(N)évfordulós naptárunk segítségével kedves Olvasóink mindig tájékozottak lehetnek a „napi történelemből”.
1818-ban e napon született Karl Heinrich Marx (Trier, 1818. május 5. – London, 1883. március 14.) német filozófus, közgazdász, a szocialista munkásmozgalom teoretikusa, a marxizmus névadója. Kapitalizmus elleni kritikájáról és a történelemnek osztályharcok történeteként való felfogásáról ismert.
Trier városában, a Rajna vidéken született egy zsidó családba. A gimnázium elvégzése után egyetemi tanulmányait először a Bonni egyetemen folytatta, jogot tanult, majd Berlinben történelmet és filozófiát hallgatott. 1842 elején Kölnben ellenzéki lapot alapított, és Marx nemsokára a lap főszerkesztője lett. Vezetése alatt erősödött az újság forradalmi demokrata irányvonala, emiatt a hatóságok cenzúrára kötelezték. A hatóságokkal való folyamatos konfliktusai miatt Németország elhagyására kényszerült. 1844 szeptemberében Marx találkozott Friedrich Engelsszel, és egy életre szóló barátságot kötöttek és az 1840-es évek közepén aktív részt vállaltak a párizsi forradalmi csoportok életében. A porosz kormány kitartó követelésére végül 1845-ben Marxot kiutasították Franciaországból, mint veszélyes forradalmárt. 1847 tavaszán Marx és Engels egy titkos szervezet, a Kommunisták Szövetsége tagjai lettek, az ő felkérésükre szerkesztették meg 1848 februárjában a szövetség manifesztumát, ami később Kommunista kiáltvány címen futott be világkarriert. Az 1848-as februári franciaországi forradalom kitörésekor Marx visszatért Párizsba. Nagy rokonszenvvel követte a magyar eseményeket is, Kossuth Lajos 1848-as tevékenységét Dantonhoz hasonlította. Az ellenforradalom győzelme után Marxot sajtó útján elkövetett bűncselekmények és a kormány elleni fegyveres ellenállásra való felhívás vádjával bíróság elé állították. Felmentették, de porosz állampolgársága dacára kiutasították. Visszatért Párizsba, majd miután onnan is kiutasították, Londonba ment, és élete végéig ott élt. 1821-ben ezen a napon halt meg Bonaparte Napóleon (Ajaccio, Korzika, 1769. augusztus 15. – Szent Ilona, 1821. május 5.), francia tábornok, hadvezér, politikus. I. Napóleon néven a franciák császára, az európai történelem egyik legkiemelkedőbb alakja, ugyanakkor napjainkban is a leghíresebb francia a világon. A világtörténelemben a leghíresebb és legtöbbet emlegetett hadvezér, a hadvezetés máig élő ikonja. Eszméje Nagy Sándorét váltotta, aki Napóleon után a leghíresebb hadvezér még ma is a világon. Seregei alig több mint egy évtized alatt majdnem minden európai ország ellen harcoltak, gyakran egyidejűleg, és hódítás vagy szövetség által Franciaország uralma alá vonták a kontinentális Európa nagy részét. Sikereinek sorát a katasztrofális oroszországi invázió törte meg. Az ezt követő lipcsei vereség után 1814-ben a szövetséges hadseregek betörtek Franciaország területére, lemondásra kényszerítve Napóleont. Elba szigetére száműzték, de a következő évben visszatért, és száz napra újra magához ragadta a hatalmat. 1815. június 18-án a waterlooi csatában végső vereséget szenvedett. Hogy soha ne térhessen vissza, a nagyhatalmak az Atlanti-óceán déli részén fekvő Szent Ilona szigetére száműzték, ahol 1821-ben bekövetkezett haláláig brit felügyelet alatt élt. 1909-ben ezen a napon született Radnóti Miklós (eredeti neve: Glatter Miklós, Budapest, 1909. május 5. – Abda, 1944. november 9.) magyar költő, a modern magyar líra kiemelkedő képviselője.Budapesten, asszimilált zsidó családban született. Születése édesanyja, és ikertestvére életébe került. 1921-ben agyvérzésben meghalt édesapja, ekkor tudta meg, hogy az őt felnevelő asszony nem az édesanyja, hanem az anyja testvére volt. Az 1930-as években a Radnót falu nevét választotta, mivel Radnóton – Felvidéken, Gömör vármegyében – született a nagyapja. 1931-ben bekapcsolódott a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tevékenységébe. Április 11-én a budapesti törvényszék utasítására házkutatást tartottak nála, verseskötetének maradék példányait elkobozták, vallásgyalázás és szeméremsértés vádjával eljárást indítottak ellene. 1938-ban munkaszolgálatra hívták be Szamosveresmartra, majd decemberben két hétig a tasnádi büntetőtáborban dolgozott. December 18-án szabadult. 1943. május 2-án a budapesti Szent István Bazilikában megkeresztelkedett. 1944-ben újabb munkaszolgálatra hívták be. Az ukrán fronton teljesített szolgálatot. 1944 májusában a magyar hadsereg visszavonult, és Radnóti egységét a szerbiai Bor melletti munkatáborba vezényelték. Június 2-án érkezett meg a Lager Heidenauba. Radnóti ekkor verseit egy kis noteszbe írta fel, melynek lapjait szétosztotta a barátai között. Azt akarta, hogy aki tudja, vigye magával a háború után, és jelentesse meg. Augusztus végén Győr mellé vezényelték. A már járni sem tudó költőt a győri kórházba irányították, majd 21 társával együtt agyonlőtték. A Győr közeli Abda község határában tömegsírba temették őket. 18 hónappal később exhumálták, és ekkor találták meg zubbonya zsebében a noteszét, benne utolsó verseivel.
