Tök király My Fair Lady + VIDEÓ

Cikkünk frissítése óta eltelt 11 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

no images were found

Péntek este elkezdődött: idén a My Fair Ladyvel nyitott a Szegedi Szabadtéri Játékok, a közönség pedig örömmel fogadta a musicalt. 79 esztendeje harsant fel először harsona a Dóm téren. Nyolc évtizede az akkori szegediek hitték, hogy szépségre, jóságra, sokszínűségre is kultúrára is épülhet város – hangsúlyozta megnyitó beszédében Botka László polgármester.

Az első kérdés – ami minden ilyen darabnál megfogalmazódik –, hogy vajon nagy fába vágta-e a fejszéjét a rendező, Novák Eszter, mikor egy ilyen régi és a maga nemében abszolút jól működő darabot új szövegkönyvvel mutatott be. A dilemma azonban valós, és divatos is, az operettek, musicalek már „poros” és olykor sokat kritizált magyar szövegkönyveit többen próbálják felújítani, ezzel is közelebb hozva őket a ma közönségéhez. A vállalkozás nyilvánvaló veszélye az, hogy kétséges, mennyire „veszi meg” a konzervatív, jelen esetben például az Audrey Hepburn-féle filmen felnőtt közönség Eliza Doolitle „Csudijó!”-zása helyett a „Tök király!” refrént. Hangsúlyozottan ez a gondolatmenet csak a szokás hatalmát kutatja: vajon mennyi időnek kell eltelnie, hogy az új fordítás bevegye magát a fülekbe és a fejekbe? A fordító, a mindenki által (el)ismert Varró Dániel megoldásai egyébként összességében jók: parádés fordulatok, humoros beszólások tarkítják a szöveget.
A másik dolog, ami az embert a Dóm térre vitte az előadás napján, biztosan a szereposztás volt, amire immár nyugodtan mondhatjuk: bevált. Tompos Kátya remekelt Elizaként, noha a darab elején a figura – részben az új, erőteljesebb szleng regiszterben megszólaló szövegnek köszönhetően is – szokatlan, Eliza alakja helyenként „érdesebb”, harsányabb, vagy mondjuk úgy: bunkóbb, mint várnánk. Gálvölgyi Jánosnak nemcsak a szakáll, a Pickering-szerep is jól áll, jól ellensúlyozza Széles László Higginsét. Széles jó Higgins, noha beszéde a darab elején olykor veszített a lendületéből. Szabó Kimmel Tamás Freddie-alakítása aranyos, Alfred Doolittle szerepét pedig Bezerédi Zoltánnak találták ki. A művész begipszelt lába ellenére is szenzációsan játszik, bámulatos ügyességgel bánik a tolókocsival, ami – öröm az ürömben – még egyedibbé is teszi a figuráját.
A színpadon egy hatalmas gramofon és egy metronóm is látható Khell Zsolt díszlettervezőnek köszönhetően, a korhű jelmezeket pedig Zeke Edit készítette. A darab koreográfusa a rendező testvére, Novák Péter, akit néhány hét múlva a Dózsa György életét feldolgozó táncjáték címszerepében láthatunk viszont. Alapvetően jól bánnak a „tömegjelenetekkel”, a színpadi mozgás jól kitalált, a táncbetétek nagyon élők, helyenként a nézőnek a zene és tánc összhatásaként kedve lenne táncra perdülni.
A vetítő használata ügyes megoldás – az olykor felvillanó közelképek a színészekről ellensúlyozzák a szabadtéri színpad azon hátrányát, hogy a gesztusok és a mimika szabad szemmel nehezen kivehetők.

no images were found

(Diaporámánk alatt a zenei betétek a My Fair Lady egy korábbi változatából származnak, a Dóm téren a szöveg Varró Dániel fordításában hallható.)

Default thumbnail
Előző sztori

A lemezjátszóknál: Dj Cybere

Default thumbnail
Következő sztori

Szakszemmel 22. nap: Hollandia – Brazília

Legutóbbi hasonló cikkek