Közélet

Történelem - máig

Történelem - máig

2009. február 25., szerda
Történelem - máig

Magyarországon 1948 és 1989 között a kommunista diktatúra idején Rákosi Mátyás, és a nála alig jobb Kádár János vezetésével az elvtársak ávósokkal, pufajkásokkal, besúgókkal hálózták be az egész magyar társadalmat. Moszkvából irányított rendszerük a hazugságra épült, s lényege nem volt más, mint a Szovjetunió érdekeinek föltétlen és hatékony kiszolgálása. A kommunizmus áldozatainak sora azonban nem zárult le 1989-ben.

2000 óta a kommunizmus áldozatainak emléknapja február 25. 1947-ben ugyanis a polgári politikai hagyományokat követő és a két évvel korábban a választásokon a szavazatok több mint felét megszerző Független Kisgazdapárt (FKGP) főtitkárát,

Kovács Bélát

ezen a napon fogták el szovjet karhatalmisták és hurcolták a Szovjetunióba. A kommunista diktatúra kiépítői ekkor már a látszatra sem adtak: vád és eljárás nélkül került fogságba a kisgazda mozgalom egyik vezetője. Kovács Béla a Pécs melletti Patacson született 1908-ban. Szegény kisparaszti családból származott. Négy elemi és polgári iskolai év után mezőgazdasági tanfolyamokat végzett, majd pincérként dolgozott. 1926-ban megnősült, s a felesége révén szerzett és az általa gyarapított földeken gazdálkodott (1945-ben mát mintegy harminc kataszteri holdon). Az 1930-as években csatlakozott a keresztény világnézeti alapon álló, ugyanakkor a dolgozó parasztság megélhetésének biztosítását, a földreformot és a szociális igazságtalanságok fölszámolását követelő Független Kisgazdapárthoz. Ezután előbb a párt Baranya vármegyei főtitkára, később országos főtitkárhelyettese lett. Politikai pályájának fölfelé ívelése a második világháború után vette kezdetét. 1944 és 1947 között több fontos kormánypozíciót is betöltött (belügyminisztériumi államtitkár, földművelésügyi miniszter). 1946 februárjában lemondott a miniszteri posztról, s mint főtitkár erejét a kisgazdapárt szervezésére fordította, s nem sokkal később a párt lapja, a Kis Újság főszerkesztője lett. 1947. február 25-én a szovjet hatóságok letartóztatták, és bírósági tárgyalás nélkül húsz év kényszermunkára ítélték. Csak 1955-ben tért vissza Magyarországra, azonban továbbra is házi őrizetben volt, s csak 1956 májusában szabadulhatott ki. Több nyelvet is (az oroszt és a németet) elsajátított a fogságban. Az 1956. évi forradalom napjaiban az ismét megszervezett FKGP elnökévé választották. Október 26. és 31. között földművelési miniszter, november 2. és 4. között államminiszter volt

Nagy Imre

kormányában. A kényszermunkatáborban és a börtönben Kovács Béla megismerkedhetett a kommunista diktatúra embertelen módszereivel. Ennek hatására megbetegedett, fizikailag és lelkileg megtört ember lett és az 1956 után ismét berendezkedő diktatúra fölhasználta: országgyűlési képviselő lett, s a falvakat kellett járnia és a szövetkezetesítés mellett agitálnia. Az állandó félelem, a folyamatos üldözés és megfigyelés fölmorzsolta erejét, súlyos szívbetegségben halt meg 1959. június 21-én. Természetesen nem csak Kovács Béla volt a kommunizmus áldozata, hanem rajta kívül több millióan világszerte. Magyarországon 1944 vége óta - mióta a szovjet csapatok megjelentek a trianoni állam határainál - tervszerűen és tudatosan készült a Moszkvából vezérelt kommunisták elszánt kis csoportja a hatalom mielőbbi átvételére (ezen moszkoviták közé tartozott többek között

Rákosi Mátyás, Révai József, Gerő Ernő,

Nagy Imre is). 1947-ban csalással megnyerték a parlamenti választásokat, 1948-ban minden polgári ellenzéki pártot fölszámoltak, de nem engedték önállóan működni a baloldali Szociáldemokrata Pártot sem. 1949-ben már csak a Rákosi vezette Magyar Függetlenségi Népfront indíthatott jelölteket az országgyűlési választásokon, s ekkor bevezették a szovjet mintájú alkotmányt is. 1950-ben az ezer év alatt kialakult magyar közigazgatást is szétverték - átszervezték szocialista módon - és bevezették a tanácsrendszert. Magyarországon 1948 és 1989 között a kommunista diktatúra idején Rákosi Mátyás, és a nála alig jobb Kádár János vezetésével az elvtársak ávósokkal, pufajkásokkal, besúgókkal hálózták be az egész magyar társadalmat. Moszkvából irányított rendszerük a hazugságra épült, s lényege nem volt más, mint a Szovjetunió érdekeinek föltétlen és hatékony kiszolgálása. A kommunizmus áldozatainak sora azonban nem zárult le 1989-ben. Napjainkban is nyögjük valamennyien Kádár János országának szörnyű örökségét: az államadósságtól a megkopott nemzeti öntudaton keresztül gulyáskommunista pszeudokonformizmus iránti nosztalgiáig.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.