Folytatjuk Varga Sára, egy 13 éves kislány tudósítását a Magyarországi Alternatív Színházi Központ Egyesület által rendezett 18. THEALTER gyerektáboráról.
“Ma reggeli tornával kezdtük a napot a Maszkalandon. Valaki középre állt, és az ő mozgását kellett utánozni, majd kiválasztotta ‘utódját’. Miután mindenki jól elfáradt, kezdődtek a foglalkozások. Én ma a fotóműhelyt választottam.
Saját készítésű fényképezőgépet gyártottunk. Ehhez a bonyolultnak látszó művelethez elég egy sötét doboz egy nagyon kicsi lyukkal. A dobozba speciális lapot tettünk, majd befogtuk a lyukat, és kimentünk a világosra. Elengedtük, és egy percig egy helyben álltunk. Újra befogtuk a lyukat, és vissza a sötétbe, ahol a fiúk már javában ‘éjszakai’ bunyóztak, mikor is lehetne erre jobb alkalom… Mikor végre nyugi lett, kivehettük a lapot a dobozból, amiből előhívással kép lett. (Nem mi végeztük ezt, mert az előhívószer foltot hagy.) A fekete-fehér kép egész jóra sikerült, nagyon élveztem.
Ezután jött újra az átalakulás, felnőttek is próbálkoztak, lett így Kató nénink, Pallas Athénénk. A gyerekekből lett zombi, két úrihölgy, Elvis és még sok más. Lesikáltuk a sminket, megszabadultunk a ruháktól, és elsétáltunk ebédelni.
Mire visszaértünk, kezdődött is az akadályverseny. Állomásról állomásra mentünk térkép segítségével. Rímet faragtunk, mozaikot raktunk, húsz kézzel rajzoltunk, és ez idő alatt a tábor indulóján törtük a fejünket a Micimackó dallamára. Amire célba értünk, csak kieszeltünk egy szöveget. Mindenki elénekelte a saját indulóját. Ez volt a miénk:
‘Egy napon, mikor megérkeztünk, úgy éreztük, uncsi lesz,
De rájöttünk, hogy ez a Maszkaland, és minden napra egy kaland…’
Magamban dúdolom most tovább.
Ám a saját előadás után jólesik egy kis igazi is.
Egy pantomim előadást néztünk meg, a sok ricsaj után élvezet volt. Néhányan részt is vettek benne.
Előadás után lufikkal indultunk haza, de mindenki csak egyet kapott, hogy el ne repüljön.”
Varga Sára
