Tesco City

A Polgármester nehezen ébredt. Ösztönös mozdulattal vetette jobbját maga mellé. Néhány tapogató, esetlen kapadozás a hideg lepedőn. Négy éve hagyta el. Pedig milyen szép nap volt. Akkor adta át a századik Expresszt a belvárosban.

A hűtőből gazdaságos, száz százalékban tej- és zsírmentes reggeli italt és szobahőmérsékleten is remekül kenhető műanyagot (margarint) vett elő. Puratoszt pirított két rövidre zárt lapos elemen, megkente, majd belemerült kedvenc hirdető újságjába. A „találj egy nullát az ár végén és egy forintot elengedünk” elnevezésű akció elnyerte tetszését. Ilyenkor csücsörített. Bedugaszolta, és zöld kupakos, enyhe ásványvízzel feltöltötte mosdókagylóját. Arcot, hónaljt és fogat mosott. A sorrendre mindig gondosan ügyelt. A hivatalba, mint minden nap, kerékpárral indult. Büszkén tekert a tökéletes simaságú légpárnán lebegő kétszintes biciklisávban, melyből mára már minden mellékutcába jutott, és könnyes mosollyal nézte a villamos sínek közt húzódó tengervizes medencéből fel-fel bukkanó játékos delfineket. Boldogan suhant a szorosan egymás mellé épült szuper-, hiper-, mega- és gigamarketek, plázák, kaszinók, barkács-, szőnyeg- és kisállat-áruházak, konferenciaközpontok, sportcsarnokok és kultúrpaloták mellett. Egy mélygarázs márványfalán függő emléktáblánál megállt egy főhajtásnyira: „Itt állt a bőr- és nemi betegség gondozó”. Az irodában nagy hévvel vetette magát a NELOP(j) (Nemzeti Engedelmes Lakosság Operatív Program) pályázati keret legfrissebb kiírására: „Vissza nem térítendő, akaratgyenge lakosság igénylése globális érdekeket feltétel nélkül kiszolgáló polgármesterek részére.” Már csak ez hiányzik az Én kis városomból!- mondta, és a szokásosnál hosszabban csücsörített.