A viccpártok esélyei: Kétfarkúak a politikában

Az izlandi Legjobb Párthoz hasonlóan – amelyet jó fél éve viccből indított egy humorista, és amely a nyáron 34,7 százalékot szerzett, és megnyerte a reykjavíki helyhatósági választásokat – a Magyar Kétfarkú Kutya Párt is bejelentette, alapítója és mindenese Kovács Gergő indul a szegedi polgármesteri székért, főpolgármester-jelöltjük is van Victora Zsolt személyében, a főváros VII. kerületében pedig Mogács Dániel küzd meg a választók kegyeiért.

Míg az izlandi párt jegesmedvét ígért a fővárosi állatkertbe, ingyen törülközőket az uszodákba, pálmákat a fjordokra, a kétfarkúak rajtuk is túltesznek. A korábban örök életet, ingyen sört és adócsökkentést ígért párt most kibővítette a listát. 93 százalékig biztosra ígéri, hogy nem fog lopni, a Gellért-hegy belsejében felépíti a IV. Béla Energiaelnyelőt, Szeged hegyet kap, mert a város legnagyobb gondja az Alföld, a Margit-szigetet a Margit-híd és a Lánchíd közé úsztatják le, mert ott jobban néz ki, megépítik az egész országot átívelő, Sopront és Záhonyt összekötő alagutat, a repülőket a föld alá terelik, így az alagútban a metró kocsik mellett repülők is közlekednek. Ha győznek, Szegeden mindenki lesz egy kicsit polgármester. Megkérdeztük Feleky Gábort, a SZTE Szociológiai Tanszékének vezetőjét, kommentálja a viccpárt hazai megnyilvánulásait, ha valóban sikerül elindulniuk az önkormányzati választásokon, melyik oldaltól vesznek el szavazatokat, továbbá, mi hozza felszínre, mi élteti külföldön és idehaza az ehhez hasonló politikai formációkat. A tanár úr meggyőződése, hogy a viccpártok valójában nem hagyományos politikai erővé akarnak válni, csupán szimbolikus megjelenést, helyet próbálnak kivívni maguknak. Vicces formában arra törekednek, hogy megmutassák a választóknak, igen is lehet más a politika. A valódi pártoknak a szavazatszerzés, a győzelem reményében ígérniük kell, szavazatmaximalizáló stratégiát kell folytatniuk, ami vagy az ellenfél kíméletlen kritikájával jár, megpróbálják versenyképtelennek bemutatni a másik oldalt, vagy olyasmit ígérnek, amit az emberek eleve hallani szeretnének. A viccpártok nyilvánvalóan képtelen, teljesíthetetlen, jól hangzó, de illuzórikus, tréfás jelszavakat, célokat jelölnek meg, ami egyfajta kritikája, olykor paródiája is a hagyományos pártok által megfogalmazott ígéreteknek. Feleky sem vállalkozott arra, hogy jóslatokba bocsátkozva megmondja, kiktől vehet el szavazatokat a kétfarkú, de annyit megjegyzett, nagy valószínűséggel a tudatosabb választókat, fogják majd valamelyest maguk mellé állítani, a viszonylag iskolázott értelmiségi körökben találnak majd némi támogatottságra, akik értik a tréfás üzeneteket. A viccpártok jövője több szempontból is bizonytalan, noha kétségtelenül üde színfoltot képviselnek a politikai palettán. Nem akarnak más lenni, mint amik, ez a Magyar Kétfarkú Kutya Párt megfogalmazott céljaiból is kitetszik. Biztos, hogy az élethelyzetükkel elégedetlenek nem fognak rájuk szavazni, hiszen nem kínálnak reális politikai alternatívát. A tanár úr szerint nagy valószínűséggel a civil társadalom erejétől is függnek az ilyen és ehhez hasonló alternatív politikai kezdeményezések. Erős civil szférával nagyobb támogatásra is számíthatnak a zöldek, a környezetvédők, a jogvédők és az ilyen viccpártok is. Magyarországon azonban mindenki által tudott, hogy a civil társadalom rendkívül gyenge, ezért Feleky úgy véli, csak a civil szféra erősödésével nőhet meg az alternatívok népszerűsége is. Úgy tűnik, addig ez egy jó móka.