A történelemi tények, a szólásszabadság és Gyurcsány fényképe

Cikkünk frissítése óta eltelt 12 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Szegeden – és erre a múlt heti esemény is példa – félnek. Félnek a hagyományőrzőktől, Árpád fejedelem emlékétől, a gárdistáktól. Sőt, még Gyurcsány Ferenctől is. A szegedi nagyárvíz képeskönyve című, a polgármesteri hivatal gondozásában megjelent kötet újabb kiadásában ugyanis már nem szerepel Botka László szegedi polgármester (az MSZP egyik lehetséges miniszterelnök-jelöltje) és Gyurcsány Ferenc közös fényképe.


A múlt hét pénteken – mint arról portálunk is beszámolt – Szegeden a Szegedi Hagyományőrző és Városképvédő Egyesület megemlékezést rendezett a pozsonyi csata ezerszázkettedik évfordulóján. A pozsonyi csatát honfoglaló eleink 907 júliusának első hetében vívták a nyugati összefogással szemben, amelynek során a keleti frankok és a bajorok közös hadserege vereséget szenvedett. Ezzel a győztes csatával a magyarságnak sikerült biztosítani törzseinek a Kárpát-medencei szállásterületet, azaz megteremtették a hátterét és lehetőségét annak, hogy ezen a területen később létrejöhessen a magyar állam. Két éve – a csata ezerszázadik évfordulóján – szegedi civil szervezetek a hadiesemény mementójaként emlékkövet, Árpád nagyfejedelemre emlékezve pedig emléktáblát állítottak a szegedi Árpád téren (mindkettő az ugyancsak szegedi Bartha András alkotása).

Az idei szegedi megemlékező rendezvény szónoka Fekete Pál helyi történelemtanár volt. Beszédében az évszázadokkal ezelőtti sikeres összefogást állította példaként napjaink magyar polgárainak. Amikor azonban megfogalmazta, hogy a horogkereszttel és a vörös csillaggal fémjelzett diktatúrák között nincs lényegi különbség, a helyszínre időközben kiérkező rendőrök felszólították: inkább arról beszéljen, amire a szervezők az engedélyt kapták, vagyis történelmi megemlékező beszédet tartson, ne pedig aktuális politikai értékelést. Hogy mi az aktuálpolitika a horogkereszt és a vörös csillag által szimbolizált eszmék elítélésében, azt nem közölték. A három fiatal rendőr egyébként elmondta, lakossági bejelentésre érkeztek, valaki ugyanis arról értesítette őket, hogy a föloszlatott Magyar Gárda tagjai tüntetnek a Szeged központjában lévő Árpád téren. (Valószínűleg az ősmagyar viseletbe öltözött íjász hagyományőrzőket nézték gárdistáknak.)

Úgy látszik, a huszonegyedik században mégsem érvényesülnek teljes mértékben a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságának jogai. Egyenruhás rendőrök figyelik a történelmi megemlékezők maroknyi csoportját és ha úgy ítélik meg, félbeszakítják a megemlékező beszédet, s annak tartalmát értékelik és kommentálják. A problémának ez csak a leglátványosabb eleme. A mélyben ennél sokkal égetőbb kérdések húzódnak. Például, hogy miért nem emlékeznek meg hivatalos állami, önkormányzati, tudományos stb. testületek is a magyarság 907. évi pozsonyi győzelmére. (Az emlékező ünnepségek egyébként két éve, a kerek évfordulón is elmaradtak.)

Lehet, hogy ennek oka a magyarok korai történetének számtalan bizonytalan eleme, és a szakképzett vagy műkedvelő őstörténészek közötti viták sora? Nem valószínű. Inkább a magyar múlt sikeres és dicső elemeivel van gond, vagy talán kifejezetten Árpáddal, pontosabban az Árpád nagyfejedelem személyéhez és történeti szerepének értelmezéséhez tapadt rétegekkel. Ha napjainkban azt mondjuk, Árpád, legtöbbeknek az Árpád-sáv és az Árpád-sávos zászlók és jelképek jutnak eszébe. Amelyekhez hasonlót a német megszállás és a nyilas diktatúra idején, a magyarság történetének egyik legsötétebb időszakában is használtak. Ez azonban nem írja, nem írhatja felül, vagy negligálhatja a magyarságot évszázadokig kormányzó Árpád-családhoz kötődő történeti és ideológiai tradíciót. Csak ismételni lehet a régi közhelyt: a múlttal szembe kell nézni, mégpedig politikamentesen.

Szegeden – és erre a múlt heti esemény is példa – azonban félnek. Félnek a hagyományőrzőktől, Árpád fejedelem emlékétől, a gárdistáktól. Sőt, még Gyurcsány Ferenctől is. A szegedi nagyárvíz képeskönyve című, a polgármesteri hivatal gondozásában megjelent kötet újabb kiadásában ugyanis már nem szerepel Botka László szegedi polgármester (az MSZP egyik lehetséges miniszterelnök-jelöltje) és Gyurcsány Ferenc közös fényképe. A kommunista időket – és orwelli víziókat – idéző átszerkesztés és a pozsonyi csatára emlékezőkkel szembeni rendőri intézkedés önkéntelenül is eszembe juttatja a márciusi ifjak legelső követelését: „Kívánjuk a sajtó szabadságát, cenzúra eltörlését.”

Előző sztori

Rendőrszakmai tévedés történt az Árpád téren

Következő sztori

A pénzügyi válság hatása a társasházkezelésben