Farsangi hancúrozások

Cikkünk frissítése óta eltelt 13 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

„Fordulj, bolha!”, „kútba estem!”

Fotók: Gémes Sándor

A húsvéti nagyböjtöt megelőző jeles időszak, a farsang szokáshagyománya a karácsonyi ünnepkör után a leggazdagabbnak mondható, de amíg a karácsonyt a megbékélés, a magasztosság, a visszafogottság, a szent áhítat jellemzi, a farsangot a féktelenség, a harsánysággal vegyes bujaság.

A farsang elnevezés a Révai-lexikon szerint a német „fasen”, „faseln” (mesélni, pajkosságot űzni) igékből eredeztethető, a Magyar Néprajzi Lexikon nyomán viszont bajor-osztrák jövevényszó: a „vaschang”-ból származik, egy bizonyos jelentése Magyarországon a középkorra tehető és német hatás eredménye. (Ez azt is bizonyítja, hogy noha a karnevál, amely olasz jövevényszó, számos európai nyelvben megtalálható, a magyarban nem honosodott meg.)
A farsang hosszú is lehet, meg rövid is (kilencedik hétnél hosszabb, negyedik hétnél rövidebb sohasem) attól függően, hogy mikorra esik a húsvét, amely ún. mozgóünnep. A Százéves Farsangkalendárium (1800-tól 1899-ig) ezt így fogalmazza meg: „A’ farsang rövidségét vagy hosszát a’ tavaszi éjnapegyen után következő holdtöltje határozza meg. Ha tehát tavasz kezdetekor (21. Mártius.) ezen napra esik a’ holdtölte, és az utána következő nap vasárnap, a’ húsvét már 22. Mártiusban ünnepeltetik, ‘s ekkor a’ farsang legrövidebb. De ha a’ tavaszi holdtöltje úgy esik, hogy a’ húsvét csak 25. Áprilisra esik, tehát akkor leghosszabb farsangunk van.” Az öregek úgy tartják, ha a farsang rövid, a lányok megvénülnek, ha meg hosszú, akkor a vénlányok is férjhez mennek. Az idén április 12-re esik húsvét, elég hosszú tehát a farsang, nem mondhatjuk, hogy „ollyan kurta, mint a Vigano leányinak a derekok” – ahogyan Csokonai a Dorottya bevezetőjében írja, nősülni mindenképp érdemes, mert a hiedelem szerint a farsangi menyecske ügyesebb, mint a késő őszi. A táncból, a mulatozásból, mókázásból öregnek, fiatalnak ki kell vennie a részét, mert ha ilyenkor nem hagyja abba a munkát, nem tombolja ki magát tisztességesen, később lusta, tehetetlen lesz.

Fonóházi játékok

A farsangi alakoskodó, dramatikus játék szereplői régebben egyaránt voltak felnőttek és gyerekek, akik különböző maskaráknak öltöztek (gólya-, kecske-, ló-, medvealakoskodás), s úgy járták a falut. A házakhoz mentek koledálni, kolbászt, szalonnát, farsangi fánkot, pénzt stb. kaptak, s az adománygyűjtő szokás végén nagy mulatságot tartottak. Az ősztől farsang végéig tartó fonó volt a táncnak, a játéknak, a vigasságnak az állandó helye. Általában olyan házaknál tartották, ahol kevés családtag volt (főleg özvegyasszonyoknál), mert ott nem zavart a gazda, és az idelátogató legényekkel jobban hancúrozhattak a lányok, menyecskék.
A fonóházi játékok többsége a párválasztásra irányult, s jellemzője a fojtott erotika volt. A csizmavarrást sok helyen játszották, lényege az volt, hogy két lány egy-egy csizmával a kezében leült a földre, s a csizmák szárával nagyokat csapott egymás ülepére. Az ügyetlenebb törvényszerűen „felfordult”, s a férfiak nagy örömére kilátszott a csupasz hátsója. (Ugyanezért a látványosságért táncoltatták „halálra” a menyecskéket a fársángok.)
A „fordulj, bolhá”-nak és a „kútba estem”-nek a csókszerzés volt a célja. Az előbbinél egy legény leült a ház közepén lévő székre, s amikor megszólították („Fordulj, bolha!”), azt válaszolta, addig nem fordul, amíg a kiválasztott lány meg nem csókolja. Aki erre nem volt hajlandó, zálogot adott, amit szintén csókkal lehetett kiváltani. Az utóbbinál is a lány a „szenvedő alany”, ha nem húzza fel a legényt, s nem ad csókot, orsójáról lehajtják a fonalat.
Farsangkor (az igazi mintájára) gyakran rendeztek „lagzit” is a fonóban, volt ott menyasszony, vőlegény, násznagy, nyoszolyólány, vendégek, pap, egész lakodalmas menet, csak az esketés sikeredett mindig lazábbra a megszokottnál. A „pap” például a következőket mondta: „Az Isten szeressen,/Soha meg ne verjen,/Egyik szerencsétlenségből/A másikba vessen./Tegyen a jó Isten boldoggá,/Mint a szederindát, földönfutóvá./Szorítson az Isten egy dióhajba,/S Török Gyuri hordozzon a seggelyukába.”
A farsang a párválasztás, házasodás, lakodalmak ideje volt. Úgy tartották, aki ilyenkor nem tud megházasodni, az még egy évet várhat. Nemcsak a lakodalmak voltak sűrűbbek, hanem a vadházasságok is. Egyszerűen megfogták a kútnál a lányt, és hazavitték, mint a szabin nőket – szóval loptak – mindenki nagy örömére.

Előző sztori

Újszegedi délután(ok): Puskás Ferencre emlékeznek

Következő sztori

Forró fejjel a „hideg napok”-ról