A munkások ünnepéről

Kádárék alatt lett a munkásból igazán „melós", aki nem dolgozni, hanem „melózni" jár, és kevés fizetése miatt már nem szervezkedik, nem követel, nem sztrájkol, hanem „tiltakozásul" rosszabb munkát végez, sunnyog, lóg, vagy megkurtítja a munkahelyi köztulajdont.

A baloldaliak szemében az ún. Horthy-korszak máig a magyar történelem legátkozottabb időszakának számít. Egy „antikorszaknak", ahogy a jeles történész, Litván György fogalmazott erről a szocializmus idején már uralkodó gondolkodásmódról. A „horthysta" átkosban a hárommillió koldus országa voltunk, írtam volt egy korábbi cikkemben, de akkor többé-kevésbé szabadon szervezkedhettek a szakszervezetek és a Szociáldemokrata Párt. A szervezett (szocdem) munkásokat öntudat feszítette. Büszkék voltak munkájukra, hivatásukra, munkás létükre, és nem utolsósorban abban gondolkodtak, hogy nekik jogaik vannak, és hogy jogaikat bővíteni és védeni kell. A szervezett (szocdem) munkások polgárosodni akartak: emberhez méltó élet- és munkakörülményekre vágytak, amihez példával a többségükhöz képest magasabb életszínvonalon élő kispolgári csoportok szolgáltak. Az öntudatos és büszke munkások öntudatosan és büszkén ünnepelték meg május elsejét, azaz saját céljaikat és eszményeiket - önmagukat. Május elseje a felemelkedni (polgárosodni) vágyó, kultúrát szomjazó és jogtudatos (!) munkások ünnepe volt. Rákosi Mátyásék megtették azt, amit Horthyék nem: felszámolták a Szociáldemokrata Pártot, és láncra verték a szakszervezeteket. A proletárok felett is gyakorolt diktatúrájukat proletárdiktatúrának, az állampártot meg a Magyar Dolgozók Pártjának hazudták. Kádár Jánosék szívesebben nevezték magukat a „dolgozó nép" hatalmának meg Munkás Pártnak, s bár az ő idejükben az életszínvonal és a szociális biztonság terén érdemi változások mentek végbe, a szakszervezetek hatalmat kiszolgáló szerepe megmaradt, és május elsején továbbra is főleg a jogfosztásért cserébe atyáskodó és gondoskodó rendszert ünnepeltették az emberekkel. Kádárék alatt lett a munkásból igazán „melós", aki nem dolgozni, hanem „melózni" jár, és kevés fizetése miatt már nem szervezkedik, nem követel, nem sztrájkol, hanem „tiltakozásul" rosszabb munkát végez, sunnyog, lóg, vagy megkurtítja a munkahelyi köztulajdont. Jobb esetben túlmunkával önkizsákmányolja magát. Ezek a „melósok" május elsején már nem ünnepeltek semmit: a munkásöntudatból és -büszkeségből munkaszüneti nap, vurstli és sör-virsli buli maradt.