Életfogytiglan - könyv a Csillag börtönről és az örökre rácsok mögé zártak életéről

Az ország legszigorúbbnak tartott fegyházáról és az ott évtizedekig őrzött vagy akár örökre rácsok mögé zárt bűnözők életéről készített Életfogytiglan címmel könyvet két újságíró; a művet a riportkötet helyszínén, a szegedi Csillag börtönben mutatták be kedden.

Az emberekben az amerikai filmek és a bulvármédia híradásai nyomán rengeteg tévhit, legenda él a hazai börtönökről - mondta a kötetet

Arató Lászlóval

együtt jegyző

Bátyi Zoltán

az MTI-nek. Hozzátette: még 2005-ben azzal a szándékkal kezdtek hozzá a könyv írásához, hogy az érintetteket - az elítélteket és a velük dolgozó szakembereket - is megszólaltatva reálisan mutassák be a hazai börtönviszonyokat az olvasóknak. A közvélemény keveset tud arról, hogy a Szegedi Fegyház és Börtönben - közkeletű nevén a Csillagban - komoly szakmai munka folyik. Kövessen el valaki bármilyen súlyos bűnt is, hacsak nem tényleges életfogytiglani szabadságvesztésre ítélik, előbb vagy utóbb visszatér a társadalomban. A Csillagban dolgozók, fegyőrök, nevelők, pszichológusok, papok célja így az, hogy az itt fogvatartottak, akiknek átlagos büntetési ideje 14 év, a hosszú büntetés után "tiszta fejjel" kerüljenek ki a rácsok mögül. 2000 óta Magyarországon csaknem kétszáz embert ítéltek életfogytiglani szabadságvesztésre, közülük százhetvenet Szegeden őriznek, és itt raboskodik annak a tucatnyi elítéltnek a többsége is, akiket tényleges életfogytiglani szabadságvesztéssel sújtott a bíróság. Bátyi Zoltán szerint Magyarország sajátos helyzetben van: ugyan néhány európai országban is létezik tényleges életfogytiglan, máshol jellemzően azonban nem szabnak ki ilyen büntetést. A riportkötetben e büntetésfajtáról elmondják egymástól igencsak különböző véleményüket azok a szakemberek is, akik nap mint nap találkoznak a hátralévő életüket rács mögött töltő elítéltekkel. A másik szerző, Arató László elmondta, igyekeztek válaszokat keresni arra, miként formálja át az embereket a hosszú szabadságvesztés, és bemutatni, hogyan küzdenek meg a büntetés-végrehajtási szakemberek azzal a feladattal, amit az ilyen elítéltek fogva tartása jelent. A -

Schmidt Andrea

fotóival illusztrált - könyvben megszólal több mint egy tucatnyi fogvatartott is. A rabok között voltak, akik megnyíltak az újságíróknak, volt olyan, akivel egy hetet beszélgettek a szerzők, majd visszavonta az általa elmondottakat, s voltak, akik csak pénzért adtak volna interjút, ők azonban nem kerültek be a kötetbe. "Tőlük úgy sem kaptunk volna őszinte válaszokat" - vallják a szerzők.