Majális: Jöttünk, vettünk, győztünk?

Mi a közös egy tízemeletes garázskocsmájában, egy Szeged melletti kisvárosban, a ligetben és Palicsban? Mindenhol tartanak szabadtéri sziesztát május elsején. Csakhogy mindenhol egy kicsit másként. A SZEGEDma.hu most egy igazán nagyot merített, hiszen egy határon átívelő "majálistúrára" vállalkozott, hogy a különbségeket, egységeket betűbe öntve tálalja fel, hogy kóstoljon szabadon az agy...

Reggel a Buborék Borozóban kellemes hagymaszagú kávéval készültünk Sándorfalvára, ahol már nem először szentelik május elsejét a foci isteneinek. Egy jó kedélyű - csak a miheztartás végett - színjózan festő,

Molnár József

egy linóleumvágó szikével szeleteli a pörköltbe való hagymát. „Én mindig ezzel csinálom, vékony a pengéje és éles, nagyon könnyedén szel, a húst is szikével vágom fel" - amit rögvest tapasztalok is. A Buborékban a törzsvendégek ünneplik egy pörköltfőzéssel és egy nagy berúgással a május elsejét - világosít fel a festő.

A Vasas Sándorfalván

Sándorfalva egy igazi futballváros. Szeged után itt van a megye legnagyobb utánpótlásbázisa, amit a Tóth János-emléktornára érkezett gyerekhad és az őket kísérő családtagok már a jelenlétükkel is megerősítenek. „Az emléktorna három éve vált igazi utánpótlás-találkozóvá" - avat be a részletekbe

Barna István

, a torna főszervezője. „Igazi nemzetközi kupa az idei, hiszen Aradról is érkezett egy csapat. A SZVSE, Szentes, Mindszent, Kistelek, Rendőr TE mellett NB-s csapatok, a Szolnok és a Vasas fiataljai is eljöttek. A füves és a műfüves pályáinkon alakítottunk ki két-két küzdőteret, a hét- és a tizennégy éves korosztálynak. A centerpálya lelátója mögött felállított sátorban büfé várja a vendégeket, a pálya mögött játszóház, szumó és élő csocsó." A főszervező elárulta azt is, hogy mintegy 350 főre főznek pörköltet 120 kiló húsból. Fél tizenegy körül ismét betekintek a Buborékba, ahol nagy a csönd. A tulajdonos épp a bográcsnak keresi a helyet a kocsma előtt. Krumpli, hagyma, marha felszelve, s mire a tűz fellobban, visszaszállingóznak a vendégek is.

Politika: A „hit gyüli" és Che távoli szelleme

Az újszegedi Erzsébet-ligetbe érkezvén először a pártok sátrait látogattam meg, melyekből igazi EP-kampány-hangulat áradt

(képeink az első galériában)

. Vagyis a Szonda Ipsos vagy a Tárki számainak kicsit bohém majálisos megtestesülését fedezhettük fel.

„A Fidesznek országosan több mint egy millió kopogtatócédulája gyűlt össze" - tudatta velem

Gyimesi László

, a párt szegedi elnöke. „A sátor előtt a

három csapás törvénytervezet támogatására gyűjtjük az aláírásokat

." Gyimesi nem tart az alacsony részvételtől az unós választásokon, hiszen ha a jobboldali tábor, a biztos szavazók elmennek, akkor „tönkre lehet verni az MSZP-t". „A szocialisták táborában felfedezhető a csalódottság" - teszi hozzá.

Nógrádi Zoltán

országgyűlési képviselő

szerint az apátia a legfőbb ellenségük. Ezt akarták elérni a szocialisták, de egy reményvesztett országgal nem lehet azt tenni, amit ők terveznek, tovább csapolni a pénzforrásokat. Be kell fejezni ezt a romboló, destruktív politizálást. A Fidesz egyébként marhagulyást főzött a vendégeinek, a sátor mögött pedig lehetett pónin lovagolni és íjászkodni is. A mozi bejáratánál a Jobbik sátra állt, akik már tavaly szeptember óta kampányolnak, erőteljesen hallatják a hangjukat.

Tóth Péter

szegedi elnökből áradt az optimizmus, szerinte a Jobbik nemhogy harmadik, hanem akár a második erő is lehet. Bizakodását arra alapozza, hogy szerinte a tradicionális baloldali szavazókörzetekben egyenlő arányban állnak az MSZP támogatottságával. Az EP-választásoktól az SZDSZ megsemmisülését várja az elnök, aki a másik kis párttal, az MDF-el kapcsolatban azt mondta, hogy

Dávid Ibolyáékat

is csak a Hit Gyülekezetének a támogatása mentheti meg. (A Jobbik egyébként kecskét főz.) Elindultam, hogy a kemény szavakra választ kérjek, de sem az SZDSZ, sem az MDF sátrát nem leltem, megtaláltam viszont a „túloldal" képviseletét, a Munkáspártot, ahol feltehettem régóta szorító kérdésemet: hol marad a magyar közéletből a szélsőbaloldal? Miért csak a skandinávoknál, németeknél vagy éppen az angoloknál, franciáknál kísért

Che Guevara

szelleme?

Zsiga Tamás

megyei elnök szerint az országban őket szándékosan mellőzi a média, és talán a bizalmatlanságnak az oka, hogy Kelet-Európában negyven évig „teszteltük" a kommunizmust, igaz, elmondása szerint annak egy nagyon torzult, hazug alakját. A szélsőségektől a könyék felé indulva megleltem a „bal bicepszet", az MSZP-tábort is, ahol

Kozma József

, az MSZP szegedi szervezetének elnöke készségesen fogadott. Szerinte a felmérésekhez közeli eredmények születhetnek, tehát a Fidesz 15-16 képviselőt küldhet Brüsszelbe, míg az MSZP 5-6-ot. Az a véleménye, hogy az EP-választásra rávetül a hazai politika, ami nem is baj, hiszen az európaiságunktól a hazai közéletet formáló erőket nem lehet elválasztani. Összefogás kell az unióban a magyar érdekekért, amiben van még mit tanulnunk. A nap folyamán egyébként az összes nagy „szoci vezér" kilátogat majd, hiszen ma van a szocialisták kampánykezdete - ha valaki nem tudná.

Ujjé a ligetben...

„Ne rohanj, az istenit" - hallom az idős házaspár férfitagjának utasítását, ahogy a politikától tisztes távolságban baktatok már, sodródom bódétól, standtól a kifőzde- és pecsenyeállásokig. Az ostrom elkezdődött, a hangulat az egyik oldalról így tömöríthető egy szóba: eladni, míg a védelem kulcsszava talán a felderítés. „Akkor inkább éhen döglök" - mondja a mögöttem sorban álló anyuka, aki a fiától értesül egy nagyobb társaság hatezer forintos fapados ebédszámlájáról. Kenyérlángost eszem, és iszom két korsó sört éttermi áron, közben amint szemlélődök, a hiányon gondolkodok. Valahogy a munka ünnepének a közösségi jellege mintha jelentősen átformálódott volna - és persze nem politikai értelemben. A családok rohannak, kígyóznak, leülnek, esznek, majd mennek tovább. Csoszog, megáll, topog, vár, leül, fal, feláll, siet, számol, fizet, vár megint, topog, integet, kézen fog stb. Nincs az a pokrócos kitelepülés a fűbe. Persze lehet, hogy nem is kell, ma ez az igény. A forgók, játékok tele, a giccses lufik fogynak, a színpadon pedig egymást követik a fellépők. Valójában mindenki jól érzi magát, legalább is úgy látszik.

Tízezrek Palicson is

Vajdaságba fotós kollégánk látogatott, s gyönyörű látvány fogadta. A Palicsi-tó festői környezetében, végig a parton, közel 2-3 kilométer hosszan sorakoztak a kézműves sátrak - alig akadt gagyi áru

(lásd második fotógalériánkat)

. Persze volt pecsenyés, és forgott a vurstli is, de a közeg közel sem azt a „zabálj és igyál, nyisd ki a pénztárcád" attitűdöt árasztotta a tóparton, mint az újszegedi ligetben. Inkább a hídi vásárhoz hasonlatos környezetben hömpölygött a több tízezres tömeg (a szervezők az eddigi tapasztalatok alapján 60 ezer emberre számítottak). Szabadon volt hagyva egy terület is, ahol bárki felállíthatta bográcsát, családok százai sütögettek. A szomszédos focipályán pedig - hasonlóan, mint Sándorfalván - pattogott a labda az ifjak között. Hazánkat a

Rendőr TE képviselte a gyerektornán.

A négy helyszínt egybevetve kirajzolódik egy modern társadalomrajz a délvidéki kultúrkör mai állapotáról. Nem mondom feltétlen, hogy csúnya a festmény, csak azt, hogy van, és ez az, így néz ki - a többi már az agy dolga...