Házasság Hete: A házasság öröm és erőforrás!

„A házasság nem intézmény, hanem szeretetközösség, amely örömforrást jelent, védelmet nyújt és erőt ad" - ezzel a mondattal hívták a Házasság Világnapja alkalmából szentmisére és egy tanúságtevő belvárosi felvonulásra a szegedieket vasárnap délután.

A Házasság Világnapjának ünneplése hazánkban még nem tekint vissza hosszú múltra, Szegeden pedig csupán második alkalommal került rá sor. Az egyhetes programsorozat több családpasztorációval foglalkozó közösség és szervezet (Egyházmegyei Családpasztorációs Iroda Fészek Nagycsaládos Egyesület, Házas Hétvége Mozgalom, Karizmatikus Megújulási Mozgalom, Fokoláre - Új Család Mozgalom) összefogásával jött létre. Az értéket képviselő, örökre szóló elköteleződésnek igenis van létjogosultsága a 21. században is - hirdetik a rendezvény szervezői. A Házasság Hete ünnepi szentmisével kezdődött vasárnap délután a szegedi dómban, melyet szinte teljesen megtöltöttek a gyermekeikkel körülvett fiatalabb, illetve a kettesben érkező idősebb párok. A misén

Tóth Péter

családi zenekara játszott, a templom oldalhajójában pedig kiállítás nyílt hittanos gyerekek család témakörében készült rajzaiból. A résztvevőket

Csányi Sándor

és felesége,

Tekla

, a Szeged-Csanádi Egyházmegye családreferensei köszöntötték. Arra biztatták a jelenlévőket, hogy folyamatosan erősítsék egymást a hitben: Krisztus kegyelméből az életre elkötelezett férfi és nő egy új valóságot teremt.

Kondé Lajos,

pasztorális helynök szentbeszédében az általánosan elterjedt két összefonódó gyűrű képe mellé a házasság egy új jelképét mutatta fel: egy kelyhet. A kehelyhez hasonlóan a házasság is befogadja a profán dolgokat, de amint a kehelybe kerülő bort, úgy a világból az életközösségekbe bekerülő élményeket is átváltoztatja Isten kegyelme. Párhuzamaiban kiemelte, hogy a díszes kehely két ember kapcsolatának gyönyörűségét villantja fel, és mivel egyedi és míves kidolgozású, akár egy tiszta házasság - példaként kell állítani az emberek elé: „Minden házasság Isten remekműve, amit megáldott, megszentelt és széppé tett. Azért imádkozunk, hogy mások is tudjanak rácsodálkozni a keresztény házasságok szépségére" - mondta Kondé Lajos. Nem szabad elrejteni a világ elől ezt a kincset, mert Isten azért áldotta meg a kapcsolatokat, hogy azokkal a nagyobb közösség javára szolgáljanak a benne élők. A misét követően a családreferensek arra hívták a jelenlévőket, hogy a templomból kilépve a város nyilvánossága előtt tegyenek tanúságot a házasságba vetett hitükről egy belvárosi fáklyás felvonulás során. Csányi Sándor úgy fogalmazott: a házasság méltatlanul háttérbe szorult, ezért kell ennek jelentőségére minél többféle módon felhívni a figyelmet: „Hiába hiszik sokan, hogy a munkahelyükön mennyire fontosak - rá kell jönnünk, hogy egyedül csak a házasságban vagyunk pótolhatatlanok." A manapság gyakran hangoztatott ellenérv - mely szerint ez csak egy papír, ami nem számít - helyett az életre szóló elköteleződést és az ebből fakadó erőt állította szembe. A dóm kapuja előtt egy alsóvárosi házaspár,

Kaszper Pál

és

Zsuzsanna

meséltek tizenöt évnyi házasságuk tanulságairól, nehézségeiről és örömeiről. A megható tanúságtétel végkövetkeztetése, hogy a házasságban élők közösen alkotnak egy egészet, de ezért a kapcsolatért mindketten együtt felelősek. A fáklyás felvonulás alatt

Fábri Géza

és

Ivánovics Tünde

, valamint a Mester Tanoda hallgatói zenéjükkel és énekükkel tették ünnepibbé a hangulatot. A Dugonics téren és a Kárász utcán keresztül haladó menet a Széchenyi térre érve Szent István és Boldog Gizella szobra mellett állt meg. A résztvevőkön kívül számos járókelő is meghallgatta a szobor tövében felsorakozott tizen- és huszonéves fiatalok vágyait, elképzeléseit, reményeit a házasságról. A kifejezetten komoly gondolatok közül egyet kiragadva - „A házasság érték és hivatás. Teljes odaadást kíván, teljes elköteleződést." - az a remény fogalmazódhatott meg a jelenlévőkben, hogy talán nincs veszve minden, ha a fiatalok között akadnak néhányan, akik még így gondolkodnak.