Szegeden jártak az Alkonyat szinkronhangjai
Avagy interjú a vámpírral – pontosabban a magyar hangjával. „Vámpírok bálja” címmel rendezett vámpírnapot szombaton a Somogyi-könyvtár, melyen a nagysikerű, Stephenie Meyer-regény alapján készült Alkonyat két főszereplőjének magyarhangjával, Csuha Borival és Szvetlov Balázzsal is találkozhattak a rajongók. Mielőtt a nagyszámú érdeklődő elé lépett volna a két fiatal, a szinkronizálásról beszélt a SZEGEDma.hu-nak.
Mindkét fiatal huszonéves kiskora óta vállal szinkronizálást. De valójában hogyan is működik egy magyar hangra átültetés, talán ez a legkézenfekvőbb kérdés, lett légyen bár az illető vámpírhang vagy bármi más. „Nem jelentkezünk, nem a mi döntésünk, hogy melyik szerepnek kölcsönözhetünk hangot. Általában a rendező határoz ilyen kérdésekben. Megkapja a nyersanyagot, megnézi a filmet, és ez alapján megálmodja, hogy melyik karakterhez milyen hangot képzel el” – mondta az Alkonyatban Edwardnak magyar szinkront adó Szvetlov Balázs. Persze van néhány nagyobb film, amelyek esetében kiküldik külföldre a megrendelőkhöz néhány szereplő hanganyagát, és ők választanak. Bár az Alkonyat is egy nagy film, de ebben az esetben a szinkronrendező választott – tudtuk meg Csuha Borbálától.
„Ja, az a vámpíros film…”
Érdekes, sőt, talán megdöbbentő, de az a ritkább eset, hogy az ember úgy megy be a szinkronizálandó filmre, hogy tudja, hogy mi az, és pontosan kinek kölcsönzi a hangját – árulta el Csuha Bori. „Ja, az a vámpíros film – ez volt az első reakcióm” – válaszolt arra a kérdésre, hogy miként fogadta Bella szerepét. „Nagyvonalakban volt róla fogalmam, hogy mi ez a történet, amikor megkerestek. Nekem megmondták, hogy ez a film lesz, de azt, hogy melyik karaktert fogom hangilag ’megformálni’, én is csak a helyszínen tudtam meg. Miután az első filmet leforgattuk, azután ismerkedtünk meg csak a valamilyen szinten az Alkonyat világával, történetével, szereplőivel” – magyarázta Balázs.
Akár liheg, akár megszólal
Talán már az eddigiekből is kiviláglik, hogy a legtöbbször nem előzi meg túl hosszas előkészület a szinkronizálást. „A szinkronrendező elmesélte, miről van szó. Nem is az elejéről, hanem a közepéről kezdtünk szinkronizálni” – beszélt a részletekről Csuha Bori.
Persze régen többször előfordult még, hogy megkapták előre a szövegkönyvet. Ma már csak a szinkron elé teszik, felosztva egy-másfél perces jelenetekre” – tette hozzá.
Csak és kizárólag azokat a részleteket látják, amelyekben konkrétan „beszédes” formában előfordul a magyarítandó alany – akár liheg, akár megszólal. A rendező felkészít, elmondja a sztorit, kiemel jeleneteket. „Fizikailag is kivitelezhetetlen, lehetetlen lenne például, ha valakinek egy nap három munkája van, nem lehet három filmet végignézni, előző nap behatóan tanulmányozni” – oszlatta el misztikus elképzeléseinket Balázs.
Bori hozzáfűzte: persze felvétel előtt van próba, ahol meg lehet nézni, hogy mondják a szereplők a szöveget, többször is akár, de manapság – különösen a kisebb filmeknél – erre nem szokott igény lenni.
Tudni, melyik hangod vedd elő
S hogy mennyi idő egy szinkron megszületése? Természetesen változó. Általában két napig „forgatnak” egy filmszinkront. Bella hangját felvenni 6-7 órába telt, Edward 4-5 óra alatt letudta a maga megszólalásait. Összességében tehát azt mondhatjuk, egy adott szereplőt egy nap alatt meg tud oldani a stúdió.
És akkor mi a helyzet a beleéléssel, a karakterrel való azonosulással stb., stb. – hangzott a naiv kérdés. „Ha valaki sokat szinkronizál, egy idő után már úgy jönnek elő a hangok a jeleneteknek megfelelően, hogy tudjuk, melyik hangot vegyük elő. Sokszor nincs is idő beleélésre” – tudtuk meg Boritól. De mit is jelent a beleélés? Valójában „csak” a hanggal kell eljátszani, persze amelyik filmben érzelmek vannak, az hat az emberre – tette hozzá Bella szinkronja. „Ha van három-négy szereped egy nap, és mindegyikbe beleélnéd magad, idegroncs lennél a nap végére” – toldotta meg mosolyogva Balázs, aki szerint jórészt rutinból dolgozik az ember, persze a karakterrel azonosulni kell valamennyire, de ez gyakorlatból is működik.
Az én hangom
Persze adódik az a kérdés is, hogy mennyire változtatja el a hangját a szinkronszínész. Mint Balázs elmondta, ezt is szerepe válogatja. „Szeretem azt a hangszínt visszaadni, amit hallok a fülemben, a színész eredeti hangját. Bellának a filmben sokkal mélyebb tónusú hangszíne van, mint nekem. Ilyenkor én késztetést érzek törekedni az eredeti hangszín felé. Amúgyis kicsit fiatalosabb a hangom, mint a korombeli lányoké, 24 éves vagyok, de 16-18 éves szerepekre hívnak. Mégis úgy érzem, muszáj – a természetességet megőrizve – egy kicsit lejjebb beszélni” – árulta el a Bella-szinkron kihívását Csuha Bori.
Másként szól
„Mindketten szeretjük csinálni, és addig mindig jó, amíg abból él az ember, amit szeret” – vallotta Balázs arra a kérdésre, hogy mennyire lehet megélni ebből a szakmából. Mint Boritól megtudtuk, aki reggeltől estig ezt csinálja, az meg tud belőle élni, de változó, milyen gyakran hívják az embert.
Mi a titok? Rutin, gyakorlatiasság, önbizalom, szimpátia a rendezők felé.
„Mikor az első felvételeket csináltam, és visszanéztem, azonnal elkapcsoltam a filmet. Ma sem azt mondom, hogy szeretem, viszont kritikus szemmel vissza tudom nézni. Az Alkonyatban szerintem sikerült jól visszaadni azt, amit mondani akar a film, a karaktereket, érzéseket, jeleneteket sikerült jól megvalósítanunk” – így Balázs.
„Én el szoktam olvasni a visszajelzéseket, és volt pár negatívabb felhang. Harmadszorra megnézve azonban már nekem is jobban tetszett a hangom. Azért szeretem visszanézni a filmeket, mert másként halljuk magunkat a stúdióban, és másként szól kifelé – ezáltal tudom, min kell változtatni” – összegzett Csuha Bori.
