/

Névforduló: aki kihúzta a gyufát…

Cikkünk frissítése óta eltelt 11 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

(N)évfordulós naptárunk segítségével kedves Olvasóink mindig tájékozottak lehetnek a „napi történelemből”.

1817-ben ezen a napon született Irinyi János (Nagyléta, 1817. május 17. – Vértes, 1895. december 17.) magyar vegyész, a zajtalan és robbanásmentes gyufa feltalálója.

no images were found

Irinyi Jánost általában a zajtalanul gyúló foszforos gyufa feltalálójaként tartják számon, bár ezen a pillanatnyi ötletén messze túlmenő eredményei vannak a kémia újszerű szemléletének terjesztésében. Iskoláit Nagyváradon és Debrecenben végezte. 19 éves korában már a bécsi műegyetemen tanult kémiát. 1839-ben visszatért Magyarországra és belevetette magát a magyar tudományos életbe. Amikor hazatért és látta, hogy mint tanár, aligha jut tanszékhez, Budapesten gyújtógyárat alapított. Folyamodványát 1840. április 8-án adta be a városhoz, amelyben „oly gyújtófácskák” készítésére vonatkozó találmányára kért engedélyt, amelyek fellobbanásukkor: „nem zajonganak s kén nélkül is készíthetők, miáltal semmi szagot sem csinálnak.” A gyár fellendült és naponta félmillió gyufát gyártott. Vetélytársai mindent megtettek annak érdekében, hogy tönkretegyék a jól menő gyárat, s Irinyi – a zajtalanul gyúló foszforos gyufa felfedezője – nem lehetett a városkapitány és a városi tanács szeszélye folytán gyufagyáros, a gyárat kénytelen volt eladni. Találmányát a magyar születésű vegyész képzettségű Rómer István gyufagyárosnak adta el. 1849-ben a Kossuth-kormány megbízta a nagyváradi lőpor és ágyúöntöde vezetésével. Mint erősen magyar érzésű nemes ember már korábban is részt vett a forradalmi mozgalmakban, a hagyomány szerint a híres 12 pontot ő szövegezte és küldte Pestre.

1892. május 17-én halt meg Klapka György (Temesvár, 1820. április 7. – Budapest, 1892. május 17.) honvédtábornok, helyettes hadügyminiszter.

no images were found

Cseh-morva származású, német anyanyelvű, ízig vérig katona családban született. A család felmenői között több hadmérnök, tiszt, tábornok is fellehető. Anyja korai halála után nagybátyja császári és királyi huszár főhadnagy lévén igazi hazafias nevelésben részesítette. Tanulmányait szülővárosában a temesvári piaristáknál, majd Kecskeméten, később a szegedi piaristáknál végezte. 1838-ban lépett hadapródként egy tüzérezredbe, majd apja, de főként nagybátyja befolyását latba vetve először a magyar királyi nemesi testőrségbe, végül a bécsi gárdába sikerült bejutnia. A Bécsben töltött évek nagy jelentőséggel bírtak további katonai karrierjében, hiszen ott főhadnaggyá léptették elő. A gárdában ismerkedett meg Görgey Artúrral, akivel ettől kezdve szoros barátság kötötte össze. 1847-ben főhadnagyi rangja megtartása mellett leszerelt. 1848. május 19-én megbízást kapott, hogy Erdélybe utazzon a székely katonaság mozgósítására. Visszatérése után századosaként részt vett a délvidéki harcokban. Batthyány Lajos kinevezte Komárom várának erődítési és tüzérségi parancsnokának. Létfontosságú volt, hogy a jelentős erőd a magyar alkotmányhoz hű csapatok kezén maradjon és Klapka egyik feladata volt ennek biztosítása.

1949-ben ezen a napon hunyt el Balázs Béla, eredeti nevén Bauer Herbert (Szeged, 1884. augusztus 4. – Budapest, Józsefváros, 1949. május 17.) költő, író, filmesztéta, filmrendező, filmfőiskolai tanár.

no images were found

A 20. századi magyar kultúra egyik jeles egyénisége, akinek műveinél is jelentősebb szellemi hatása – többek között – a barátaira, Bartókra, Kodályra. 1902-től a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német szakos hallgatója és az Eötvös Kollégiumban Kodály Zoltán szobatársa volt. 1906-ban, tanulmányai befejezése után külföldi tanulmányútra ment. Költői pályája A Holnap antológiában közölt verseivel indult és publikált a Nyugatban is. Korai esztétikai munkásságával, szecessziós mesejátékaival szerzett ismertséget. 1919-ben tagja lett a Forradalmi Írók Direktóriumának, majd a Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe menekült. 1930 őszén a szovjet írók meghívására Moszkvába utazott, hogy filmet írjon és rendezzen a Magyar Tanácsköztársaságról. 1932-ben Moszkvában telepedett le, ahol a Filmfőiskola tanára lett. 1945 után tért haza Budapestre, és itt folytatta filmszervezői, tanári és szerkesztői tevékenységét. Nagy sikert aratott a forgatókönyvéből készült Valahol Európában című film. Bár Kossuth-díjat kapott, 1948 után éles bírálatok érték állítólagos avantgárd szemlélete miatt. Elvesztette állásait, nem taníthatott a Színművészeti Főiskolán, műveit nem jelentették meg. Csak évtizedekkel halála után került életműve – különösen filmesztétikai munkássága – a méltó helyére. Saját műve alapján, a librettójából készült a Kékszakállú herceg vára című opera, a Fából faragott királyfi című balett (Bartók Béla), Cinka Panna (Kodály Zoltán).

Előző sztori

A jövő logisztikája, a logisztikus jövője

Default thumbnail
Következő sztori

Egyházi hírek: rajzpályázatot hirdet a Karitász

Legutóbbi hasonló cikkek