Vélemény

A szegedi csata

A szegedi csata

2009. november 7., szombat
A szegedi csata

Látható, hol bújnak meg a szegedi (és környékbeli) fideszes bandériumok csatasoraiban rejlő gyengék!

A Fidesz az utóbbi időben meglehetősen magabiztossá vált, ami nem is csoda, hiszen a közvélemény-kutatások szerint "áll nekik a zászló" már jó ideje. (A dolgok jelenlegi állása szerint a kérdés csupán az, mennyire győznek, meglesz-e a maguk áhította kétharmados többségük a parlamenti patkóban, illetve kik ülnek majd ott és milyen arányban rajtuk kívül.) Bármilyen üzenettel is operáljon az MSZP, azonnal rávágják, hogy "kár a gőzért", az országgyűlési választásokat követően úgy is másként lesz minden, mint eddig volt... Ezt (az ország állapotát látva) a szocialisták biztosnak tűnő szavazóin - és a pártjukat vesztett régi vágású liberálisokon kívül - talán senki sem bánná különösebben. Szűkebb pátriánkban ennek a prognosztizált mindent elsöprő ellenzéki győzelemnek ugyanakkor nem sok hatását látni. Bár a helyi jobboldal a megszaporodott sajtótájékoztatókon és alkalmasint a torony alatti (lezárt karzatú) közgyűléseken egyre több huszáros rohamot intéz Botka László és vazallusai ellen, az áttörés valahogy rendre elmarad: a polgármester és jól fizetett csapata felkészülten - ugyanakkor egyre idegesebben - állja a sarat. Mindemellett átlátszó trükkök garmadáját bevetve védekeznek, mégis mindig az övék marad az utolsó suhintás, de szorult helyzetükben - nehéz, oltalmazó vasaikban - egyre mélyebbre kerülnek a sárba, melyben pénz, paripa, fegyver ide vagy oda, könnyen megragadhatnak, hosszú elhúzódó csatározások mellett, vesztésre ítéltetve... A szegedi csata nem dőlt el, kimenetele a jelen állás szerint bizonytalan, csak a felmentő népharag elsöprő ereje viheti döntésre a dolgokat. Hogyan lehet, hát hogy az országos trendek itt nem jelentkeznek markánsabban? Elsőnek is: a városházán jól fizetett zsoldosok állnak készenlétben, a nap 24 órájában, a század csodafegyverének ravaszán tartva ujjaikat. Kommunikátoraik mindenre azon nyomban visszalőnek, vagy - s ennek valódi mesterei - nem reagálva, a kardcsörtetést elhallgattatni igyekeznek, illetve pont ellenkezőleg - mindenütt ott settenkedő kémeik jelentéseire hagyatkozva - megelőző csapást mérve átveszik a kezdeményezést. Másrészt e fő stratégiai irányelveket hatékonyan hajtják végre, mert számukra nem kérdés, miért és kivel küzdenek és - nem utolsósorban - nem kérdés számukra, kinek a zsebében keressék a marsallbotot, a parancsnok személye helyben megkérdőjelezhetetlen: fegyelem van, na! (Talán ezért is hívják az ilyesmiben részt vevőket pártkatonáknak!) Nem kell messzire (Budapestre, párközpontba) menniük - futárt szalasztaniuk -, onnan segítséget várniuk, ezért gyorsabb is a reakcióidejük... Ha ez csak felerészben igaz, látható, hol bújnak meg a szegedi (és környékbeli) fideszes bandériumok csatasoraiban rejlő gyengék. Ráadásul ott van nekik jobbról a hol őket gyepáló, hol mellettük (koránt sem vállvetve) csatába induló Jobbik, balról pedig mindenféle álcába bújt egyesületek brancsai és a hátukban az LMP zászlaja alá gyülekezők. Szóval csak annyit kívánok üzenni a városházát bevenni indulóknak, hogy nem ártana (hadi)tanácsot ülniük, közfelkiáltással mihamarabb (egy és nem több) vezetőt választaniuk, és betagozódniuk mögé, mert nekünk nem Mohács, de Szeged kell.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.