres Orbán, s miért bukott meg Gyurcsány? Véleményem szerint azért, mert a Fidesz elnöke „megfogadta” Machiavelli másik tanácsát is, míg a szocialista exminiszterelnök szembe ment vele. Az olasz államférfi ugyanis a politikai hasznosság mellé beépített egy relatív értékfogalmat is, ami tulajdonképpen a jó hatalomgyakorlást jelenti. Eszerint a fejedelem célja nem lehet csupán saját hatalmának és dicsőségének gyarapítása, hanem mindezek mellett elő kell mozdítania a köz jólétét, valamint meg kell védeni államát. S látni lehet, hogy Orbán Viktor is így jár el, hiszen a hatalom megszerzésén, valamint a megtartásán túl meglehetősen érzékeny a nép igényeire. Az általa vezetett Fidesz ugyanis kormányra kerülve a lehető legteljesebb mértékben betartja választási ígéreteit, elősegíti a munkahelyteremtést, a megszorításokat nem a lakosságra hárítja, stb. Ezzel szemben Gyurcsány Ferenc pont az ellenkezőjét cselekedte: nem tartotta be a választási programját, adatokat titkolt el, az adóemelésekkel a népet sújtotta, a kedvezményekben a kis- és középvállalkozások helyett a multikat részesítette, kormányzása alatt elszabadult a korrupció. Ez óriási hiba volt, amely a bukásához is vezetett. S bizony, már a XVI. századi egyeduralmak során sem lehetett hosszú távon szembemenni a néppel. A demokráciában pedig még annyira sem lehet, mivel ebben a rendszerben idővel választásokat tartanak, ahol a nép kíméletlenül ítéletet hirdet a politikusok tevékenysége felett. Tehát meglátásom szerint Orbán Viktor sikere abban rejlik, hogy a hatalom megszerzésére, illetve megtartására irányuló magatartásán túl a nép érdekét is a lehető legteljesebb mértékben figyelembe veszi, mert pontosan tudja, hogy minél elégedettebbek az emberek, annál nagyobb eséllyel nézik el a hatalmi törekvéseket. Gyurcsány Ferenc tevékenysége viszont kizárólag a hatalom megszerzése/megtartása szempontjából értékelhető, hiszen a 2006-os választási győzelem után csak arra koncentrált, hogy megőrizhesse a kormányzati pozícióját. Nem törődött a néppel, sőt az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után, még keményen meg is sarcolta az embereket. Ennek eredményeképpen a nép nyomására 2009-ben kénytelen volt lemondani a miniszterelnöki feladatkörről, pártján azonban ez sem segíthetett, s a szocialisták idén súlyos választási vereségeket szenvedtek. Zárszóként az általam leírtakat egy Machiavelli idézettel szeretném alátámasztani: „a fejedelemnek nem nagyon kell összeesküvéstől tartania, ha a nép szereti; de ha gyűlölik és ellenségesek vele szemben, mindentől és mindenkitől félnie kell. És a helyesen berendezett államok és a bölcs fejedelmek minden igyekezetükkel azon voltak, hogy ne csüggesszék el a hatalmasokat, kedvére tegyenek a népnek, és elégedettségben tartsák; a fejedelemnek tehát ez legyen egyik legfontosabb tennivalója.”

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.