Maszkaland-gyerektoll: Dagerrotípia és akadályverseny

Cikkünk frissítése óta eltelt 14 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.
Fotók: Gémes Sándor

Folytatjuk Varga Sára, egy 13 éves kislány tudósítását a Magyarországi Alternatív Színházi Központ Egyesület által rendezett 18. THEALTER gyerektáboráról.

“Ma reggeli tornával kezdtük a napot a Maszkalandon. Valaki középre állt, és az ő mozgását kellett utánozni, majd kiválasztotta ‘utódját’. Miután mindenki jól elfáradt, kezdődtek a foglalkozások. Én ma a fotóműhelyt választottam.

Saját készítésű fényképezőgépet gyártottunk. Ehhez a bonyolultnak látszó művelethez elég egy sötét doboz egy nagyon kicsi lyukkal. A dobozba speciális lapot tettünk, majd befogtuk a lyukat, és kimentünk a világosra. Elengedtük, és egy percig egy helyben álltunk. Újra befogtuk a lyukat, és vissza a sötétbe, ahol a fiúk már javában ‘éjszakai’ bunyóztak, mikor is lehetne erre jobb alkalom… Mikor végre nyugi lett, kivehettük a lapot a dobozból, amiből előhívással kép lett. (Nem mi végeztük ezt, mert az előhívószer foltot hagy.) A fekete-fehér kép egész jóra sikerült, nagyon élveztem.

Ezután jött újra az átalakulás, felnőttek is próbálkoztak, lett így Kató nénink, Pallas Athénénk. A gyerekekből lett zombi, két úrihölgy, Elvis és még sok más. Lesikáltuk a sminket, megszabadultunk a ruháktól, és elsétáltunk ebédelni.

Mire visszaértünk, kezdődött is az akadályverseny. Állomásról állomásra mentünk térkép segítségével. Rímet faragtunk, mozaikot raktunk, húsz kézzel rajzoltunk, és ez idő alatt a tábor indulóján törtük a fejünket a Micimackó dallamára. Amire célba értünk, csak kieszeltünk egy szöveget. Mindenki elénekelte a saját indulóját. Ez volt a miénk:

‘Egy napon, mikor megérkeztünk, úgy éreztük, uncsi lesz,
De rájöttünk, hogy ez a Maszkaland, és minden napra egy kaland…’
Magamban dúdolom most tovább.

Ám a saját előadás után jólesik egy kis igazi is.

Egy pantomim előadást néztünk meg, a sok ricsaj után élvezet volt. Néhányan részt is vettek benne.

Előadás után lufikkal indultunk haza, de mindenki csak egyet kapott, hogy el ne repüljön.”

Varga Sára

Előző sztori

Nyilvánosságra hozták a felvételi ponthatárokat

Következő sztori

Gyimesi László: Hová lett a Biopolisz?