
Egyre több szegedi ikonikus fa tűnik el vagy csonkul meg. Árnyék helyett aszfalt, emlék helyett üresség marad utánuk.
2025 első hónapjaiban Szeged több jelentős fakivágási eseménynek volt tanúja, amelyek városszerte heves vitákat váltottak ki. A kivágások indokai között szerepeltek infrastrukturális fejlesztések, balesetveszélyes állapotok és egészségügyi problémák, de sok lakos úgy érzi, hogy a város zöld öröksége csorbát szenvedett.
Aki ma végigsétál a Szegeden aligha ismeri fel a valaha árnyékos, barátságos Gogol utcát. A 2025 elején elrendelt tarvágás után mára egyetlen fa sem maradt az utcában – a városvezetés döntésének köszönhetően. A hivatalos indoklás szerint a gyökerek miatt megemelkedett járda indokolta az „átalakítást”, ám a helyi lakosok, illetve a Kutyapárt is tiltakozott a többségében egészséges fák kivágása ellen.
A tiltakozásnak nem volt foganatja. A fák mentek, és velük együtt Szeged egy darabja is eltűnt.
De nem a Gogol utca az egyetlen áldozat. A Széchenyi tér évszázados platánfáját is kivágták – azt, amelyet a városiak csak „disznófejű fának” neveztek, és amely több mint száz évig őrizte a tér arculatát. Bár a fa állapota valóban romlott, a korábbi évtizedekben még számos erőfeszítés történt megmentésére.
2025-ben a kivágás volt a leggyorsabb válasz.
A Lechner tér esete újabb fejezetet nyitott a városi zöldfelületek leépítésében. Néhány letört faág nyomán, ahelyett hogy a faállomány karbantartásában vagy a játszóterek védelmének fejlesztésében gondolkodott volna a városvezetés, már el is indult a fakivágási engedélyeztetés.
Az érintett fák fajta szerinti alkalmatlanságát emlegetik – de miért pont most, és miért pont ennyire sürgetve?
És végül a Dugonics tér szimbóluma: a katicás fa. Egy évtizedes, spontán közösségi legenda, amelyet a városlakók sajátjukként szerettek. A fa koronáját most levágták, és bár a katica egyelőre maradt, már csak egy torzóként álló törzsre kapaszkodik.
Mindez egyben már nem egy-egy különálló eset, hanem egyre inkább tendencia. 2025 úgy tűnik, nem a zöldítés, nem a klímatudatosság, hanem a láncfűrész éve lett Szegeden.
A magát zöldnek nevező városvezetés mintha képtelen lenne másban gondolkodni, mint betonban és „térköves megújulásban”, holott a városi életminőség épp a fákban, az árnyékban, az emlékekben gyökerezik. A szegedi polgárok kérdése jogos: mikor ér véget az élhető városrombolás? És vajon mennyi fát kell még kivágni ahhoz, hogy végre valaki kimondja: elég volt?
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.