Gyógyszerfogyasztás: ha nem sok, miért sok?

Cikkünk frissítése óta eltelt 13 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

no images were found

Tabletták, bogyók, szirupok – gyakorta halljuk, mennyire gyógyszerfogyasztóvá nevel minket a mai gyógyszerlobbi. De vajon mennyire sok ez a sok, és mi állhat a hátterében? Soós Gyöngyvérrel, a Klinikai Gyógyszerészeti Intézet tanszékvezető egyetemi tanárával beszélgettünk.

Magyarországon alapvetően rosszak az egészségügyi mutatók – minden gyógyszerfogyasztás ebből a szemszögből ítélendő meg – bocsátotta előre a professzorasszony. Vezetők vagyunk ugyanis a szív- és érrendszeri betegségekből következő halál és a daganatos megbetegedések terén egyaránt. A csecsemőhalálozás javult ugyan, de még mindig nem mondhatók jónak ezirányú statisztikáink. Ráadásul Magyarország depressziós ország, az öngyilkosságok száma az utóbbi évek enyhe csökkenése ellenére még mindig igen magas.

Bízunk, vagy nem bízunk a gyógyszerkutatókban?

Az utolsó öt évtizedben történt meg a gyógyszergyártás nagy felfutása. Ma már egyre nehezebb az újabb gyógyszerek megtalálása és kifejlesztése, ezért egyre inkább a meglévő gyógyszerkincs tökéletesítése, új kombinációk kifejlesztése kerül előtérbe: minél hatásosabb, biztonságosabb terápia megvalósítása a cél a hippokratészi „ne árts” elv szellemében. Ehhez az kellene, hogy a betegágynál dolgozó orvosnak módja legyen megalapozott ismereteit jobban kamatoztatni, de az érvényes szabályozások gyakran indokolatlan akadályokat gördítenek a kezdeményező orvosok elé. A betegbiztonság túlhangsúlyozása megöli az intuíciót – mondja Soós Gyöngyvér. Gondot jelent az is, hogy nem lehet követni a beteget az OEP-adatbázisban. Nagykereskedőktől származó gyógyszer eladási adatok állnak elsősorban rendelkezésre – tárja szét a kezeit a professzor. Az OEP bázisban a kutatók TAJ-számokat láthatnak, nem valós személyeket: azt lehet tudni, hány doboz gyógyszer fogyott el, de hogy azt ténylegesen ki – idős vagy fiatal, férfi vagy nő? – vette be, annak megtudása ugyanis már személyiségi jogokat sért. Így viszont nehezen vonhatók le használható következtetések.

Nem kávéház

A gyógyszerfogyasztás szemlélésében nem lehet figyelmen kívül hagyni az olyan okokat, mint a történelmi közelmúlt. A szocializmus idején a gyógyszernek nem volt tényleges értéke, az 1972-es egészségügyi törvény értelmében minden magyar állampolgárnak járt a teljes körű orvosi és gyógyszerellátás. A magyar nyugdíjas nem a kávéházba ment, hanem orvoshoz… Mondhatnánk persze, hogy a vizitdíjjal ez a probléma kiküszöbölhető lett volna, de biztosak lehetünk abban, hogy pontosan azokat helyezte hátrányos helyzetbe az ilyen egészségügyi pluszhozzájárulás, akiknek valóban szükségük van az ellátásra – érvel a szakember.

Az Algopyrin lefutása

A nem is olyan rég receptkötelessé tett Algopyrin, mely a Metamizole nevű hatóanyagot tartalmazza, semmivel sem károsabb, mint a helyette javallott Paracetamolt tartalmazó fájdalomcsillapítók – tudtuk meg Soós Gyöngyvértől. Míg az Algopyrin ritkán a vérképzésben okoz rendellenességet, addig a Paracetamol a májat károsítja – az Algopyrin háttérbe szorulását egyébként egy – a korábbi kutatások elhanyagolható negatív adatait vészesen meghaladó – riasztó svéd statisztikának köszönheti.

Fájdalomcsillapítók és antibiotikumok

Node mennyi az annyi? A mutatók alapján enyhe fájdalmak csillapítására alkalmazott gyógyszerek tekintetében 2006-os adat alapján nagyjából a felét fogyasztottuk el, mint a norvégok az ezer lakosra jutó átlagos napi dózis (DDD) mutatója alapján.
Egy EU-s projekt, az úgynevezett ESAC ( European Surveillance Antibiotic Consumption) kimutatása szerint antibiotikum fogyasztásában a középsávban vagyunk – ez 1993 óta fennálló országos átlag. Hozzá kell tenni azonban: az országban nem egyenletesen oszlik meg ez a fogyasztási mutató. A szegény megyékben magasabb a fogyasztás, a Duna ismét kettéosztja az országot. A fogyasztott antibiotikum egyharmadát nem feltétlenül kellene adni. Ismét hamis tudattal küzd azonban a magyar fogyasztó, túlhangsúlyozza az antibitotikumok szerepét. „Még egy antibiotikumot sem írt fel ?!” – hangzik az orvosi ellátást elmarasztaló vélemény. Nem magyar jelenségről van szó, Angliában hasonló hozzáállás tapasztalható. Pedig sokszor nem kellene rögtön gyógyszerhez nyúlnunk, enyhébb vírusfertőzés okozta lázat lehet csillapítani nagyanyáink vizeslepedős módszerével is… Másik kérdés a homeopátiás készítmények ügye. „A magam részéről nem támogatom a homepátiás készítmények szedését. Kétségtelen az, aminek ezek a szerek részben a sikerüket köszönhetik: hit nélkül nem lehet meggyógyulni. A homeopátia arra alapoz, hogy az emberi pszichének nagy jelentősége van a felépülésben – ez igaz is, de ehhez nem kell feltétlenül beszedni a golyót” – mondja a professzor.

Dilibogyók, vitaminok

Amiben biztosan csökkenthető lenne az elfogyasztott tabletták száma, az a „dilibogyók”: nyugtatók, feszültségoldók – mondja Soós Gyöngyvér. Megintcsak társadalmi okok állnak a háttérben: „Tolerancia” – mondja a professzor – „a magyar ember nem tudja elfogadni a fátumot, mankók kellenek hozzá.”
A bogyókérdés másik oldala a vitaminok. A szakember nem pártolja az indokolatlan vitaminszedést, azt javasolja: a mesterséges anyagok helyett együnk inkább almát, vagy akár vajaskenyeret paprikával – a helyes, természetes és kiegyensúlyozott étkezés biztosítja a megfelelő vitaminellátást. Persze, ha tanítanának általános egészségtant az általános iskolában a molekuláris biológia helyett, akkor az emberek ezügyben is tájékozottabbak lennének – hívja fel a figyelmet a professzor. Magyarországon ugyanis hihetetlenül alacsony az egészségügyi kultúra, amiben az oktatás mellett a közszolgálati médiumoknak is jelentős adósságai vannak.
A konklúzió: nem fogyasztunk átlagosan több gyógyszert, mint az unióban, de ez a szám attól még magas…

Előző sztori

Szentgyörgyi Pál levele az Etelka sori garázsokkal kapcsolatban

Következő sztori

Fidesz: Az MSZP is felelős Bajnai megszorításaiért