Írjon nekünk

ARC

Élő Napod legyen

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/tuti.jpg

Megjelent:

Fotó: Gémes Sándor

25 éves népdalénekesi pályafutását ünnepelte a 28 éves Ivánovics Tünde, a Mentés Másként Trió énekese. Az együttesnek most jelent meg harmadik a lemeze, mely az Élő Nap címet viseli. A Nap a moldvai csángók számára olyan bolygó, amely az egész életüket befolyásolja. Az Élő Napod legyen! köszöntésük például azt jelenti, sikerüljön minden, amit elterveztél – magyarázza Tünde az album címét.

Az 1999 óta Szegeden élő és a Piarista Mester Tanodában népi éneket tanító, újvidéki születésű, 28 éves Ivánovics Tünde november 28-án ünnepelte népdalénekesi pályafutásának 25 éves évfordulóját. A Népművészet Ifjú Mesterének Újvidéki Színházban megrendezett koncertjére eljöttek mindazok, akik valamilyen formában segítették, egyengették vagy támogatták Tünde pályafutását, együttműködtek vele vagy csak tisztelik, szeretik a művésznő csengő hangját, bájos, megkapó személyiségét. A Mentés másként nevű zenekarával a napokban jelent meg harmadik CD-jük Élő Nap címmel.

– Egy kis fejszámolás után kiderül, hogy hároméves korodban (alsó képünkön) kezdődött énekesi pályafutásod.

– Ha az óvodáskori fellépéseket is beszámítjuk, akkor valóban negyed század telt el azóta, hogy először színpadra álltam. Az újvidéki Szerb Nemzeti Színházban – a Magyar Szóban megjelenő korabeli beszámoló szerint – a Nincs szebb a virágnál című népdalt adtam elő. Sohasem volt kérdés, hogy én ezt akarom-e csinálni. A népdalokat és nótákat gyűjtő nagyapámtól sokat tanultam, apukám pedig rendszeresen megvette az akkor kapható népdalfüzeteket. Mivel korán megtanultam zongorázni, lepötyögtem a dallamot és megérzéssel állítottam össze a nótacsokrokat. Nyolc-kilencéves koromban megnyertem a vajdasági Szólj síp, szólj! című népzenei vetélkedőt, amelyet az Újvidéki Magyar Rádió fiatal tudósítói indítottak. Járták a térség általános iskoláit és felvették a tanító nénik által ajánlott diákok hangját, majd a rádióban kihirdették a győztest. Először második lettem és annyira megsértődtem ezen, hogy a következő évben nem is indultam. Aztán első lettem és nyolcszor megnyertem a vetélkedőt.

– Egy helyen azt nyilatkoztad, hogy immár zsűrizni jársz vissza a Vajdaságba, és ott senkinek sem kell elmagyaráznod, mi fán terem a népdal. Ellenben Szegeden mindent elölről, az alapoktól kell kezdeni, mert nincs olyan összetartó közeg, mint odaát, mely fontosnak tartja a gyerekek népzenei nevelését.

– A 7. éve működő Piarista Mester Tanoda művészeti iskolaként nagyon fontosnak tartja a népzenei oktatást. Jár hozzánk olyan diák is, aki már az alapítás óta tagja intézményünknek, a legfiatalabb tanítványom pedig 5 éves. Mégis úgy érzem, hiányzik valamilyen külső közeg, ami ösztönözné a gyerekeket arra, hogy népzenével, néptánccal foglalkozzanak. Magyarországon talán értelmét veszíti a népzene, mert eleve adottnak érezzük, hogy az utcán járva magyarul beszélhetünk és gondolkodhatunk. A Vajdaságban létrejött egy olyan világa a népzenei mozgalomnak, ami kicsiben talán a magyarországi táncház-mozgalmat mintázza. Az anyaországban divattá vált a népies öltözködés, a tarsoly- és kalapviselet, a külsőségek, de belül, a lélekben mégis hiányzik valami. A népművészet egyfajta alternatív szórakozásnak, jópofa dolognak tűnik, komolyan belemerülni kevesen mernek. Akik mégis megteszik, többnyire előadóművészek lesznek, ugyanakkor kevesen vállalják, hogy oktassanak is és továbbadják a tanultakat. Márpedig én úgy gondolom, hogy a tehetség, ami bennünk van, az olyan kincs, amit kaptunk valakitől és kötelesek vagyunk megosztani azt azzal a közösséggel, amelyben élünk. Ha mi nem tesszük, ki fogja? Az iskolánkban éppen ezért aktív alkotásfolyamat zajlik, s azt szeretnénk elérni, hogy tanítványaink sajátjuknak érezzék a népzenét. Nálunk, a Vajdaságban nem adatott meg az a zenei élet, ami az aktív táncház-mozgalomban megvolt, viszont kárpótolt bennünket, hogy állandóan felléphettünk és mindig újat tanulhattunk. Egészen más a küldetése egy határon túli előadónak, énekesnek, táncosnak, mint az anyaországinak. Ahogy őrzi, hirdeti a magyar kultúra és nyelv továbbélését, ezáltal tudatosítja másokban is a nemzeti hovatartozás szükségességét, megmaradásunk nemes eszméjét. Ha az ember úgy érzi, nem tartozik sehova, semmilyen közeghez, akkor történik az, hogy elveszíti a talajt a lába alól.

– A NATO-bombázások idején, 1999-ben jöttél át Szegedre. Tervezted az elszakadást?

– Az ember nem tervezheti, hogy egyszer csak bombák kezdenek hullani a fejére. Éppen akkor jöttem át, amikor egyetemet kellett választanom. Matuska Márton, újvidéki író kísért el, s közbejárt az érdekemben a Szegedi Tudományegyetemen. Ekkor már mindenki beadta az egyetemi felvételi jelentkezését, jócskán elkéstem. Májusban felvételi elbeszélgetésre hívtak, s elhitték, hogy én ezt komolyan szeretném. Nagyon hirtelen történt minden, otthonmaradt az énekegyüttesem, itt senkit nem ismertem, egyetlen barátom sem volt. Hál’ Istennek, Szeged közel van, s most már örülök, hogy így sikerült minden.

– Szegeden élsz, a munkád, barátaid is most már ide kötnek, miért nem itt került sor a 25 éves jubileumod megünneplésére?

– Újvidéken születtem. Minden eddig megjelent CD-m után az Újvidéki Színházban tartottunk bemutatót. Úgy érzem, kötelességem számot adni az otthoni közönségnek arról, hol tartok jelenleg. Azért esett a választásom szülővárosomra, mert oda mindenkit el tudtam hívni, aki a számomra fontos volt, aki támogatott és segítette pályámat. Szegedről egy díszvendég jött, Simoncsics János, a Bartók Béla Művelődési Ház igazgatója, aki Szegeden egyengette utamat. A koncert egyfajta köszönet volt énekegyüttesemnek is, amelyet én alapítottam 1998-ban, elég fiatalon. A tagok közül sokan már anyukák, abbahagyták az éneklést, de erre az eseményre ismét összeálltunk. Az egyik tag Ausztriából utazott haza, hogy együtt lehessünk. Nagyváradról is jött egy zenekar, őket egy gyimesi táborban ismertem meg. Kérték, legyek az énekesük. Meg is jelent két közös lemezünk Erdélyben, de aztán a távolság miatt abbamaradt az együttműködésünk.

– Együtteseddel, a Mentés másként trióval a napokban jelent meg Élő Nap című, moldvai dalokat tartalmazó harmadik CD-tek. Erről mit kell tudni?

– A Nap a moldvai csángók számára olyan bolygó, amely az egész életüket befolyásolja, meghatározza. Az Élő Napod legyen! köszöntésük például azt jelenti, sikerüljön minden, amit elterveztél magadnak, menjen minden gyorsan, gördülékenyen. Aki ismeri a csángókat, az tudja, hogy ők úgy kelnek és úgy fekszenek, mintha minden napjuk az utolsó lenne. Az esti imádsággal tényleg úgy gondolják, másnap már nem biztos, hogy felébrednek. Lehet, a kakasszó nekik már nem szól többé, ezért elszámolnak minden egyes napjukkal. Nagyon szép, nagyon mély kívánság ez.

Berecz Andrással is volt december 5-én közös fellépésetek.

– Andrást a vajdasági népzenei táborokból ismerjük. Emlékszem, eleinte úgy állt hozzá a munkához, hogy ő ezeket a gyerekeket bármire megtanítja. Aztán első nap után teljesen berekedt, mert mi úgy énekeltünk, hogy belerepedt a ház. El volt képedve attól az erőtől, amit ott talált. Ő is azt vallotta: „Úgy kell énekelni, hogy beleremegjen az ég is.” Andrással folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, éberen figyel ránk és követi pályafutásunkat. December 5-én egy olyan vállalkozásának lehettünk részesei, amelyben az általa gyűjtött Rokonok söre című csuvas népdalokat adtuk elő a budapesti MOM-ban – számos más vendéggel együtt. Fantasztikus, hogy Andris milyen sallangmentesen tálalja ezeket a gyönyörű dalokat. A csuvas népzene nagyon hasonlít a mi legrégebbi népzenei rétegeinkhez. Ők is szeretik dalaikban a természeti képeket emberekre vonatkoztatni: pl. „Túr a disznó, ha gyöpre mehet,/Tartok én szeretőt,/Ha lehet.” Ezt mindenki ismeri, azon viszont kevesen gondolkodnak el, hogy az első sorból tulajdonképpen tudni lehet, mi következik. A csuvasok számára a rokonok tisztelete szent. December 5-én a népszavazás ellenmozdulataként ezt fontos volt megfogalmazni, a koncert a mélységes rokonszeretetről és -tiszteletről szólt. A cím is erről tanúskodik, a csuvasok rituálisan megfőzik a mézes sört, majd addig énekelnek egymásnak a kölcsönös tiszteletről és megbecsülésről, amíg teljesen el nem bódulnak a nagy szeretettől, meg a sok sörtől. A dalok mindenről szólnak. Számukra a nyárfa lengedezése a rokonok integetésével rokonítható. Ha jobban beleássuk magunkat a témába, rájövünk, hogy tulajdonképpen mi is ugyanezt csináljuk, a magyar nép is ugyanígy gondolkodik, hasonlóak a természeti képpel történő dalindításai, csak jellemzően többet foglalkozunk magunkkal.

Aki kedvet kapott a népzenéhez, a Mentés Másként Trió dalait a honlapjukon meghallgatja.

ARC

Lélegzetelállító felvételeken tárulnak elénk Szeged éjszakai fényei

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/tuti.jpg

Megjelent:

Szerző:

Kaszás Imre amatőr fotós kiváló felvételeinek köszönhetően most elénk tárul a kivilágított Szeged.

Tovább olvasom

ARC

Bátyi Zoltán: Az élet sokkal izgalmasabb történeteket tud írni, mint én

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/tuti.jpg

Megjelent:

Szerző:

Jogász és újságíró végzettsége is van, több mint 7000 cikk, tizenöt saját könyv köthető a nevéhez

Tovább olvasom

ARC

“Botka László Szeged Karácsony Gergelye” – videó!

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/tuti.jpg

Megjelent:

Szerző:

A helyi homokozón kívül nem talál másik játszóteret magának – hangzott el a Hír TV Főhős című műsorában.

Tovább olvasom

Aktuál