Milyen ízületi betegségei voltak II. Ramszesz fáraónak? Volt-e szifilisz Kolumbusz visszatérte előtt Európában? Mióta van és hogyan fejlődött a tbc? Ilyen és hasonló kérdésekre keres válaszokat a paleopatológia tudománya. Idén Magyarországon tartja a francia paleopatológus egyesület – Groupe des Paléopathologistes de Langue Francaise (GPLF) – április 30-tól május 3-ig zajló éves konferenciáját.
Az 1980 óta fennálló GPLF éves konferenciáját először rendezik meg Franciaországon kívül (a rendezvény helyszíne általában a Toulon-i régészeti központ /CAV/). A francia-angol nyelvű tudományos tanácskozás április 30-án Budapesten veszi kezdetét a budapesti Francia Intézet vendéglátásában, majd Szegeden, a Móra Ferenc Múzeumban folytatódik a régi korok kórjainak beható boncolása.
A jeles nemzetközileg elismert kutatók által tartott több mint hatvan előadás egyharmada a fertőző megbetegedésekkel foglalkozik: tbc, lepra és más betegségek evolúciós kérdései, diagnosztikai problémái lesznek napirenden. „Mára már eljutottunk oda, hogy kilencezer éves leletekből a tbc DNS-ét is ki lehet mutatni, és ennek a közelmúltban megjelent szenzációnak a szerzőit is az előadók között üdvözölhetjük” – emelte ki Pálfi György, a Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszékének vezetője, a GPLF elnöke. Szó lesz a múmiák vizsgálatáról is: úgy a Természettudományi Múzeum Embertani Tárában lévő váci múmia-együttesről mint az egyiptomi múmiákról. A fertőzésekhez hasonlóan a tumoros betegségek kutatása is hosszú távú jövőt ígér ennek az interdiszciplináris területnek.
Fülön csípett kórokozók
A paleopatológia a régi emberi és állati maradványokon felismerhető vagy abból kimutatható kóros elváltozásokkal foglalkozik: múmiák és emberi csontmaradványok képezik általában a vizsgálati anyagot – itt kapcsolódnak az antropológia és az embertani gyűjtemények a kutatási területhez, így az SZTE is a maga harmincezres (Európa egyik legnagyobb) gyűjteményével. „Ma már lehetőség nyílik a régi maradványokból több ezer évvel ezelőtti kórokozók genetikai anyagát vagy fehérjemaradványait kivonni – így ezek a régi betegségek nagyon aktuálissá válnak, hiszen nem csak arra adhatunk választ, hogy sok ezer évvel ezelőtt volt-e tuberkulózis, lepra, vagy éppen szifilisz, hanem ‘fülön lehet csípni’ a kórokozót: a múltbéli biológiai maradványokat össze lehet vetni a mai mintákkal és reményeink szerint olyan fontos kérdésekre lehet a jövőben választ találni, amelyek ma is fejtörést okoznak a humánpatogén kórokozók kutatóinak” – magyarázta a terület jelentőségét a tanszékvezető.
Szegedi szög a kolombuszi dogma koporsóján
A konferenciának az egyetem mellett a Móra Ferenc Múzeum a legfontosabb partnere. Az intézmény nemrégiben hasznát is vette a paleopatológiai szakértőknek, hiszen a szegedi vártemplom középkori anyagának ásatásából származó leletek embertani feldolgozását az utóbbi években két doktorandusszal az Embertani Tanszék munkatársai végezték. Többek között a szegedi leletekkel sikerült egy újabb szöget ütni a kolombuszi dogma koporsójába: évszázados vita folyt ugyanis arról, hogy az Újvilágból származik-e a szifilisz. „Hangzatos volt összekapcsolni a 15-16. századi járványokat Kolumbusz legénységének visszatértével… Az első igazi mérföldkövet az óvilági szifilisz „helyzetének rendezésében” az 1993-as, akkori doktori témavezetőmmel, Olivier Dutour marseille-i professzorral közösen szervezett touloni konferenciánk jelentette. Egyéb esetek és leírások mellett egy késő-római kori magzatcsontvázzal tudtuk bizonyítani a szifilisz ókori jelenlétét Európában” – emelte ki Pálfi György. A szegedi vár ásatása ehhez a kutatáshoz szolgált egy újabb adalékkal. Két, szifiliszesnek bizonyult csontváz-maradványt találtak, az egyik tetemet például bizonyíthatóan még Mátyás király életében – tehát Kolumbusz útja előtt – temették újra a vártemplom átalakításakor.
