Játékos vetélkedővel és hangszeres bemutatóval várta hétfő este a rövidesen negyedik évét megkezdő Hallgatói Mentorprogram középiskolás diákjait. A kezdeményezésben részt vevő hátrányos helyzetű diákoknak egyetemista tanulók, úgynevezett mentorok segítenek az iskolai nehézségek leküzdésében. A program egyik vezetője, Kelemen Valéria beszélt a kezdeményezésről.- Hogyan indult ez a program? - A mentor-program 2007-ben indult, a Móra Ferenc Általános Iskola bezárásának kapcsán. Ez egy szegregált általános iskola volt, nagyrészt roma származású, halmozottan hátrányos helyzetű diákokkal. A program elsődleges célja az volt, hogy ez a 129 tanuló, aki kikerült ebből az iskolából segítséget kapjon a beilleszkedéshez és felzárkózáshoz. Szűcs Norbert, a Dél-alföldi Regionális Társadalomtudományi Kutatási Egyesület alelnöke felsőoktatásban tanuló diákok, úgynevezett mentorok segítségével szerette volna megkönnyíteni a kicsik dolgát. Az ő feladatuk volt figyelni az új iskolába került alsóbb évesekre, felzárkóztatni őket a pedagógusokkal összedolgozva. A második évben három hódmezővásárhelyi iskola is felvette velünk a kapcsolatot. Tetszett nekik az ötlet, szerették volna náluk is meghonosítani. - Milyen képzettség szükséges egy diáknak, hogy jó mentor váljon belőle? - Jó, hogyha foglalkoztak már gyerekekkel: táboroztatást, szabadidős programokat szerveztek előtte. Elsősorban tanárszakosoknak szól ez a program, ez mindenképpen előny, de nem feltétele a bekerülésnek. Ők egy egyetemi kurzussal veszik fel a gyakorlatot, kreditet is kapnak érte. Először önéletrajzot és motivációs levelet kell benyújtaniuk, majd egy közös elbeszélgetés alapján a program vezetői választják ki az erre alkalmas személyeket. Nekik a munka rengeteg hasznos tapasztalattal is jár, hiszen a későbbiekben is gyerekekkel kell majd foglalkozniuk, és ez egyrészt jó referenciát adhat, másrészt pedig kipróbálhatják magukat, amíg nem lesz „éles” a helyzet. Olyan embereket keresünk, akik rátermettek és motiváltak abban, hogy a lehető legtöbb segítséget nyújtsák a gyerekeknek. - Hogy néz ki egy ilyen foglalkozás? Hány diákra kell átlagosan figyelniük ilyenkor? - Ez változó. Átlagosan körülbelül négy-öt diák tartozik egy mentorhoz, az iskolákkal folyamatosan összedolgozunk, és változtatunk, ha szükséges. Elsősorban a tanórák után, napközis foglalkozások ideje alatt tudunk velük foglalkozni. Hódmezővásárhelyen bevett gyakorlat, hogy a hallgatók a tanórán is jelen vannak, segítve a pedagógusok munkáját. A házi feladatban, vagy az órán tanult anyagban tudnak segíteni. - Szegeden tanuló diákok is járnak Hódmezővásárhelyre?- Természetesen. Csupán két mentor hallgatónk hódmezővásárhelyi, mindenki más Szegeden tanul. Részükről ez egy plusz vállalás az odautazás, az ottani iskolák azonban olyan körülményeket biztosítanaka a számukra, amely nagy tapasztalatszerzésre adhat lehetőséget. Az útiköltségüket a program finanszírozza. - Hogyan kerülnek be ezek a mentorok a programba? Vannak-e nyílt napok, ahol megismerkedhetnek ezzel a lehetőséggel? - Voltak plakátok, készültek szórólapok is az elején, valamint az EHÖK honlapjára is felraktunk egy promóciós anyagot, ahol jelentkezni is lehetett. Alapvetően azonban a régi mentorok ismerősei, valamint az ő csoporttársaik voltak azok, akik bekerültek, így nem is igényelt túl nagy reklámozást, a hallgatók automatikusan vonták be az új embereket. - Hányan vannak jelenleg? - Jelenleg 40 fő, ebből 25 ösztöndíjas, a többi tizenöt pedig önkéntes alapon dolgozik. Második évtől vezettük be ezt az önkéntes pozíciót: ez jóval szabadabb, a diákok maguk szabhatják meg hogy mennyi időt tudnak a programnak szentelni. Önkéntessé válhatnak a régi, több éve dolgozó mentorok is, akiknek a munka, vagy a szakdolgozat miatt már nincsen idejük állandó időpontokra jönni, valamint azok, akik még nem döntötték el, hogy ezzel szeretnének e foglalkozni, és csak kipróbálnák magukat. Mivel az anyagi kereteink szűkösek, munka viszont sok lenne, így muszáj önkéntes pozícióban is foglalkoztatni hallgatókat: ez egy lépcsőfok afelé, hogy utána anyagi juttatásba is részesíthessük őket, ha felszabadulnak ösztöndíjas helyek. - Kapcsolatban állnak-e más civil szervezetekkel, akiktől támogatás is érkezik? - A Roma Oktatási Alap a fő támogatónk, mivel a mentoráltjaink nagy része is roma származású, és az egész program egy szegregált iskola bezárásának apropójából indult ki. Illetve a Hódmezővásárhelyi Romák Egyesületével is tartjuk a kapcsolatot, ők szintén nagy segítségünkre vannak. - Motiválja a gyerekeket is ez a rengeteg energia, amit beléjük fektetnek? - Én úgy gondolom, hogy az a kapcsolat, ami kialakul mentor és mentorált között, alapvetően javítja az iskolához és a tanuláshoz való viszonyukat. A hallgatók életkorban is közelebb állnak a kisdiákokhoz, mint a pedagógusaik, jobban megtalálják egymással a közös hangot. Az is nagy segítség, hogy nem 20-30, csak négy vagy öt gyerekkel kell foglalkozni, így sokkal személyesebb, belsőségesebb lesz a viszonyuk. Pozitív példát kell mutatni, ez az ami alapot ad a későbbiekben. Megváltozik az attitűdjük attól, hogy van az iskolában valaki, akihez érzelmileg kötődnek. - Tervezik-e a program kiterjesztését más városokra, iskolákra is? - Szándékunkban áll, különböző esélyegyenlőségi fórumokon már terjesztjük is a tapasztalatainkat. Eddig Miskolcról és Nyíregyházáról kerestek meg bennünket, az ottani iskolák is szeretnék ezt az ötletet átvenni. Célunk, hogy minél több helyre eljuttassuk ezt a programot, mert úgy gondoljuk, hogy ez egy működő dolog, ami mindenkinek a hasznára válik.
