Közszolgálat

Cikkünk frissítése óta eltelt 13 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Amíg a kilencvenes évek elején csak Szegeden, az akkori JATE bölcsészkarán lehetett egyetemi szinten elsajátítani a kommunikáció tudományát, addig ma már szinte nincs olyan felsőoktatási intézmény, ahol ne folyna ilyen képzés, nem is beszélve a megszámlálhatatlan OKJ-s gyorstalpalóról. Ami szép dolog, csak éppen piaci igény nincs rá.

Több sebből is vérzik a honi médiapiac, azon belül is a televízióké. Egyfajta állatorvosi ló ez, mely hűen mutatja be az országot és annak működését. Ahol semmi sem az, aminek lenni kéne, ahol semmi sem úgy megy, ahogyan kellene. Tudom, hiszen egy ideje személyesen is érintve vagyok az ügyben.
Sztárok, percemberek uralják a képernyőt, akik még véletlenül sem tehetségük folytán kerültek oda, ahova. Miközben a közszolgálatiság közelít a nullához, merthogy ez manapság inkább számít valami ósdi fogalomnak, mintsem értékközvetítésnek.
Meggyőződésem, hogy a hiba már az alapoknál belekerül a rendszerbe, s ezért a gondok orvoslását a feje tetejére állított kommunikációs oktatással lenne érdemes elkezdeni. Mert amíg a kilencvenes évek elején csak Szegeden, az akkori JATE bölcsészkarán lehetett egyetemi szinten elsajátítani a kommunikáció tudományát, addig ma már szinte nincs olyan felsőoktatási intézmény, ahol ne folyna ilyen képzés, nem is beszélve a megszámlálhatatlan OKJ-s gyorstalpalóról. Ami szép dolog, csak éppen piaci igény nincs rá.
Ma az a helyzet, hogy a kommunikátorokat „sztárok” képzik, hiszen az iskolába akkor jelentkeznek tömegesen a fiatalok, ha azt látják, hogy mindenféle tévés arc fog a tanév során okosságokat beszélni. A Tények riportere meg a Fókusz sztárja, az valami, azoktól lehet ellesni a szakmát, a műfajismereti előadásra meg járjon az, akinek elmentek otthonról. Csakhogy a tévés arcokkal az a baj, hogy többségük egy többnyire vizuális alapokon nyugvó casting után mindjárt ott találta magát a kamera előtt, meg a bulvárújságok címlapjain. Hogy néhány hónapnyi alsegédgyakornoki státus után először saját névvel nyomtatásban megjelenni micsoda érzés, arról ők nem igazán fognak tudni beszámolni.
És ennek egyenes következménye, hogy a regionális vagy helyi tévékben az ifjú titánok mindenáron naplósra veszik a figurát, mert úgy lehet csak felfedeződni, a botrányoktól mentes, de az emberek mindennapjait megkönnyítő ügyekkel meg nem foglalkozik a kutya sem.

Előző sztori

Helyben hagyta az SZTE EHÖK elnökét elmarasztaló fegyelmi határozatot a Csongrád Megyei Bíróság

Következő sztori

SZIN – egyre magasabb szint