Megemlékezést és koszorúzást tartottak pénteken Dankó Pista szobránál a prímás halálának 106. évfordulóján. A Stefánián mintegy hatvan ember tisztelgett a híres dal- és nótaszerző emléke előtt.
A koszorúzáson Majzik István, a Magyarnótaszerzők és Énekesek Dél-Magyarországi Egyesületének elnöke köszöntette az egybegyűlteket, beszédet mondott Szalay István, Szeged egykori polgármestere. Közreműködött Báder Béla és cigányzenekara, énekelt Kurina Irén, majd Gyuris Imre – a megemlékezők körül meg-megálltak a járókelők, és lelassítottak az autók.
A város képviseletében koszorút helyezett el Kerek Attila, Tóth Károly, id. Boros Gyula és Szalay István. Koszorúzott a zeneművészek szakszervezetének megyei megbízottja, Báder Béla, a Magyarnótaszerzők és Énekesek Dél-Magyarországi Egyesületének egyesületi elnöke, Majzik István, valamint virágot és koszorút helyeztek el szeged lakosai.
Ezt megelőzően a temetőben is megkoszorúzták Dankó Pista sírját, ahol Majzik István mondott beszédet, és a zenekar mellett Gulyás Mihály és Monostori Dezső közreműködött.
Dankó Pista 1858. július 13-án vagy 14-én – pontos születési ideje vitatott – Szeged-Fölsőtanyán (ma: Szatymaz) született muzsikus cigánycsaládba. Már nagyon korán megmutatkozott a tehetsége, 15 évesen saját zenekara volt. Életművében több mint félezer dallam, nóta szerepel, melyek révén a magyar nóta történetének egyik legnagyobb alakjaként emlegetik. Döntő fordulat életében, mikor megismerkedik Pósa Lajos költővel, attól kezdve együtt dolgoznak a dalokon. 1890-ben saját daltársulatot is szervez, és járja az országot, külföldön pedig Oroszországba is eljut. Bár nótái hallatlanul népszerűek, a kezdetleges szerzői jogok miatt általában szegénységben és nélkülözésben élt, majd a tüdővész korán, 1903-ban elragadta. Temetésén a félezer dalát jelképező ötszáz cigányzenész kísérte utolsó földi útján.
