Gazdaság

A VI-os kategória csapdájában a független színházak

A VI-os kategória csapdájában a független színházak

2010. július 22., csütörtök
A VI-os kategória csapdájában a független színházak

A világot jelentő jogszabály

A jubiláló Thealter International – Szabad Színházak Nemzetközi Találkozója – megnyitóján Balog József, a rendezvényt szervező MASZK Egyesület elnöke és művészeti vezetője úgy fogalmazott, elképzelhető, hogy az utolsó Thealter fesztiválon vagyunk, ugyanis az Előadó-művészeti Törvény alapján a VI-os kategóriába sorolt független színházak és társulatok az idei állami támogatások visszatartása miatt csődközeli helyzetbe kerülhetnek. A törvény több szegedi társulatot is érint, felkerestünk néhányat…

Mint korábban megírtuk

, az Előadó-művészeti Törvényben foglaltak alapján a Nemzeti Erőforrás Minisztérium – amelyhez a kultúra is tartozik – által kiírt pályázattal, a számukra létrehozott alapból tudják fedezni az úgynevezett VI-os - a független színházak - kategóriába regisztrált társulatok a működésüket. A pályázatot kiírták, a kuratórium elbírálta, a művészeti tanács a miniszter elé terjesztette, de azóta hivatalosan nem történt semmi, a miniszter nem írta alá ezt a működési pénzt.

Balog József

a Thealter megnyitóján több mint ezer embert érintő támogatási pénzről beszélt, melybe a magyar táncszínházi élet kilencven százaléka is beleértendő. A döntést a törvény értelmében legkésőbb június 14-én kellett volna kihirdetni. Ennek elmaradása révén az érintett társulatok a késlekedő kifizetés révén súlyos finanszírozási problémákkal küzdenek hónapok óta.

1,2 millió néző

A Befogadó Színházak Társulása és a Független Színházak Szövetsége is már sajtónyilatkozatot tett közzé

július 15-én, melyben többek között azt írják, hogy a VI-os kategóriába tartozó szervezetek évente 6 000-nél több előadást tartanak, mely előadásokat 1,2 millió néző látogat. A VI-os kategóriába tartozik sok más mellett művészek

Bozsik Yvettől Goda Gáborig

,

Markó Iván

, a Közép-Európa Táncszínház, a Flórián Műhely, a Merlin Színház, vagy Szegedet nézve: a Szegedi Kortárs Balett, a Szegedi Pinceszínház, a Focus Műhely, a Metanoia Artopédia és a MASZK Egyesület is. Így eldönthették, hogy megrendezik a huszadik Thealtert mínusz kilenc millió forintból, vagy nem rendezik meg, akkor mínusz ötmillió a mérleg, hiszen az eddig elnyert támogatásokat akkor vissza kell fizetni – tudtuk meg a megnyitón.

Egy befogadó színház

A „bűvös VI-osban” találjuk a Szegedi Pinceszínházat is, mely nyolcéves működése során átlagban négy produkciót, plusz egy-két gyerek-, illetve ifjúsági előadást mutatott be. A szakma legnagyobb színészei vendégjátszottak a teátrumnál, a 2003-ban bemutatták Kodolányi János Zárt tárgyalás című darabját, amelyről a Magyar Katolikus Rádió felvételt is készített. Működésük két alapvető vázát a minisztériumtól és az önkormányzattól kapott támogatások jelentették. „A nyolc év alatt négy előadással felküzdöttük magunkat egy hárommillió forintos támogatásra, amit a Pinceszínház beázásakor lecsökkentettek másfél millió forintra” – mesélte a korábbi támogatásokról Kancsár József, a Szegedi Pinceszínház művészeti igazgatója. Összehasonlításképpen vannak olyan kőszínházban játszó színészek, aki évi egy bemutatójára kap másfél-kétmillió forintot, és van olyan színház ugyanebben a kategóriában, amelyik 16 millió forintos támogatást kapott. „Azt láttuk, hogy a helyi, a független műfajban lévő együttesek nem mindig támogatták egymást, ugyanakkor a Pinceszínház elve mindig az volt, hogy az ebben a műfajban tevékenykedők produkcióját befogadja, mint a Szegedi Egyetemi Színház vagy a Focus Műhely előadásait. A nyolc év alatt a kuratórium tagjai egyetlen előadásunkat sem látták itt Szegeden” – teszi hozzá Kancsár, aki arra is kitér, hogy általában a támogatás jelentős részét a budapesti régió kapta meg. A Pinceszínház nem alternatív színház, előadásai a stúdiószínházi színvonalat képviselik, nézőszáma – a teátrum éves előadásai, beleértve a Szegedi Várjátékokat is – alapján közel húszezer főt érintenek. „Azt a pénzt, amit eddig a minisztériumtól kaptunk, elköltöttük villanyra, telefonszámlára és rezsiköltségre” – magyarázta Kancsár József. Nekik is hiányozni fog tehát az összeg, ami ugyanakkor nem igazán tükrözte azt az erőfeszítést, amellyel a színház működött. A beázás után a második színház kialakítására 22 millió forintot invesztált be a teátrum. „Kíváncsi lennék, hogy a pénzt elnyerők között bárki hozott-e ekkora áldozatot a színháza működéséért” – jegyezte meg Kancsár. „Profi színészek vagyunk, akik húsz éve ebben a szakmában dolgozunk. A mostani támogatás megvonása nem fogja veszélyeztetni a működésünket” – közölte az igazgató, hozzátéve, hogy működőképes a teátrum, amire igényt formál a közönség is.

Szegeden megy tovább a tánc

„Mint állami támogatásra aspiráló együttes, nekünk is pályáznunk kellett a törvény VI-os – a független színházakat magába foglaló – kategóriájába, ahova a Szegedi Kortárs Balett is kényszerült, jóllehet hagyományosan soha nem tartozott ebbe a körbe” – mondta el portálunknak Pataki András, a Szegedi Kortárs Balett igazgatója. Ők is várják tehát a miniszteri aláírást. Az igazgató azt is közölte, a tavalyi költségvetésüket alapul véve annak felére, összesen 53 millió forintra pályáztak, de nincsenek hiteles információik arról, hogy a kuratórium milyen mértékű támogatást ítélt meg. „A Szegedi Nemzeti Színházzal régóta működünk együtt, ezért a mi továbblépési lehetőségünk egy a korábbiakhoz hasonló jellegű szerződés, mint ahogyan a társulat az elmúlt tíz évben működött. Tudom, hogy a színház jelen pillanatban is nyitott erre, ennek ellenére jelentős kiesést jelent, ha nem kapjuk meg a pályázott pénzt” – hangsúlyozta az igazgató, aki azt is hozzátette: Szegednek fontos a Szegedi Kortárs Balett, a városvezetéssel és a színházzal is konstruktívak a tárgyalásaik, és bízik benne, hogy mindenképpen vagy a város, vagy a színház segítségükre lesz abban, hogy átvészeljék ezt a furcsa helyzetet.

Akik a legrövidebbet húzzák…

Azon társulatok, amelyeknek a miniszteri aláírásra váró összeg az éves működési költséget jelentené, valóban végveszélyben vannak. Szegeden ilyen például a 2002 óta működő Focus Műhely, amely már a legutóbbi bemutatóját, a Happy Hourt is kölcsönből tudta fedezni, így most mínuszban van. „Július van, és 2010 januárjában kezdődött el az év, kilátástalan a helyzet, ha nem történik valami, akkor nem lehet azt látni, hogy miként tudunk tovább működni. Jelen pillanatban nincs más perspektíva” – tájékoztatott Benkő Imola, a társulat vezetője. Hozzátette: ha a Nemzeti Kulturális Alapot is bezárják vagy összevonják, akkor minden olyan forrás, amiből lehetett volna a működéshez pályázati pénzt szerezni, megszűnik. A Nemzeti Civil Alapprogram pályázatán is a csekély források miatt csupán százezer forintot sikerült a társulatnak elnyerni, jelenleg ez – még ki sem utalva – képezi az éves (!) működési költséget. Benkő Imolától még azt is megtudtuk, a szponzorációs rendszer jöhet szóba esetleg lehetőségként, de mivel a vállalkozások sincsenek túl jó helyzetben a válság miatt, ez sem jelent valós megoldást.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.