2025 a láncfűrész és a fakivágások éve Szegeden +fotók
2025 első hónapjaiban Szeged több jelentős fakivágási eseménynek volt tanúja, amelyek városszerte heves vitákat váltottak ki. A kivágások indokai között szerepeltek infrastrukturális fejlesztések, balesetveszélyes állapotok és egészségügyi problémák, de sok lakos úgy érzi, hogy a város zöld öröksége csorbát szenvedett.
Február: A Gogol utca teljes fasora eltűnt
Aki ma végigsétál a Szegeden aligha ismeri fel a valaha árnyékos, barátságos Gogol utcát. A 2025 elején elrendelt tarvágás után mára egyetlen fa sem maradt az utcában – a városvezetés döntésének köszönhetően. A hivatalos indoklás szerint a gyökerek miatt megemelkedett járda indokolta az „átalakítást”, ám a helyi lakosok, illetve a Kutyapárt is tiltakozott a többségében egészséges fák kivágása ellen.
A tiltakozásnak nem volt foganatja. A fák mentek, és velük együtt Szeged egy darabja is eltűnt.
Március: Búcsú a „disznófejű” platántól
De nem a Gogol utca az egyetlen áldozat. A Széchenyi tér évszázados platánfáját is kivágták – azt, amelyet a városiak csak „disznófejű fának” neveztek, és amely több mint száz évig őrizte a tér arculatát. Bár a fa állapota valóban romlott, a korábbi évtizedekben még számos erőfeszítés történt megmentésére.
2025-ben a kivágás volt a leggyorsabb válasz.
Április: Lechner tér – nyárfák a célkeresztben
A Lechner tér esete újabb fejezetet nyitott a városi zöldfelületek leépítésében. Néhány letört faág nyomán, ahelyett hogy a faállomány karbantartásában vagy a játszóterek védelmének fejlesztésében gondolkodott volna a városvezetés, már el is indult a fakivágási engedélyeztetés.
Az érintett fák fajta szerinti alkalmatlanságát emlegetik – de miért pont most, és miért pont ennyire sürgetve?
Május: A katicás fa csonkolása
És végül a Dugonics tér szimbóluma: a katicás fa. Egy évtizedes, spontán közösségi legenda, amelyet a városlakók sajátjukként szerettek. A fa koronáját most levágták, és bár a katica egyelőre maradt, már csak egy torzóként álló törzsre kapaszkodik.
Mindez egyben már nem egy-egy különálló eset, hanem egyre inkább tendencia. 2025 úgy tűnik, nem a zöldítés, nem a klímatudatosság, hanem a láncfűrész éve lett Szegeden.
A magát zöldnek nevező városvezetés mintha képtelen lenne másban gondolkodni, mint betonban és „térköves megújulásban”, holott a városi életminőség épp a fákban, az árnyékban, az emlékekben gyökerezik. A szegedi polgárok kérdése jogos: mikor ér véget az élhető városrombolás? És vajon mennyi fát kell még kivágni ahhoz, hogy végre valaki kimondja: elég volt?
