Új Radnóti-kötetek: Idősek és fiatalok a költőről

ujkotetradnotirol Két új kötet jelent meg Radnóti Miklós születésének századik évfordulója alkalmából, melyeket az Akadémiai könyvszemle sorozat keretén belül mutattak be csütörtökön a SZAB-székházban. Péter László irodalomtörténész „Radnóti Miklós válogatott írások” című kötete és a Radnóti Szegedi Öröksége Alapítvány gondozásában és Miklós Péter történész szerkesztésében megjelent „Surranva kell most élned itt” – Tanulmányok Radnóti Miklósról és költészetéről című könyv állít emléket a költőnek.

Péter László (képünkön jobbra) 1959 óta Radnótiról megjelent írásait gyűjtötte most össze egy kötetbe. A professzor elmondta, az eltelt idők során nem változtak a nézetei Radnótival kapcsolatban. A tanulmányokból sok más mellett az is kiderül, hogy Péter László – Juhász Gyula tápai ciklusához hasonlóan – Radnótinál is felfedezni vél néhány, laza kötődésű költeményt, „tápai ciklust”.

Radnóti helye sokáig nem volt tisztázott az irodalomtörténetben, és igazán még ma sem az, egyrészt esztétikai megfontolások alapján, másrészt azért, mert az életmű – tragikus fiatalkori halála miatt – sem teljes. Életében nem volt egy klasszikus befutott író, és később pedig megindult egy némileg politikával átszőtt értékelése: elsősorban mint a nácizmus és a zsidóüldözés áldozatát mutatták be a költőt – magyarázta Miklós Péter. Ez a bélyeg nagyon sokáig kísérte, és amikor a nyolcvanas-kilencvenes években ez az irodalomtörténeti alapállás kicsit enyhült, mintha Radnóti szerepe is megváltozott volna. „2005-ben Ferencz Győző tollából egy nagyszerű munka jelent meg, amely mind az életművét, mind a költészetét a maga helyi értékén tárgyalja, de úgy éreztük, hogy a centenárium alkalmából érdemes újra elővenni, és még inkább újabb módszerekkel, újabb szerzőkkel, szövegekkel pozícionálni Radnótit az irodalmi kánonban” – fogalmazott Miklós Péter.

„A kötettel azt szerettük volna kifejezni, hogy Radnóti életművének és költészetének, művészetének üzenete a századik évfordulón is aktuális. Ennek jegyében olyan témákat és olyan recepciótörténeti elemeket próbáltunk elővenni, amelyek a kutatásban eddig kevésbé voltak ismertek” – mondta el Miklós Péter (képünkön balra), a másik megjelent kötet szerkesztője, a Móra Ferenc Múzeum történésze és portálunk munkatársa, akinek Radnótiról szóló írásait a napokban olvashatták a SZEGEDma.hu-n. A kötet szerzői között a klasszikussá érett irodalomprofesszorokat és a fiatalabb doktoranduszokat is megtaláljuk, vagyis a skála a 25-től a 92 éves kutatóig terjed. Így például Péter László irodalomtörténész Radnóti első szegedi verséről írt, Pomogáts Béla, az Írószövetség egykori elnöke, az MTA Irodalomtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa a „Nem tudhatom” című, szintén emblematikus Radnóti-költemény világképéről értekezett. A fiatalabb generációk között pedig ott találjuk például Zelena Andrást, aki a komparatisztika eszköztárával és módszertanával írt tanulmányt József Attila és Radnóti költői világának párhuzamosságáról, vagy Szigeti Kovács Viktort, aki Radnótinak Orbán Ottó költészetére gyakorolt hatását elemezte. Zsoldos Sándor is filológiai jelentőségű írást közölt, egy kevéssé ismert, 1944-es Radnóti-töredékről. Radnóti 1930 és 1935 között a szegedi egyetem magyar és francia szakos hallgatója volt, és erről az időszakról is olvasható két tanulmány a kötetben, az egyik Miklós Péter, a másik pedig Rakonczai János tollából – ez utóbbi, a 92 éves nyugalmazott főiskolai tanár visszaemlékezése forrásértékű, hiszen 1936-ban szerzett tanári oklevelet a szegedi egyetemen Radnóti, Rakonczai tanár úr pedig akkor kezdte az egyetemet. Ugyanaz a világ, ugyanaz a miliő, és ugyanúgy Zolnai Béla volt a francia szakos professzora, mint Radnótinak – ez egy kuriozitás számba menő visszaemlékezés, amely a kötet értékét is növeli – emelte ki a szerkesztő.

no images were found