Eperjes: Vallással a neobarbarizmus ellen + HANG

– Az estjének mondanivalója rímel-e a Feszty-körkép jelentéstartalmára?

– A huszadik századi magyar költők Istenkeresése szerintem szellemileg egy magasabb szint, mint a magyarok bejövetele. Az is egy fontos történet, de én – nem letagadván azt a múltunkat – igazán

Szent Istvántól

szeretem a történelmet, inkább ebbe az útba illik a huszadik századi istenes költészetünk. Igazi ökumenikus csokor ez. Hiszen a görög-keleti

József Attilától

egészen a katolikus

Juhász Gyuláig, Babits, Pilinszky

vagy a református

Ady

művein át csodálkozhatunk rá saját szakrális lényünkre.

– Kaotikus állapotok uralják a mai magyar közéletet, mit kellene tennie ma államalapítónknak?

– Ugyanazt, mint az ő korában. A kereszténységre kellene támaszkodni. Most neobarbarizmus van. Erkölcs nélkül szétesik az ország. Én egy baloldali emberrel mindig tudok párbeszédet folytatni, ha a tízparancsolatból a humánumra vonatkozó hetet elfogadja. Mert, hogy az első hármat, az isteni parancsolatokat nem, az az ő dolga, személyes, szabad akarati döntés. De egy társadalomformáló erő – mint a negyediktől a végéig: apád-anyád tiszteld, ne ölj, ne lopj, ne paráználkodj… és így tovább – követése fontos dolog, ezek betartása nélkül szétesik a társadalom. A tanítás nemcsak okítás, a morálra kell, hogy épüljön a bölcselet, tehát a nevelésre építeni az oktatást, és akkor tanítás válik belőle. A jó költőink ezt teszik. Én pedig a műsorommal egy olyan zöldséges vagyok, aki a javát hozta.

– Mikor fogják a színpadon kívül is az igazat mondani?

– Az igazat sokan mondják, csak nem mindenki hallja. Az igazság fölötte áll a valóságnak, József Attila szerint is. Hogy olvashatott ő

Thomas Mannt!

Azt mondja az európai az európainak, hogy „az igazat mond, ne csak a valódit”, azaz – amit írsz Tamás, az magas szintű, de hol van benne a szakralitás, az igazság! Döbbenetes mondat, nekem ez az ars poeticám.

– Láttam egy beszélgetésben, ahol a ma társadalmát a halál civilizációjának nevezte.

– A halál civilizációja az élet kultúrájával szemben. A puszta előrenyomulás, a szív nélküli, agyas halálkultúra, a becsapott jó. Miért, ön szerint az jó, hogy elrontottuk a természetet, a paradicsomi állapotot? Az ész nem azért van, mert az Isten rádobta az emberre. Hanem azért, mert az ember nem jól használja a nemi létét. A háborúk nem azért vannak, mert az ember rádobta azt is a földre, hanem mert az egyik a másiktól irigyli, és folytathatnám a sort tovább. A halálcivilizáció önmagát pusztítja. De negatív szándék, negatív módon végrehajtva pozitív. Mindenképp jó lesz a vége, csak nem mindegy, hogy hogyan. Ez a jó lehetne úgy is jó, hogy a jóra jót válaszolok, és akkor növekedne, gyarapodna. Nem úgy, hogy először lenullázom, aztán újjáépítem. – Mire kell akkor az életben figyelni? – Arra például, hogy ne csak nekem legyen jó, hanem a másiknak is. Ez a szociálisan érzékeny ember. Háromféle van. A karitatívan érzékeny, aki ha belenéz a tükörbe, rácsodálkozik, hogy milyen sokan állnak a sorban körülötte, s megköszöni. A szociálisan érzékeny is rácsodálkozik – tényleg sokan vagyunk, de jó! A gonosz pedig, mint a Hófehérkében: „tükröm, tükröm mond meg nékem, ki a legszebb? Tudtam!” Na, ez a halálcivilizációja. – Akkor e téves civilizációból a kivezető út a szakralitás. – Én keresztény katolikus ember vagyok, de ökumenikusként gondolkodom: fel kell fognunk, neobarbár embernek, hogy van fölöttünk az Alkotó, azon majd elvitatkozunk, hogy milyen is lehet Ő, milyen út vezet Hozzá, de, hogy van fölöttünk egy Teremtő, ennek megértése a minimum. Mi katolikusok hisszük, hogy a mi életvezetésünk a legjobb, leghatékonyabb, de aki hívő zsidóként, muzulmánként vagy más keresztényként keresi, az is helyesen keresi, csak más úton. Ott majd elvitatkozunk. De legalább az egy jó vita, nem parttalan. De ahogy mondtam, a humán parancsok betartása nélkül szét fog esni a társadalom. Szétesett Néróé, Hitleré, Sztáliné s szét fog esni ez az aberrált mai is, ami egy neoliberális őrület csúcsa. – Miért nem tanulunk? – Ilyen az ember. Amíg nem okoz az árvíz nagy bajt, addig építenek gátat? Ugye, hogy nem! – Nem félnek az emberek? – Félnek, de csak magukra gondolnak. Mint aki azt gondolja: „de jó, nekem sok pénzem van, a többi kit érdekel.” De ha a többi nem lesz, kinek fogja eladni, amit ő termel? A többinek is jónak kell hogy legyen, mert akkor lehet jó nekem is. Mert ha csak nekem jó, az önkielégítés, abból pedig nem lesz élet.