/

Vörös lobogó a kenderfonón

Cikkünk frissítése óta eltelt 13 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

kenderfono2-284x213Az ácsok, mikor elkészül a tető, zöld ágat tűznek ki. Szegeden ma már a bontásnak is lett szimbóluma. Mikor egy árvíz után  épített örökségünket bontják el, egy vörös zászlót kell kitűzni. Miért is? Szabad az asszociáció polgártársak, de adok egy kis ízelítőt a sajátomból is.

A bontások kapcsán kollégánk egyik első kenderfonós cikkében polgármesterünk Szeged épített örökségéhez fűzött filozófiájának nyomán tárta föl az ipartörténeti emlék múltját-jelenét s szomorú jövőjét. Íme a Botka-gondolat: „Egy prosperáló város a jövőben képzeli el magát, és nem őriz, nem konzervál elavult struktúrákat pusztán csak azért, mert azokra szükség volt 30-40 évvel ezelőtt. Mert egy jól működő városvezetés a városát 30-40 évvel a jövőben képzeli el, és nem a múltban.” (Botka László)

Ezt követte kilenc másik írás, sajnos hiába. Az utolsó már a bontásról számolt be. A pikáns mindebben, hogy a kender-ügy kezdeti szakaszában még e cikk szerzője is úgy látta, hogy a német honból érkező demokraták, tisztes kapitalisták, akik megőrizvén a régi értéket teremtenek újat. És a tollnok bizakodása kellőképpen alátámasztottnak tűnt, hiszen az építtető cég, az ECE, tárgyalási hajlandóságot mutatott, ráadásul portfóliói között számos olyan bevásárlóközpont létesítése volt, ahol ipartörténeti és más műemlékjellegű épületet őrzött meg s varázsolt újjá. Tévedtünk. Nagy ívben lesajnálja a germán hazafi a mi hazánk értékeit, ha a szabályzás nem kötelezi megőrzésre. Tőkésként csak is a korlát minimumán mozog a legoptimálisabb profitszerzés reményében. A gond mégis inkább a helyi vezetés, Botka László attitűdjével van. Ahogy ő a jövőben képzeli el a várost, az nagyon emlékezett arra a gondolatiságra, mikor a hatvanas években a történelmi belvárosba kockaházakat ékeltek, mintsem felújítsák a polgári, árvíz után épült épületeket. Talán épp ezt ismerte fel egy bontómunkás. Talán egy pillanatra megérintette valami, valaki. Egy angyal? Az ősök szelleme, az igazság szele? Vagy épp maga Komócsin elvtárs alagútban ragadt suttogó asztrállénye? Mindegy is. Egy kéz kitűzte a vörös brigádzászlót, miszerint ez van. Mert tényleg úgy tűnik, hogy ez van, Botka elvtárs.

Előző sztori

A Táncsics Alapítványtól is kaptak pénzt a „kamuegyesületek”

Következő sztori

Rossz a törvény: kijátszható a vagyonadó?