Maszkaland-gyerektoll: Dagerrotípia és akadályverseny

Cikkünk frissítése óta eltelt 12 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.
Fotók: Gémes Sándor

Folytatjuk Varga Sára, egy 13 éves kislány tudósítását a Magyarországi Alternatív Színházi Központ Egyesület által rendezett 18. THEALTER gyerektáboráról.

“Ma reggeli tornával kezdtük a napot a Maszkalandon. Valaki középre állt, és az ő mozgását kellett utánozni, majd kiválasztotta ‘utódját’. Miután mindenki jól elfáradt, kezdődtek a foglalkozások. Én ma a fotóműhelyt választottam.

Saját készítésű fényképezőgépet gyártottunk. Ehhez a bonyolultnak látszó művelethez elég egy sötét doboz egy nagyon kicsi lyukkal. A dobozba speciális lapot tettünk, majd befogtuk a lyukat, és kimentünk a világosra. Elengedtük, és egy percig egy helyben álltunk. Újra befogtuk a lyukat, és vissza a sötétbe, ahol a fiúk már javában ‘éjszakai’ bunyóztak, mikor is lehetne erre jobb alkalom… Mikor végre nyugi lett, kivehettük a lapot a dobozból, amiből előhívással kép lett. (Nem mi végeztük ezt, mert az előhívószer foltot hagy.) A fekete-fehér kép egész jóra sikerült, nagyon élveztem.

Ezután jött újra az átalakulás, felnőttek is próbálkoztak, lett így Kató nénink, Pallas Athénénk. A gyerekekből lett zombi, két úrihölgy, Elvis és még sok más. Lesikáltuk a sminket, megszabadultunk a ruháktól, és elsétáltunk ebédelni.

Mire visszaértünk, kezdődött is az akadályverseny. Állomásról állomásra mentünk térkép segítségével. Rímet faragtunk, mozaikot raktunk, húsz kézzel rajzoltunk, és ez idő alatt a tábor indulóján törtük a fejünket a Micimackó dallamára. Amire célba értünk, csak kieszeltünk egy szöveget. Mindenki elénekelte a saját indulóját. Ez volt a miénk:

‘Egy napon, mikor megérkeztünk, úgy éreztük, uncsi lesz,
De rájöttünk, hogy ez a Maszkaland, és minden napra egy kaland…’
Magamban dúdolom most tovább.

Ám a saját előadás után jólesik egy kis igazi is.

Egy pantomim előadást néztünk meg, a sok ricsaj után élvezet volt. Néhányan részt is vettek benne.

Előadás után lufikkal indultunk haza, de mindenki csak egyet kapott, hogy el ne repüljön.”

Varga Sára

no images were found

Default thumbnail
Előző sztori

Nyilvánosságra hozták a felvételi ponthatárokat

Default thumbnail
Következő sztori

Gyimesi László: Hová lett a Biopolisz?

Legutóbbi hasonló cikkek