Kultúra

A Süsü írója a meséről

A Süsü írója a meséről

2009. november 4., szerda
A Süsü írója a meséről
Szegedre látogatott a Matiné Kft. Mesenapján október 31-én Csukás István, a Mirr-Murr, a kandúr; a Süsü, a sárkány, a Nagy Ho-ho-ho-horgász, a Pom-pom és sok más mesefigura megalkotója, és portálunknak meséről és gyerekirodalomról beszélt.– Mi a tapasztalata, mennyire ismerik az ön meséit a mai gyerekek? – Én meg vagyok elégedve, ha szabad ezt szerényen mondani, és természetesen büszke is vagyok rá, hogy ismerik őket. Ennek két oka lehet, egyrészt, hogy nemcsak könyv alakban jelentek meg a meséim, hanem majdnem mindegyikből csináltak rajzfilmet, bábfilmet vagy játékfilmet, ami sokkal nagyobb közönséget vonz. A másik pedig az, hogy talán sikerült egy olyan hangot eltalálnom, amelyet a gyerekek megértenek.
A Matiné Kft. „Játszd újra, Magyarország” jeligével azt a célt tűzte ki, hogy régi kedvenc magyar mesefilmek figuráit és az azok által képviselt értékeket újra divatba hozza: a régi kedves mesealakok így jelentek meg pólókon, illetve meseturnékon. Ennek keretében látogatott október 31-én Csukás István Szegedre (november 21-én Fótra is elviszik a produkciót). Az eseményről a Magyar Televízió – amely anyáskodott e rajzfilmek felett annak idején – körzeti stúdiója is tudósít.

Rajzfilm, de nem gyerekeknek

– Mit szól a mai rajzfilmekhez, illetve gyerekeknek sugárzott filmekhez? – Nagyon lesújtó véleményem van azokról a rajzfilmekről, amelyek valójában nem gyerekfilmek. Nem a gyerekhez szólnak, nem a gyerekvilágot közvetítik, hanem valamilyen különös agyszülemények. Ez lenne a kisebbik baj, a nagyobb gondot az jelenti, hogy ezek sajnos meglehetősen agresszívek is, és nem jól nevelik a gyerekeket. Én be is tiltanám őket, mert veszélyesek, és a gyerekek védtelenek velük szemben. A gyerek azért gyerek, mert mindent elhisz, és mindent utánoz: ezért kell nagyon óvatosan, nagy odafigyeléssel bánni velük. Szörnyű példák vannak, elhiszi a gyerek például azt is, hogy ha a tizedikről leugrik, nem történik semmi baja. Ezért kellene sokkal szigorúbban odafigyelni a minőségre. A gyerekben is van agresszivitás, és a mesében is lehet, de csak annyi, amennyit fel tud dolgozni, és amit fel is lehet oldani benne.

"Kicsit jobban írni..."

– Film után gyermekirodalom: mennyire ismeri a mai gyereknek szóló alkotásokat? – Ismerem őket, és örömmel látom, hogy néhány éve a fiatal költők is kezdenek rákapni a gyerekirodalomra. Én akit csak lehet, biztatok, engem is annak idején úgy biztattak rá, és hálás vagyok annak, aki ösztönzött, hogy írjak a gyerekeknek. A mese a legnagyobb terület, és minden irodalom a meséből származik. Egy gyerekírónak pedig sokkal nagyobb a hírneve, mint egy költőnek, akinek pár ezer példányban adják ki a verseit. Kormos István ismert gyerekversíró mondta nekem, hogy aki egy jó verset tudott írni, az már tud jó mesét is.
– Milyen képességre vagy érzékre van szükség ahhoz, hogy az ember a gyerekhez tudjon szólni? – A gyerekirodalom pontosan olyan mint a felnőtt. Hála Istennek régen a legjobb magyar írók-költők írtak a gyereknek is Móricztól Weörös Sándorig, Molnár Ferenctől Tersánszky Józsi Jenőig. Van erre egy mondás, amit ugyan nem én találtam ki, de szívesen idézem: A gyereknek úgy kell írni, mint a felnőtteknek, csak egy kicsit jobban.

Mese: a világ a maga teljességében

– Milyen értelemben jobban? – Azért jobban, mert az ő érzékenységük és szemük sokkal jobb, mint a felnőtteké. Ők a legkisebb hibát is észreveszik. Másrészt pedig a mese az utolsó műfaj, amely a világot még teljességében tudja ábrázolni – utána szétestek a műfajok. A mese egykor kifejezetten a felnőtteknek szólt, később szállt le a gyerekekhez. A mesébe - a magyar népmesékbe is - minden belefér: a születés, a halál, sőt a túlvilág és a csodák is. A gyerek az a közönség, amely ezt még fel is tudja fogni teljes mértékben, mert a gyerek agya végtelen befogadóképességű. – Most sem tétlenkedik. – Karácsonyra megjelenik a Nagyhorgász-történetek egy következő része, a Nagy Ho-Ho-Ho-horgász kórházban címmel. Semmi baja nincs, nem beteg, de nem akarom lelőni a poént… Szintén karácsonyra jön ki „Az öröm új hegyén” címmel egy önéletrajzi riportkönyv, ez elsősorban felnőtteknek szól.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.